Hunter
A Cassini szemügyre vette a szaturnuszi dalmatát
Minden korábbinál közelebb merészkedett a héten a Cassini űrszonda a Szaturnusz kétarcú holdjához, a Japetuszhoz. A képfeldolgozó csapat rengeteg felvétellel gazdagodott, melyek egészen részletesen tárják elénk a dió alakú égitest ellentétes féltekéit és különös egyenlítői hegyvonulatát.
"Lenyűgözők a felvételek" - fejezte ki elégedettségét a Cassini küldetés egyik tudósa, Tilmann Denk, a berlini Szabad Egyetem munkatársa, aki hét évvel ezelőtt kezdte tervezni a mostani fotósorozat kivitelezését. Az 1.640 kilométeres magasságból készített képek 1,52 milliárd kilométert utaztak, mire elérték bolygónkat, legutóbb 2004-ben a szonda százszor ekkora távolságra közelítette csak meg a holdat.
A különleges dióformát adó egyenlítői hegyvonulat
Azt eddig is tudtuk, hogy a bolygó egyik fele hófehér, a másik pedig éjfekete, az új felvételek azonban sokkal komplikáltabb sémákat tártak a tudósok elé. A holdfelszín teljesen egyedi a Naprendszerben, a sötét és világos területek közötti átmeneti zónában élesen kirajzolódó sötét szigetek pöttyözik a világos, jeges területeket, illetve ennek fordítottjaként fehér jégfoltok tarkítják a sötét hegyoldalakat.
Sötét anyagfoltok pettyezik a jeges felszínt
A sötét anyagtakaró mibenléte ismeretlen, a Cassini küldetés tudósai szerint nem lehet vastag, legfeljebb néhány méter, erről tanúskodik egy becsapódás nyoma, ami átszakítva a sötét takarót láthatóvá tette az alatta meghúzódó világos jeget, ennél többet azonban még nem sikerült megtudnia a Carolyn Porco által vezetett képfeldolgozó csapatnak. Az is ugyanilyen talány, hogy honnan származhat a szóban forgó anyag. Valószínűsíthető, hogy a jelenleg sötét színű félteke szedi össze az űrből egy másik hold által kilökött, vagy egy már megsemmisült égitest törmelékét, de a szurokszerű bevonatot képezheti a Japetusz vulkanikus tevékenysége, ami kapcsolatban állhat a hold egyedi egyenlítői vonulatával.
Az apró világos folt egy becsapódásról árulkodik a hold sötét felén
Az sem világos hogy a sémák miért ennyire összetettek és élesen kirajzolódók. A lehetőségek között szerepelnek a sötét anyag csuszamlásai vagy az üregekbe koncentrálódásuk, utóbbi úgy jöhet létre, ha a napfény felmelegíti a sötét területeket elpárologtatva az alattuk levő jég egy részét. Porco szerint időbe fog telni, mire kibogozzák a kérdéseket.
A Cassini átrepülése során spektrális adatokat is gyűjtött, ami nagy segítség lehet a sötét bevonat kémiai összetételének és talán eredetének meghatározásánál.
"Lenyűgözők a felvételek" - fejezte ki elégedettségét a Cassini küldetés egyik tudósa, Tilmann Denk, a berlini Szabad Egyetem munkatársa, aki hét évvel ezelőtt kezdte tervezni a mostani fotósorozat kivitelezését. Az 1.640 kilométeres magasságból készített képek 1,52 milliárd kilométert utaztak, mire elérték bolygónkat, legutóbb 2004-ben a szonda százszor ekkora távolságra közelítette csak meg a holdat.
A különleges dióformát adó egyenlítői hegyvonulat
Azt eddig is tudtuk, hogy a bolygó egyik fele hófehér, a másik pedig éjfekete, az új felvételek azonban sokkal komplikáltabb sémákat tártak a tudósok elé. A holdfelszín teljesen egyedi a Naprendszerben, a sötét és világos területek közötti átmeneti zónában élesen kirajzolódó sötét szigetek pöttyözik a világos, jeges területeket, illetve ennek fordítottjaként fehér jégfoltok tarkítják a sötét hegyoldalakat.
Sötét anyagfoltok pettyezik a jeges felszínt
A sötét anyagtakaró mibenléte ismeretlen, a Cassini küldetés tudósai szerint nem lehet vastag, legfeljebb néhány méter, erről tanúskodik egy becsapódás nyoma, ami átszakítva a sötét takarót láthatóvá tette az alatta meghúzódó világos jeget, ennél többet azonban még nem sikerült megtudnia a Carolyn Porco által vezetett képfeldolgozó csapatnak. Az is ugyanilyen talány, hogy honnan származhat a szóban forgó anyag. Valószínűsíthető, hogy a jelenleg sötét színű félteke szedi össze az űrből egy másik hold által kilökött, vagy egy már megsemmisült égitest törmelékét, de a szurokszerű bevonatot képezheti a Japetusz vulkanikus tevékenysége, ami kapcsolatban állhat a hold egyedi egyenlítői vonulatával.
Az apró világos folt egy becsapódásról árulkodik a hold sötét felén
Az sem világos hogy a sémák miért ennyire összetettek és élesen kirajzolódók. A lehetőségek között szerepelnek a sötét anyag csuszamlásai vagy az üregekbe koncentrálódásuk, utóbbi úgy jöhet létre, ha a napfény felmelegíti a sötét területeket elpárologtatva az alattuk levő jég egy részét. Porco szerint időbe fog telni, mire kibogozzák a kérdéseket.
A Cassini átrepülése során spektrális adatokat is gyűjtött, ami nagy segítség lehet a sötét bevonat kémiai összetételének és talán eredetének meghatározásánál.
[/IMG]
