Egy, az elmúlt napciklusokat pontosan szimuláló új számítógépes modell szerint az elkövetkező ciklus 50 százalékkal erősebb lesz a most lecsengőnél, és a vártnál egy évvel később kezdődik.

Ezt az Egyesült Államok Nemzeti Légköri Kutató Központjának munkatársai jelentették be hétfőn. A modellből végre leszűrhető a válasz arra a 150 éve fennálló kérdésre, hogy mi okozza a Nap napfolt körforgását, valamint elősegíti az űridőjárás pontosabb előrejelzését a napkitöréseken keresztül. Ezek veszélyt jelentenek a műholdas és energiaellátó rendszerekre, valamint az űrben szolgálatot teljesítő asztronautákra is. A Nap jelenleg aktivitásának legalacsonyabb pontjához közelít.

A tudósok évtizedek óta kísérik figyelemmel a ciklusokat, azonban nem tudják előre jelezni sem időtartamukat, sem intenzitásukat. Az új modell, ami elsősorban Mausumi Dikpati nevéhez fűződik, a Nap felsőbb rétegeinek a víztömegekhez hasonló körforgása miatt a Predictive Flux-transport Dynamo Model elnevezést kapta. A prognosztizálható áramlás-szállító dinamó modell 98 százalékos pontossággal szimulálja az elmúlt 8 napciklust, visszanyúlva egészen az 1900-as évek elejéig.

A modell alkalmazásával a kutatók szerint a következő napciklus, a 24-es 2007 végén vagy 2008 elején kezdődik, vagyis a korábbi előrejelzéseknél 6-12 hónappal később és 2012-ben éri el csúcspontját. Erősségét tekintve a jelenleginél 30-50 százalékkal lesz hevesebb a napfolt tevékenység.

A modell pontosításához hozzájárultak a Nap sarkpontja és egyenlítője között cirkuláló plazmáról tett megfigyelések is, illetve az a folyamat megismerése, mellyel a Nap befolyásolja a plazma áramlását. Egy új napfolt születése egy régi, még az előző ciklusból származó halálával kezdődik. Amikor egy napfolt elbomlik, egy mágneses "lenyomatot" hagy az egyenlítő és a sarkok között mozgó plazmafolyamban. Amikor a plazma áramlat megközelíti a sarkokat, nagyjából 200 000 kilométeres mélységbe süpped, a Nap belsejébe, majd megkezdi utazását vissza az egyenlítő irányába. Ezeket a felszín alatti plazmafolyamokat a NASA SOHO műholdjának hanghullámos mérései igazolják.


A jelenlegi és az elkövetkező ciklusok intenzitása az új modell alapján
A megfigyelések bizonyítják, hogy a plazma áramlatok mozgására hatással van a Nap forgása. A Földdel ellentétben a Nap egyenlítője gyorsabban mozog, mint sarkai. Ez a forgásbeli eltérés megnyújtja és megcsavarja a plazma áramlatot, instabilabbá téve a környező plazmánál. Végül az eltorzult plazma áramlatok felbukkannak és átszakítva a Nap felszínét, új napfoltokat hoznak létre, elsősorban az egyenlítő környékén, ahol gyorsabb a plazma mozgása. Nem véletlenül figyelhető meg ezen a területen a napfoltok többsége.

A csillagászok bíznak az új modellben, mivel szilárd és logikus fizikai alapelveken nyugszik. Az új ciklus erősségével a NASA szakemberei is egyetértenek, késését azonban vitatják. Az előrejelzések szerint bolygónk az elkövetkező években a korábbiaknál erősebb napkitöréseket és napviharokat szenved majd el, ami több kommunikációs és navigációs hibát, több műhold kiesését, illetve áramkimaradásokat eredményez, nem is szólva az űrhajósokról, akik fokozott veszélynek lesznek kitéve.