Gyurkity Péter
Veszélyesebb a Földre a Bennu
A friss számításokban a szonda által okozott esetleges pályamódosítást is megvizsgálták.
A Bennu névre hallgató aszteroida kapcsán mi is folyamatosan beszámoltunk a fejleményekről, legutóbb például arról írtunk, hogy hazaindult a helyszínre küldött szonda, amely saját leszállóegysége és egyéb komponensei révén egy méretes mintát is begyűjtött. Most várunk a visszatérésre, eközben azonban a NASA szakemberei a kődarab jövőbeni pályáját is részletesen megvizsgálták.
A JPL berkein belül tevékenykedő Center for Near Earth Object Studies csapata arra igyekezett választ találni, hogy a Bennu a jövőben mekkora eséllyel ütközhet a Földnek, vagyis milyen konkrét veszélyt jelent saját otthonunkra. Ez azért kiemelten érdekes kérdés, mert a Bennu (az 1950 DA névre hallgató társával együtt) minősül a legveszélyesebb példánynak a Naprendszeren belül, viszont a pályával kapcsolatban továbbra sem áll rendelkezésünkre pontos előrejelzés. Az is előfordulhat, hogy a leszállás, a felszín megérintése, némileg módosította az eredeti útvonalat, így megváltozhattak az ütközés esélyei. Az OSIRIS-REx azóta persze már elhagyta a helyszínt, számunkra viszont továbbra is fontos, hogy felmérjük a jövőben várható további fejleményeket.
A hivatalos közleményben arról olvashatunk, hogy az 1999-ben beazonosított objektum némileg veszélyesebb ránk nézve, mint azt korábban gondoltuk, ez a veszély azonban nem óriási. A legkényelmetlenebb pillanatok várhatóan csak 2182. szeptember 24-én jönnek majd el, ekkor az ütközés esélye 1:2700 lesz, bár ennél korábban, 2135-ben már tanúi lehetnénk egy közeli áthaladásnak, amit persze valószínűleg egyikünk sem fog megérni. A szakemberek becslése szerint a Bennu 99,94 százalékos eséllyel nincs veszélyes vagy akár problémás pályán, így nincs különösebb okunk a félelemre vagy aggodalomra.
Most a minták beérkezésére várunk, erre azonban csak 2023 szeptemberében kerül majd sor, ezt követően tudjuk meg, hogy a Bennu pontosan milyen összetétellel rendelkezik – az adatok pedig betekintést nyújtanak majd a Naprendszer bolygóinak kialakulásába, annak folyamatába is.
A Bennu névre hallgató aszteroida kapcsán mi is folyamatosan beszámoltunk a fejleményekről, legutóbb például arról írtunk, hogy hazaindult a helyszínre küldött szonda, amely saját leszállóegysége és egyéb komponensei révén egy méretes mintát is begyűjtött. Most várunk a visszatérésre, eközben azonban a NASA szakemberei a kődarab jövőbeni pályáját is részletesen megvizsgálták.
A JPL berkein belül tevékenykedő Center for Near Earth Object Studies csapata arra igyekezett választ találni, hogy a Bennu a jövőben mekkora eséllyel ütközhet a Földnek, vagyis milyen konkrét veszélyt jelent saját otthonunkra. Ez azért kiemelten érdekes kérdés, mert a Bennu (az 1950 DA névre hallgató társával együtt) minősül a legveszélyesebb példánynak a Naprendszeren belül, viszont a pályával kapcsolatban továbbra sem áll rendelkezésünkre pontos előrejelzés. Az is előfordulhat, hogy a leszállás, a felszín megérintése, némileg módosította az eredeti útvonalat, így megváltozhattak az ütközés esélyei. Az OSIRIS-REx azóta persze már elhagyta a helyszínt, számunkra viszont továbbra is fontos, hogy felmérjük a jövőben várható további fejleményeket.
A hivatalos közleményben arról olvashatunk, hogy az 1999-ben beazonosított objektum némileg veszélyesebb ránk nézve, mint azt korábban gondoltuk, ez a veszély azonban nem óriási. A legkényelmetlenebb pillanatok várhatóan csak 2182. szeptember 24-én jönnek majd el, ekkor az ütközés esélye 1:2700 lesz, bár ennél korábban, 2135-ben már tanúi lehetnénk egy közeli áthaladásnak, amit persze valószínűleg egyikünk sem fog megérni. A szakemberek becslése szerint a Bennu 99,94 százalékos eséllyel nincs veszélyes vagy akár problémás pályán, így nincs különösebb okunk a félelemre vagy aggodalomra.
Most a minták beérkezésére várunk, erre azonban csak 2023 szeptemberében kerül majd sor, ezt követően tudjuk meg, hogy a Bennu pontosan milyen összetétellel rendelkezik – az adatok pedig betekintést nyújtanak majd a Naprendszer bolygóinak kialakulásába, annak folyamatába is.