Hunter
Eldobhatják a Titánról írt elméleteiket a tudósok
Nincs folyékony óceán a Titán felszínén. A Cassini szonda adatai alapján tett megállapítás azonban csak tovább fokozza a bolygó méretű szaturnuszi hold titokzatos mivoltát.
A Cassini tudományos csapata szerint 99 százalék bizonyossággal kizárható a metánóceán megléte, így azonban még érdekesebbé válik a kérdés, hogyan kerül metán a légkörbe. A kutatók fényvisszaverődéseket kerestek, így próbáltak folyadék nyomaira bukkanni, azonban semmi ilyesmit nem találtak, pedig már szinte a hold teljes felszínét feltérképezték. Ha van is bármilyen folyadék az égitesten, az legfeljebb a felszín alatt létezhet.
Mivel a Titán légköre rendkívül sűrű, szinte ködszerű, ezért a tudósok infravörös műszerekkel vizsgálódtak, melyeket a vizuális képfelvevőkkel ellentétben nem zavarnak a felhők. A Cassini látható és ifravörös térképező spektrométerével a képfeldolgozó csapatnak sikerült beazonosítania egy 30 kilométer széles objektumot a hold felszínén, amit vulkánnak vélnek, miután van egy hasadéka, valamint az alapból sugarasan terjedő folyás vonalaknak tűnő szerkezettel. Ezt még az első, 2004 októberi átrepülés alkalmával fotózták le 1200 kilométeres távolságból.
A Huygens leszállási helye és a feltételezett vulkán pozíciója
A földi vulkánokkal ellentétben a Titán vulkánjai láva és kőzetek helyett igen alacsony hőmérsékletű anyagokat okádnak magukból, egyfajta jégvulkánt eredményezve. A jelenség magyarázatot adna a hold sima felszínére, illetve ami a legfontosabb, a légköri metánra is, ami a felszínre jutott szénhidrogénekkel keveredett jeges anyag olvadásakor szabadulhat fel. A jégvulkánok kitöréseit a hold belsejében található anyag mozgásából keletkezett hő idézheti elő. Az anyag mozgásának intenzitása a Szaturnusz távolságának függvényében váltakozik, attól függően, hogy milyen erős az óriásbolygó árapály-hatása a holdra.
A gáz valamilyen módon újra telítődik, mivel léte nem végtelen a Titán atmoszférájában. A kutatók eddigi elméletei szerint egy metánóceán párolgásából származnak a légköri részecskék, most azonban új teóriát kell kitalálniuk. A légkörben található metánhoz egynél mindenképpen több aktív vulkánra lenne szükség, így a kutatóknak van mit keresgélniük a Cassini felvételein. A szonda egyébként még igen messze jár elsőszámú, négy évnyi időtartamra tervezett küldetésének befejezésétől.
Részletes cikkünk a Cassini-küldetésről
A Cassini tudományos csapata szerint 99 százalék bizonyossággal kizárható a metánóceán megléte, így azonban még érdekesebbé válik a kérdés, hogyan kerül metán a légkörbe. A kutatók fényvisszaverődéseket kerestek, így próbáltak folyadék nyomaira bukkanni, azonban semmi ilyesmit nem találtak, pedig már szinte a hold teljes felszínét feltérképezték. Ha van is bármilyen folyadék az égitesten, az legfeljebb a felszín alatt létezhet.
Mivel a Titán légköre rendkívül sűrű, szinte ködszerű, ezért a tudósok infravörös műszerekkel vizsgálódtak, melyeket a vizuális képfelvevőkkel ellentétben nem zavarnak a felhők. A Cassini látható és ifravörös térképező spektrométerével a képfeldolgozó csapatnak sikerült beazonosítania egy 30 kilométer széles objektumot a hold felszínén, amit vulkánnak vélnek, miután van egy hasadéka, valamint az alapból sugarasan terjedő folyás vonalaknak tűnő szerkezettel. Ezt még az első, 2004 októberi átrepülés alkalmával fotózták le 1200 kilométeres távolságból.
A Huygens leszállási helye és a feltételezett vulkán pozíciója
A földi vulkánokkal ellentétben a Titán vulkánjai láva és kőzetek helyett igen alacsony hőmérsékletű anyagokat okádnak magukból, egyfajta jégvulkánt eredményezve. A jelenség magyarázatot adna a hold sima felszínére, illetve ami a legfontosabb, a légköri metánra is, ami a felszínre jutott szénhidrogénekkel keveredett jeges anyag olvadásakor szabadulhat fel. A jégvulkánok kitöréseit a hold belsejében található anyag mozgásából keletkezett hő idézheti elő. Az anyag mozgásának intenzitása a Szaturnusz távolságának függvényében váltakozik, attól függően, hogy milyen erős az óriásbolygó árapály-hatása a holdra.
A gáz valamilyen módon újra telítődik, mivel léte nem végtelen a Titán atmoszférájában. A kutatók eddigi elméletei szerint egy metánóceán párolgásából származnak a légköri részecskék, most azonban új teóriát kell kitalálniuk. A légkörben található metánhoz egynél mindenképpen több aktív vulkánra lenne szükség, így a kutatóknak van mit keresgélniük a Cassini felvételein. A szonda egyébként még igen messze jár elsőszámú, négy évnyi időtartamra tervezett küldetésének befejezésétől.
Részletes cikkünk a Cassini-küldetésről
