Hunter
Januárban érkeznek az üstökösminták
Január 15-én érkezik vissza a Földre a Stardust küldetés mintagyűjtő kapszulája. A NASA magabiztosan nyilatkozik, ezúttal nem fog megismétlődni a Genesis kapszulával történt incidens.
Az expedíció közel két éve szedte össze a Wild 2 üstökösből származó portörmeléket. A kapszula a NASA bejelentése szerint minden eddigi ember alkotta eszköznél gyorsabban lép majd be a légkörbe, hogy megkíséreljen egy viszonylag puha földetérést Utah állam egyik sivatagos területén. A számítások szerint a 46 kilós tárolóeszköz 13 km/s sebességgel érkezik. Az űrhivatal mérnökei és tudósai meggyőződése, hogy ezúttal nem hagyja őket, illetve a kapszulát cserben az ejtőernyőrendszer, ami a legutóbbi minta visszajuttató alkalmatosságnál, a Genesisnél sajnos nem nyílt ki, így a napszélrészecskéket szállító kapszula igen erőteljes becsapódást szenvedett el. A Stardust kapszula hasonló alapokon nyugszik, mint a Genesis, elvileg azonban esetében nem fordulhat elő ugyanaz a hiba, ami a Genesis vesztét okozta.
A Stardust-csapat pozitívan nyilatkozott a sajtótájékoztatón, bár hozzátették, minden eshetőségre felkészülnek. Amennyiben a Stardust is úgy jár, mint a Genesis, azaz egy sikertelen landolás következtében megreped a burkolata, akkor a tudósok elbúcsúzhatnak a mintákban rejlő felfedezésektől, illetve egy 7 éven át tartó projekttől. A Stardust szonda 4,8 milliárd kilométert utazott a Naprendszerben, melynek csúcspontja a 2004. január 2-i üstökössel való találkozó volt.
A Stardust és a Genesis leszállási pályája
A szonda 72 felvételt készített a Wild 2-ről, és rengeteg mérési adatot juttatott vissza a Földre elemzés céljából. A visszaküldött fotók minden eddiginél közelebbi képet adtak egy üstökös magjáról és annak lenyűgöző felszíni jegyeiről, míg az elrepülés során sikerült mintát vennie az üstököst övező porból, ez utóbbi érkezik vissza a Földre, hatalmas fénycsíkot húzva Amerika északkeleti egén.
A tudósok a Földtől 389 millió kilométerről származó mintákból betekintést remélnek az üstökösök szerkezetébe és a Naprendszer kialakulásának történetébe. A részecskékben tárolt kémiai és fizikai információk felfedhetik a bolygóformálódás folyamatát és az égitesteket megalkotó anyagokat, melyek közt elvileg a Napnál idősebb részecskék is megtalálhatók lesznek, amik más csillagok körül alakulhattak ki, erre utal a Stardust, azaz csillagpor elnevezés is.
Az expedíció közel két éve szedte össze a Wild 2 üstökösből származó portörmeléket. A kapszula a NASA bejelentése szerint minden eddigi ember alkotta eszköznél gyorsabban lép majd be a légkörbe, hogy megkíséreljen egy viszonylag puha földetérést Utah állam egyik sivatagos területén. A számítások szerint a 46 kilós tárolóeszköz 13 km/s sebességgel érkezik. Az űrhivatal mérnökei és tudósai meggyőződése, hogy ezúttal nem hagyja őket, illetve a kapszulát cserben az ejtőernyőrendszer, ami a legutóbbi minta visszajuttató alkalmatosságnál, a Genesisnél sajnos nem nyílt ki, így a napszélrészecskéket szállító kapszula igen erőteljes becsapódást szenvedett el. A Stardust kapszula hasonló alapokon nyugszik, mint a Genesis, elvileg azonban esetében nem fordulhat elő ugyanaz a hiba, ami a Genesis vesztét okozta.
A Stardust-csapat pozitívan nyilatkozott a sajtótájékoztatón, bár hozzátették, minden eshetőségre felkészülnek. Amennyiben a Stardust is úgy jár, mint a Genesis, azaz egy sikertelen landolás következtében megreped a burkolata, akkor a tudósok elbúcsúzhatnak a mintákban rejlő felfedezésektől, illetve egy 7 éven át tartó projekttől. A Stardust szonda 4,8 milliárd kilométert utazott a Naprendszerben, melynek csúcspontja a 2004. január 2-i üstökössel való találkozó volt.
A Stardust és a Genesis leszállási pályája
A szonda 72 felvételt készített a Wild 2-ről, és rengeteg mérési adatot juttatott vissza a Földre elemzés céljából. A visszaküldött fotók minden eddiginél közelebbi képet adtak egy üstökös magjáról és annak lenyűgöző felszíni jegyeiről, míg az elrepülés során sikerült mintát vennie az üstököst övező porból, ez utóbbi érkezik vissza a Földre, hatalmas fénycsíkot húzva Amerika északkeleti egén.
A tudósok a Földtől 389 millió kilométerről származó mintákból betekintést remélnek az üstökösök szerkezetébe és a Naprendszer kialakulásának történetébe. A részecskékben tárolt kémiai és fizikai információk felfedhetik a bolygóformálódás folyamatát és az égitesteket megalkotó anyagokat, melyek közt elvileg a Napnál idősebb részecskék is megtalálhatók lesznek, amik más csillagok körül alakulhattak ki, erre utal a Stardust, azaz csillagpor elnevezés is.