Hunter
Földrengés-előrejelzés az űrből
A Nemzetközi Űrállomáson elhelyezett Lazio-Sirad kísérlet készen áll az adatgyűjtésre. Célja az úgynevezett Van Allen-öv a földrengések előtt kialakuló enyhe változásainak nyomon követése.
Bolygónkat szüntelenül bombázzák a kozmikus sugarak, melyeket részben felfog a Föld mágneses mezeje, foglyul ejtve a töltéssel rendelkező részecskék egy részét a légkörön kívül, száztól egészen több ezer kilométeres magasságokban. A részecskék eloszlása nem homogén, különböző területekre rendeződnek. Ez a fent említett Van Allen-öv, amit 1958-ban fedezett fel egy amerikai fizikus, aki után a nevét is kapta.
Összességében az öv hatalmas antennákként viselkedik, ami a Föld mágneses mezejének legkisebb változására is érzékeny. A részletesen kielemzett régi mérések, melyeket immár több mint 15 éve végeztek el orosz és amerikai kutatók, majd némi olasz segítséggel az oroszok -, nem kis meglepetésre arra engedtek következtetni, hogy ez a természetes antenna képes a heves földrengéseket négy-öt órával előre jelezni.
A Van Allen-övet a Föld mágneses tere és a napszél ütközése hozza létre, a sugárzás csapdába esik a magnetoszférában. A belső öv 650-től 6300, a külső 10 000-től 65 000 kilométerig terjed
A Lazio-Sirad kísérlet az első érzékelő, amit a fenti elmélet az űrben történő igazolására terveztek, és nem kis érdeklődéssel figyelik olyan országok kutatói, mint Olaszország, ami fokozottan ki van téve a szeizmikus kockázatnak.
Hogyan tükrözhetik vissza a Föld kérgének mozgását a légkörön kívül csapdába esett kozmikus részecskék? A földön elvégzett mérésekből azt figyelték meg, hogy egy jövőbeli földrengés helyszínén a föld alatt különböző frekvenciájú elektromágneses hullámok jönnek létre, melyek közül az alacsony frekvenciájúak elérik a légkört, majd átszelve azt, kölcsönhatásba lépnek a Van Allen övben tömörülő részecskékkel. és hirtelen váltakozásokat idéznek elő áramlásukban. A váltakozások méréséből ki lehet számítani az alacsony frekvenciájú hullámok eredetét, ezáltal megállapítható az a hely, ahol a földrengés kialakulóban van.
Olasz technikusok a Lazio-Sirad mellett - klikk a nagyobb változathoz
"A Van Allen-öv és a geofizikai jelenségek, mint a szeizmikus események közötti kölcsönhatás méréséhez a Lazio-Sirad rendkívül érzékeny és innovatív részecske detektorokat alkalmaz. A mágneses mező méréseihez egy Egle nevű precíziós magnetométert használunk. Amint ellenőriztük a műszerek fizikai megfelelőségét és a Föld körüli pályán való működését, olyan új figyelő módszerek előtt nyílhat meg az út, melyekhez nincs szükség költséges mikroműholdakra" - magyarázta Roberto Battison, a kísérletet vezető Infn Nemzeti Laboratórium a projekt megvalósítását koordináló perugiai részlegének igazgatója.
"A kísérletnek van egy másik fontos célkitűzése is, azon fény villanások tanulmányozásának elősegítése, amit az űrhajósok már a Mir és a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén is megfigyeltek, azáltal hogy elemzi a különböző kozmikus sugarak között végbemenő kölcsönhatásokat" - magyarázta Marco Casolino, az Infn Roma Tor Vergata részlegének szóvivője.
Középen az Egle, jobbra a Lazio-Sirad - klikk a nagyobb változathoz
A Lazio-Sirad legalább hat hónapon át fog működni, az általa begyűjtött adatokból származó első eredmények 2005. végére várhatók. A kísérletben közel harmincan vesznek részt, köztük fizikusok, geofizikusok, mérnökök és technikusok. A hozzá szükséges műszereket igen rövid idő alatt sikerült összeszedniük, mindössze 6 hónap leforgása alatt, ami nem kis teljesítmény a rendkívül komplex biztonsági procedúrák, ellenőrzések és az ESA, valamint az orosz űrügynökség, az Enerija által megkövetelt űrminősítésnek való megfelelés fényében.
Bolygónkat szüntelenül bombázzák a kozmikus sugarak, melyeket részben felfog a Föld mágneses mezeje, foglyul ejtve a töltéssel rendelkező részecskék egy részét a légkörön kívül, száztól egészen több ezer kilométeres magasságokban. A részecskék eloszlása nem homogén, különböző területekre rendeződnek. Ez a fent említett Van Allen-öv, amit 1958-ban fedezett fel egy amerikai fizikus, aki után a nevét is kapta.
Összességében az öv hatalmas antennákként viselkedik, ami a Föld mágneses mezejének legkisebb változására is érzékeny. A részletesen kielemzett régi mérések, melyeket immár több mint 15 éve végeztek el orosz és amerikai kutatók, majd némi olasz segítséggel az oroszok -, nem kis meglepetésre arra engedtek következtetni, hogy ez a természetes antenna képes a heves földrengéseket négy-öt órával előre jelezni.
A Van Allen-övet a Föld mágneses tere és a napszél ütközése hozza létre, a sugárzás csapdába esik a magnetoszférában. A belső öv 650-től 6300, a külső 10 000-től 65 000 kilométerig terjed
A Lazio-Sirad kísérlet az első érzékelő, amit a fenti elmélet az űrben történő igazolására terveztek, és nem kis érdeklődéssel figyelik olyan országok kutatói, mint Olaszország, ami fokozottan ki van téve a szeizmikus kockázatnak.
Hogyan tükrözhetik vissza a Föld kérgének mozgását a légkörön kívül csapdába esett kozmikus részecskék? A földön elvégzett mérésekből azt figyelték meg, hogy egy jövőbeli földrengés helyszínén a föld alatt különböző frekvenciájú elektromágneses hullámok jönnek létre, melyek közül az alacsony frekvenciájúak elérik a légkört, majd átszelve azt, kölcsönhatásba lépnek a Van Allen övben tömörülő részecskékkel. és hirtelen váltakozásokat idéznek elő áramlásukban. A váltakozások méréséből ki lehet számítani az alacsony frekvenciájú hullámok eredetét, ezáltal megállapítható az a hely, ahol a földrengés kialakulóban van.
Olasz technikusok a Lazio-Sirad mellett - klikk a nagyobb változathoz
"A Van Allen-öv és a geofizikai jelenségek, mint a szeizmikus események közötti kölcsönhatás méréséhez a Lazio-Sirad rendkívül érzékeny és innovatív részecske detektorokat alkalmaz. A mágneses mező méréseihez egy Egle nevű precíziós magnetométert használunk. Amint ellenőriztük a műszerek fizikai megfelelőségét és a Föld körüli pályán való működését, olyan új figyelő módszerek előtt nyílhat meg az út, melyekhez nincs szükség költséges mikroműholdakra" - magyarázta Roberto Battison, a kísérletet vezető Infn Nemzeti Laboratórium a projekt megvalósítását koordináló perugiai részlegének igazgatója.
"A kísérletnek van egy másik fontos célkitűzése is, azon fény villanások tanulmányozásának elősegítése, amit az űrhajósok már a Mir és a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén is megfigyeltek, azáltal hogy elemzi a különböző kozmikus sugarak között végbemenő kölcsönhatásokat" - magyarázta Marco Casolino, az Infn Roma Tor Vergata részlegének szóvivője.
Középen az Egle, jobbra a Lazio-Sirad - klikk a nagyobb változathoz
A Lazio-Sirad legalább hat hónapon át fog működni, az általa begyűjtött adatokból származó első eredmények 2005. végére várhatók. A kísérletben közel harmincan vesznek részt, köztük fizikusok, geofizikusok, mérnökök és technikusok. A hozzá szükséges műszereket igen rövid idő alatt sikerült összeszedniük, mindössze 6 hónap leforgása alatt, ami nem kis teljesítmény a rendkívül komplex biztonsági procedúrák, ellenőrzések és az ESA, valamint az orosz űrügynökség, az Enerija által megkövetelt űrminősítésnek való megfelelés fényében.
