Egy új svéd csillagászati eszköz olyan felvételeket készített a Nap felszínéről és a napfoltokról, amilyet még soha nem láthattunk, valamint egy váratlan felfedezéshez is elvezette a tudósokat. Ezek a Nap felszínéről valaha készített legrészletesebb felvételek, melyeket áttörésként értékelnek a megfigyelő napfizikában. Mindezt a Kanári-szigeteken, egy La Palmában elhelyezett új svéd 1 méteres napteleszkóppal érték el. A felvételeken új jellemvonások és mindeddig ismeretlen részletek figyelhetők meg a napfoltokban.

A napfoltokról készült felvételeken látható meglepő jegy egy sötét mag a forró, fényes szálak belsejében. Ez mindenképpen váratlan felfedezés, melynek jelentőségében a csillagászok egyelőre még bizonytalanok. A Nature magazinban publikált új megfigyelések a Napot vizsgálók hosszú ideje dédelgetett célját váltotta valóra, hogy a napfelszínt 100 kilométernél jobb felbontásban láthassák. Úgy vélik, hogy az alapvető folyamatok a Nap atmoszférájában ilyen méreteken zajlanak.


A részletesebb kép érdekében a teleszkóp csövét eltávolították, és egy tükör igazgatja a Nap sugarainak alakját egy másodperc leforgása alatt több ezerszer, hogy ellensúlyozza az atmoszferikus elmosódottságot.

A napfoltok erős mágneses mezővel rendelkező területek. Egy kellőképpen nagy napfolt, ami több ezer kilométer átmérővel bír, egy sötét umbrából, azaz árnyékból áll, ami a napfolt leghűvösebb része, ezt veszi körül egy fényesebb penumbra. A penumbra, vagy félárnyék úgy tűnik vékony, hosszú szálakból áll, melyek megjelenítése megoldhatatlan volt a napteleszkópoknak egészen mostanáig.