Hunter
Begyűjtötték az üstökösmintákat
Hétévnyi bolyongás után visszatért a Földre a Stardust küldetés mintagyűjtő kapszulája. Az amerikai Stardust űrszonda 4,7 milliárd kilométert tett meg a világűrben, a 45 kilogrammos kapszula helyi idő szerint hajnali 3 óra 12 perckor ért földet az utahi sivatagban.
Az űrszonda magyar idő szerint péntek este 18 óra 30 perckor haladt el a Hold mellett és 16 óra 27 perc alatt tette meg a bolygónkig tartó közel 400 000 kilométeres távolságot, ami annak idején az Apollo űrhajósainak három napig tartott. A földi irányítás szombat reggel 6 óra 48 perckor mindent rendben talált és áldását adta a kapszula eleresztésére. Amennyiben valami gátló tényező közbejött volna, a mérnököknek nem kevesebb, mint 3 évvel kellett volna elhalasztaniuk a műveletet, mivel az azt szállító műhold csupán megközelítette bolygónkat, nem állt földkörüli pályára.
Tíz perccel később a Stardust eleresztette rakományát, ami a Wild 2 üstökös mintáival megkezdte 4 órás, magányos repülését Utah állam irányába. Ezzel egyidőben a Stardust műhold begyújtotta gyorsítóit, nehogy kövesse a kapszulát a légkör felé és kitérő manővert hajtott végre, tovább folytatva eredeti pályáját a Nap körül, ahol kamerái és műszerei alkalmazásával további tudományos megfigyeléseket végezhet el.
A várakozás pillanatai a Stardust-csapat főhadiszállásán
Délelőtt 10 óra 35 perckor három kereső helikopter szállt le a leszálló zónától biztonságos távolságban, hogy amint sikerül bemérni a kapszulát minél előbb a közeli katonai támaszpontra szállíthassák. 11 óra előtt pár perccel egy földi infravörös nyomkövető kamera észlelte elsőként a kapszula belépését a légkörbe. Ezután lépett működésbe a kapszula fékezőernyője, ami egészen 3000 méteres magasságig lassította és stabilizálta az eszközt, majd onnan a főernyő vette át az ereszkedés vezérlését. A fékezőernyő okozott némi riadalmat, mivel a radaros nyomkövetés szerint egyáltalán nem nyílt ki, így mindenkinek a Genesis szerencsétlen földetérése kezdett felrémleni, később azonban kiderült, hibásak voltak az adatok és minden rendeltetésszerűen működött.
Az egyik helikopter inravörös felvétele a leszállási helyről
A helikopterek egyike 11 óra 44 perckor találta meg a kapszulát, legénysége megvizsgálta nincs-e olyan a szondáról való leváláshoz szükséges löveg, ami nem robbant fel, majd a második helikopteres egység szemügyre vette a kapszula szerkezeti épségét, fényképeket készítettek és dokumentálták állapotát, valamint gázmintákat vettek. Mindez több mint egy órát vett igénybe, ezután emelkedett a magasba az a helikopter, ami végül elszállította a Michael katonai légitámaszpontra az értékes üstökös-mintákat, ahol steril körülmények között megkezdték a kapszula felnyitását. A mintákat később a houstoni Johnson Űrközpontba viszik, ahol egy nemzetközi tudós csoport fogja minden részletet kimerítően elemezni.
A küldetés célja választ adni azokra a régóta fennálló kérdésekre, melyek a Naprendszert létrehozó poros törmelékfelhőt övezik, főként a Föld és mimagunk kialakulásában betöltött szerepéről.
Az űrszonda magyar idő szerint péntek este 18 óra 30 perckor haladt el a Hold mellett és 16 óra 27 perc alatt tette meg a bolygónkig tartó közel 400 000 kilométeres távolságot, ami annak idején az Apollo űrhajósainak három napig tartott. A földi irányítás szombat reggel 6 óra 48 perckor mindent rendben talált és áldását adta a kapszula eleresztésére. Amennyiben valami gátló tényező közbejött volna, a mérnököknek nem kevesebb, mint 3 évvel kellett volna elhalasztaniuk a műveletet, mivel az azt szállító műhold csupán megközelítette bolygónkat, nem állt földkörüli pályára.
Tíz perccel később a Stardust eleresztette rakományát, ami a Wild 2 üstökös mintáival megkezdte 4 órás, magányos repülését Utah állam irányába. Ezzel egyidőben a Stardust műhold begyújtotta gyorsítóit, nehogy kövesse a kapszulát a légkör felé és kitérő manővert hajtott végre, tovább folytatva eredeti pályáját a Nap körül, ahol kamerái és műszerei alkalmazásával további tudományos megfigyeléseket végezhet el.
A várakozás pillanatai a Stardust-csapat főhadiszállásán
Délelőtt 10 óra 35 perckor három kereső helikopter szállt le a leszálló zónától biztonságos távolságban, hogy amint sikerül bemérni a kapszulát minél előbb a közeli katonai támaszpontra szállíthassák. 11 óra előtt pár perccel egy földi infravörös nyomkövető kamera észlelte elsőként a kapszula belépését a légkörbe. Ezután lépett működésbe a kapszula fékezőernyője, ami egészen 3000 méteres magasságig lassította és stabilizálta az eszközt, majd onnan a főernyő vette át az ereszkedés vezérlését. A fékezőernyő okozott némi riadalmat, mivel a radaros nyomkövetés szerint egyáltalán nem nyílt ki, így mindenkinek a Genesis szerencsétlen földetérése kezdett felrémleni, később azonban kiderült, hibásak voltak az adatok és minden rendeltetésszerűen működött.
Az egyik helikopter inravörös felvétele a leszállási helyről
A helikopterek egyike 11 óra 44 perckor találta meg a kapszulát, legénysége megvizsgálta nincs-e olyan a szondáról való leváláshoz szükséges löveg, ami nem robbant fel, majd a második helikopteres egység szemügyre vette a kapszula szerkezeti épségét, fényképeket készítettek és dokumentálták állapotát, valamint gázmintákat vettek. Mindez több mint egy órát vett igénybe, ezután emelkedett a magasba az a helikopter, ami végül elszállította a Michael katonai légitámaszpontra az értékes üstökös-mintákat, ahol steril körülmények között megkezdték a kapszula felnyitását. A mintákat később a houstoni Johnson Űrközpontba viszik, ahol egy nemzetközi tudós csoport fogja minden részletet kimerítően elemezni.
A küldetés célja választ adni azokra a régóta fennálló kérdésekre, melyek a Naprendszert létrehozó poros törmelékfelhőt övezik, főként a Föld és mimagunk kialakulásában betöltött szerepéről.