Hunter

Elektromos mezővel hoztak létre fúziót

A tudósok évtizedek óta próbálkoznak az irányítható nukleáris fúzió létrehozásával. Ezt a csillagokban is dübörgő erőt kiáltották ki a világ energia szükségleteinek végső megoldásaként és kőolajszármazékok egy környezetbarátabb alternatívájaként, azonban a legújabb kísérletek szerint az így előállított energia túl kevésnek bizonyul a ráfordított költségekhez viszonyítva.

A laboratóriumi körülmények között előállított nukleáris fúziót egy kis kristály által generált erős elektromos mező alkalmazásával érték el, nyilatkozott a kísérletről készült tanulmány szerzője, Seth Putterman, a UCLA fizikusa. Közlése szerint bár a kinyert energia valóban kevés ahhoz, hogy olcsó fúziós energiát nyerjenek belőle, mégis lehetnek alkalmazásai az olajiparban és a biztonsági szektorban.


Seth Putterman
Az úgynevezett asztali fúzió elve már korábban is rengeteg kritikát és szkepticizmust kapott a fizikusoktól. Az egyik legemlékezetesebb eset az volt, amikor 1989-ben az amerikai Dr. B Stanley Pons és a brit Martin Fleischmann megdöbbentette a világot bejelentésével, mely szerint szobahőmérsékleten sikerült elérniük az úgynevezett hidegfúziót. Azonban miután több­szö­ri próbálkozásra sem sikerült megismételni, munkájukat egyszerűen kigúnyolták.

A szakértők szerint a UCLA kísérlete viszont valóban hitelt érdemlő, mivel nem sértette meg a fi­zi­ka alapelveit, ellentétben az 1989-es mun­ká­val. Nincsenek benne ellentmondások, mivel ki­pró­bált és valós módszereket alkalmaztak. Nem tartalmaz semmilyen, a fizika számára rejtélyes dolgot.

A fúzióban nagyon magas hőmérsékleten könnyű atomok egyesülnek, ami hatalmas energiát szabadít fel, úgy hogy gyakorlatilag nem okoz légszennyezést. Nem vet fel biztonsági és hosszú távú, radioaktív-hulladék kezelési problémákat sem, mint az atomerőművek, melyek nehéz uránium atomok hasadásával termelnek energiát.


Hidrogénbomba - a fúziót egy atombomba berobbantásával indítják el

A UCLA kísérletében a tudósok egy erős elektromos mező létrehozására képes parányi kristályt helyeztek el egy deutérium gázzal töltött vákuum kamrában. A deutérium a hidrogén fúzióra alkalmas formája. Az előkészületek után a kutatók elkezdték hevíteni a kristályt. Az így kapott reakció egy hélium izotópot bocsátott ki szubatomi részecskék, neutronok társaságában, azaz létrejött a fúzió. A kísérlet azonban nem termelt a befektetettnél több energiát, így nem jött létre a várt nagy áttörés.

Puttermann jövőbeli kísérleteiben a technika finomítására fog törekedni a lehetséges kereskedelmi alkalmazások számára. Reményei szerint elkészülhet az első hordozható neutron generátor, amit az olajfúrásoknál vagy a repülőtéri csomagvizsgálatoknál lehet majd alkalmazni.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • HUmanEmber41st #278
    Mégegyszer köszi a magyarázatot.!!!
  • Kryon #277
    Az előbbi írás speciel a Casimir-effektusra vonatkozik,de a lényeg,hogy az EM-mező fotonokból van összerakva,és ezek csinálnak nimdenféléket kölcsönhatások közben,de hogy pontosan hogyan az már egy csomó elméleti-elektrodinamikai,és kvantum-elektrodinamikai számításból adódik,szavakba önteni nem igazán lehet...,(és hát ennek a matekját se vágom annyira)...
  • Kryon #276
    Na,újra itt vagyok...Szóval az van,ha van 2 párhuzamos fémlap,akkor köztük csak olyan elektromágneses állóhullámok jelenhetnek meg,melyeknek a fémek felszínén csomópontjuk van(pont mint a kötélhullámok).A kvantummechanikai bizonytalanság alapján az elektromágneses tér bármely pontjának energiáját nem lehet bizonyosra megmondani egy adott időpillanatban és fordítva.(E*T>=h,(h-vonás ha jól tudom)) Az EM-tér lényegében sok-sok EM-hullámból van összesummázva,ezek lényagében bármely (a minimálisan lehetséges energiával különböző) hullámhosszal rendelkezhetnek.A kép attól bonyolódik,hogy ez akkor is így van,akkor is vannak a térben ezek az EM-hullámok,ha az EM-mező energiája 0,tehát nincs jelen EM-mező.Ahol EM-hullám van ott a részecske-hullám kettősség miatt fotonok vannak,ebben az esetben ezeket a kis ideig létező fotonokat,melyek a bizonytalanság termékei virtuális fotonoknak nevezzük,ezek tehát a teljes vákuumban is jelen vannak,és összeadódva roppant energiasűrűséget adnak>>ez a vákuumenergia.Párhuzamos fémlapok között ennek is csak megadott hullámhosszai jelenhetnek meg (csomópont a felszínen feltétel miat) így a lapok közt kisebb az energiasűrűség mint a lapokon kívül ahol bármely frekvencia megengedett (több v.foton).A fémnek ütköző foton sugárnyomást fejt ki (impulzus miatt),ha benn a lapok közt kevesebben vannak,mint kinn,akkor kívülről nagyobb sugárnyomás hat a fémre mint belülről,ezért az eredő erő befelé,egymás felé nyomja a fémlapokat...
  • HUmanEmber41st #275
    Nem kételkedek, tényleg szeretném tudni, hogyan magyarázza a tudomány ezt a kérdést..
  • HUmanEmber41st #274
    Hmm hmmm..
    akkor próbálom maganak lefordítani:
    olyasmi mozgatja a ferromágneses anyagokat, ami nincs is ott??
  • dez #273
    Újabb hír a szén nanocsöves megjelenítőkről:
    Az LCD-nél sokkal jobb képminőségű (és hosszabb távon olcsóbban gyártható) a Motorola új képernyő-technológiája
  • Kryon #272
    Ez az EM-mező kvantummechanika leításából jött ki (sok matek),Henri Casimír vezette le...Los Alamosban ki is mérték fémek között (tán 1997ben).
  • HUmanEmber41st #271
    Tehát virtuális fotonok "tolják egymás felé vagy taszítják az anyagokat?
    És erre hogyan jöttek rá???
  • dez #270
    De a #267-esre azért jöhetnek ajánlatok..
  • dez #269
    Ja, tényleg. Ez egy kicsit hülye kérdés volt, bocs. Asszem kicsit fáradt vagyok.