Hunter
A nyelv is színezi látásunkat
Amerikai kutatóknak úgy tűnik sikerült bizonyítaniuk, hogy a beszélt nyelv képes befolyásolni a külvilág észlelését.
A színek érzékelése nagyban függhet attól, hogy jobbról vagy balról szemléljük, állítják a tudósok, akik szerint mindez azt demonstrálja, hogyan változtatja meg az általunk beszélt nyelv annak a módját, ahogy környezetünket, a körülöttünk lévő világot látjuk. A fenti, kissé szövevényesnek hangzó elmélet összességében azt fogalmazza meg, hogy a nyelv befolyásolhatja az észlelést, de ez egyáltalán nem új állítás. Az 1930-as években egy amerikai nyelvész, Benjamin Lee Whorf vetette fel először ezt a sok vitát kiváltó hipotézist, mely szerint a nyelv szerkezete hatással van az emberek gondolkodására. Későbbi tanulmányok ezt bizonyos körülmények között lehetségesnek is találták, azonban az továbbra is nyitott kérdés maradt, hogy a nyelv kihatással lehet-e a körülöttünk lévő világ észlelésére.
Richard Ivry és munkatársai a Berkeley Egyetemen úgy vélik, a téma megoldásához némi támpontot adhat a vizuális inputok hatásainak különválasztása a jobb és a bal agyféltekére. A nyelvet főként a bal félteke dolgozza fel, ami egyben a két szem retinájának bal oldalától érkező jeleket is kezeli. Mivel a tőlünk jobbra elhelyezkedő tárgyakról érkező fény főként a retina baloldali területére esik, a kutatók feltételezték, hogy a jobbról érkező színek intenzívebben megérzik a nyelv hatását.
Elképzelésük kipróbálására több embernek bemutattak egy képet, melyen egy körbe rendezett zöld négyzetek voltak láthatók. A négyzetek egyike viszont vagy a zöld egy más árnyalata vagy kék színű volt, illetve változóan, hol jobb-, hol baloldalon tűnt fel. A kutatók megmérték mennyi ideig tart egy-egy személynek megtalálnia az egyetlen eltérő színű négyzetet. Ez ha a baloldalon helyezkedett el, akkor az alanyok ugyanannyi idő alatt vették észre, akár kék, akár zöld volt. A jobb oldallal azonban már más volt a helyzet, ebben az esetben az alanyoknak tovább tartott a zöld négyzetek között megbúvó, mindössze árnyalatbeli különbséggel rendelkező társuk felfedezése, mint a kéké.
A kutatók szerint ezt a kék szín eleve eltérő nevével magyarázták, azaz a nyelvvel foglalkozó bal agyfélteke gyorsabban észleli a színbeli különbséget, mint az árnyalatbelit.
Ivry és csapata egy másik kísérletet is elvégzett: a vizuális tesztek alatt szavak memorizálására kérték fel az alanyokat. Ezzel lefoglalták a bal agyfélteke nyelvközpontját, remélve, hogy kevesebb lehetősége lesz a vizuális észlelés befolyásolására. Ahogy várták, az alanyoknál valóban kiegyenlítődött a zöld és kék négyzetek felismerésének ideje a jobb kéz felé eső képeknél.
A szakértők többsége számára a tesztek elfogadhatók. Ian Davies, a brit Surrey Egyetem pszichológusa saját kísérleteivel maga is hasonló eredményre jutott, így ő kifejezetten lelkesen fogadta az amerikai kutatók felfedezését. Ivry kollégáival most azt vizsgálja, vajon ugyanaz a hatás látható a mindennapi tárgyak, mint a háziállatok vagy az autók esetében, mint pusztán a színeknél. A kezdeti vizsgálatok szerint valóban másként látjuk mindennapi tárgyainkat is elhelyezkedésüktől és hozzájuk kapcsolódó szójegyzékünknek megfelelően.
Ivry szerint érdekes lenne megvizsgálni a festményeket, hogy megtudhassuk vajon a művészek különbözőképpen alkalmazzák-e a színeket a vászon jobb és bal oldalán.
A színek érzékelése nagyban függhet attól, hogy jobbról vagy balról szemléljük, állítják a tudósok, akik szerint mindez azt demonstrálja, hogyan változtatja meg az általunk beszélt nyelv annak a módját, ahogy környezetünket, a körülöttünk lévő világot látjuk. A fenti, kissé szövevényesnek hangzó elmélet összességében azt fogalmazza meg, hogy a nyelv befolyásolhatja az észlelést, de ez egyáltalán nem új állítás. Az 1930-as években egy amerikai nyelvész, Benjamin Lee Whorf vetette fel először ezt a sok vitát kiváltó hipotézist, mely szerint a nyelv szerkezete hatással van az emberek gondolkodására. Későbbi tanulmányok ezt bizonyos körülmények között lehetségesnek is találták, azonban az továbbra is nyitott kérdés maradt, hogy a nyelv kihatással lehet-e a körülöttünk lévő világ észlelésére.
Richard Ivry és munkatársai a Berkeley Egyetemen úgy vélik, a téma megoldásához némi támpontot adhat a vizuális inputok hatásainak különválasztása a jobb és a bal agyféltekére. A nyelvet főként a bal félteke dolgozza fel, ami egyben a két szem retinájának bal oldalától érkező jeleket is kezeli. Mivel a tőlünk jobbra elhelyezkedő tárgyakról érkező fény főként a retina baloldali területére esik, a kutatók feltételezték, hogy a jobbról érkező színek intenzívebben megérzik a nyelv hatását.
Elképzelésük kipróbálására több embernek bemutattak egy képet, melyen egy körbe rendezett zöld négyzetek voltak láthatók. A négyzetek egyike viszont vagy a zöld egy más árnyalata vagy kék színű volt, illetve változóan, hol jobb-, hol baloldalon tűnt fel. A kutatók megmérték mennyi ideig tart egy-egy személynek megtalálnia az egyetlen eltérő színű négyzetet. Ez ha a baloldalon helyezkedett el, akkor az alanyok ugyanannyi idő alatt vették észre, akár kék, akár zöld volt. A jobb oldallal azonban már más volt a helyzet, ebben az esetben az alanyoknak tovább tartott a zöld négyzetek között megbúvó, mindössze árnyalatbeli különbséggel rendelkező társuk felfedezése, mint a kéké.
A kutatók szerint ezt a kék szín eleve eltérő nevével magyarázták, azaz a nyelvvel foglalkozó bal agyfélteke gyorsabban észleli a színbeli különbséget, mint az árnyalatbelit.
Ivry és csapata egy másik kísérletet is elvégzett: a vizuális tesztek alatt szavak memorizálására kérték fel az alanyokat. Ezzel lefoglalták a bal agyfélteke nyelvközpontját, remélve, hogy kevesebb lehetősége lesz a vizuális észlelés befolyásolására. Ahogy várták, az alanyoknál valóban kiegyenlítődött a zöld és kék négyzetek felismerésének ideje a jobb kéz felé eső képeknél.
A szakértők többsége számára a tesztek elfogadhatók. Ian Davies, a brit Surrey Egyetem pszichológusa saját kísérleteivel maga is hasonló eredményre jutott, így ő kifejezetten lelkesen fogadta az amerikai kutatók felfedezését. Ivry kollégáival most azt vizsgálja, vajon ugyanaz a hatás látható a mindennapi tárgyak, mint a háziállatok vagy az autók esetében, mint pusztán a színeknél. A kezdeti vizsgálatok szerint valóban másként látjuk mindennapi tárgyainkat is elhelyezkedésüktől és hozzájuk kapcsolódó szójegyzékünknek megfelelően.
Ivry szerint érdekes lenne megvizsgálni a festményeket, hogy megtudhassuk vajon a művészek különbözőképpen alkalmazzák-e a színeket a vászon jobb és bal oldalán.