Hunter
Gyorsan fényesedik a Pojmanski-üstökös
Hamarosan elhalad a Föld mellett egy újonnan felfedezett üstökös, hogy visszatérjen szülőföldjére, a külső-naprendszerbe.
Előtte azonban még ad némi látványosságot a csillagászat iránt érdeklődők számára is, mivel a várakozásoknál jóval gyorsabb ütemben fényesedik. Így az objektum halványan már szabad szemmel is látható, amennyiben tudja az ember, hogy mikor és hol keresse az égbolton.
A C/2006 A1 jelzéssel ellátott üstökösről először a Smithsonian Asztrofizikai Obszervatórium számolt be, ami egyrészt az amerikai csillagászati felfedezések rostájaként, másrészt a Nemzetközi Csillagászati Szövetség ügynökségeként is szolgál.
Január 2-án a Varsói Egyetem csillagvizsgálójának munkatársa, Grzegorz Pojmanski a chilei Las Campanas Csillagvizsgáló automata megfigyelőrendszere által újév napján készített fotón fedezett fel egy halvány üstököst. A felfedezést megerősítő fotó január 4-én készült. Kis híján sikerült megelőznie a lengyel csillagászt egy litván kollégájának, dr. Kazimireas Cernisnek, aki 7 óra eltéréssel szintén észlelte az üstököst a SOHO műhold egyik ultraibolya felvételén, így végül az üstökös a Pojmanski nevét kapta.
Az új objektum pályájának előzetes számításai igen gyorsan elkészültek. Felfedezése időpontjában az üstökös 181 millió kilométerre volt a Naptól, ez a távolság február 22-én csökkent le minimumára 82,5 millió kilométerre. Ekkor érte el az üstökös a perihéliont, ami nagyjából a Föld Naptól számított átlagos távolságának a fele. Ekkor az üstökös fénye még elég halovány volt, körülbelül 11-12 magnitúdón mozgott, ez mindössze századrésze a még szabad szemmel látható csillagok fényének. Ezen felül csak a déli féltekéről volt látható, a Hindu csillagképben.
Felfedezése óta folyamatosan északi irányba halad, így lassan február utolsó napjaira, illetve március első hetére számunkra is láthatóvá válik a hajnali égbolton . Az előzetes számítások azt tükrözték, hogy a Naphoz közeledve a Pojmanski-üstökös fénye fokozatosan erősödni fog, a perihélionnál a legoptimistább becslések +6,5 magnitúdót jövendöltek, ami a szabad szemmel való észlelhetőség határa. Az üstökös azonban nem így gondolta, az égboltot kémlelők szerencséjére ennél jóval erőteljesebb ütemben növelte fényességét.
Február 20-án Argentínában a Canopus Obszervatórium csillagásza Luis Mansilla 7x50-es távcsövével a Hold fényének zavaró hatása ellenére is képes volt észlelni az üstököst, melynek magnitúdóját ekkor +5,3-ra becsülték. Jelenleg már átbillent az 5-ös határon és távol a városi fényektől, tiszta égbolt esetén szabad szemmel is észlelhető.
Az üstökös a Bak állatövi csillagképben helyezkedik el, a horizont legalján, dél-keleti irányban. A csillagászok szerint az észleléseket célszerű 90 perccel napkelte előttre időzíteni. A megfigyelésnél nagy segítség lehet a Vénusz, melytől pillanatnyilag körülbelül 7 fokkal balra, picit a bolygó alatt látható az üstökös. A karmagasságban az ég felé tartott ököl szélessége nagyjából 10 foknak felel meg. Az üstökös napról-napra magasabbra kúszik, március 2-re már 10 foknál lesz, majd március 9-re 22 fok körül jár majd.
Ha binokulárral szemléljük, akkor egy kékes fehér fényfoltként jelenik meg a hajnali égen. A Földtől a legkisebb távolságban március 5-én figyelhető meg, ekkor 115,4 millió kilométerre lesz tőlünk.
Előtte azonban még ad némi látványosságot a csillagászat iránt érdeklődők számára is, mivel a várakozásoknál jóval gyorsabb ütemben fényesedik. Így az objektum halványan már szabad szemmel is látható, amennyiben tudja az ember, hogy mikor és hol keresse az égbolton.
A C/2006 A1 jelzéssel ellátott üstökösről először a Smithsonian Asztrofizikai Obszervatórium számolt be, ami egyrészt az amerikai csillagászati felfedezések rostájaként, másrészt a Nemzetközi Csillagászati Szövetség ügynökségeként is szolgál.
Január 2-án a Varsói Egyetem csillagvizsgálójának munkatársa, Grzegorz Pojmanski a chilei Las Campanas Csillagvizsgáló automata megfigyelőrendszere által újév napján készített fotón fedezett fel egy halvány üstököst. A felfedezést megerősítő fotó január 4-én készült. Kis híján sikerült megelőznie a lengyel csillagászt egy litván kollégájának, dr. Kazimireas Cernisnek, aki 7 óra eltéréssel szintén észlelte az üstököst a SOHO műhold egyik ultraibolya felvételén, így végül az üstökös a Pojmanski nevét kapta.Az új objektum pályájának előzetes számításai igen gyorsan elkészültek. Felfedezése időpontjában az üstökös 181 millió kilométerre volt a Naptól, ez a távolság február 22-én csökkent le minimumára 82,5 millió kilométerre. Ekkor érte el az üstökös a perihéliont, ami nagyjából a Föld Naptól számított átlagos távolságának a fele. Ekkor az üstökös fénye még elég halovány volt, körülbelül 11-12 magnitúdón mozgott, ez mindössze századrésze a még szabad szemmel látható csillagok fényének. Ezen felül csak a déli féltekéről volt látható, a Hindu csillagképben.
Felfedezése óta folyamatosan északi irányba halad, így lassan február utolsó napjaira, illetve március első hetére számunkra is láthatóvá válik a hajnali égbolton . Az előzetes számítások azt tükrözték, hogy a Naphoz közeledve a Pojmanski-üstökös fénye fokozatosan erősödni fog, a perihélionnál a legoptimistább becslések +6,5 magnitúdót jövendöltek, ami a szabad szemmel való észlelhetőség határa. Az üstökös azonban nem így gondolta, az égboltot kémlelők szerencséjére ennél jóval erőteljesebb ütemben növelte fényességét.
Február 20-án Argentínában a Canopus Obszervatórium csillagásza Luis Mansilla 7x50-es távcsövével a Hold fényének zavaró hatása ellenére is képes volt észlelni az üstököst, melynek magnitúdóját ekkor +5,3-ra becsülték. Jelenleg már átbillent az 5-ös határon és távol a városi fényektől, tiszta égbolt esetén szabad szemmel is észlelhető.
Az üstökös a Bak állatövi csillagképben helyezkedik el, a horizont legalján, dél-keleti irányban. A csillagászok szerint az észleléseket célszerű 90 perccel napkelte előttre időzíteni. A megfigyelésnél nagy segítség lehet a Vénusz, melytől pillanatnyilag körülbelül 7 fokkal balra, picit a bolygó alatt látható az üstökös. A karmagasságban az ég felé tartott ököl szélessége nagyjából 10 foknak felel meg. Az üstökös napról-napra magasabbra kúszik, március 2-re már 10 foknál lesz, majd március 9-re 22 fok körül jár majd.
Ha binokulárral szemléljük, akkor egy kékes fehér fényfoltként jelenik meg a hajnali égen. A Földtől a legkisebb távolságban március 5-én figyelhető meg, ekkor 115,4 millió kilométerre lesz tőlünk.
