SG.hu·
Összegyűrte a tengerfeneket a cunami földrengése
Az ázsiai cunamit kiváltó földrengés-zónáról készült első felvételek, valamint az ebből készült háromdimenziós modell bemutatják, hogyan alakult át és milyen "sebeket" szenvedett el a tengeralatti tájkép a tektonikus lemezek összeütközésének hatására.
Ez volt az első alkalom, hogy egy súlyos földrengés után a tengerfeneket ilyen hamar szemügyre vegyék, nyilatkoztak a tudósok. A Brit Földtani Felügyelet csapata, valamint Tim Henstock és Lisa McNeill, a Southamptoni Oceanográfiai Központ tengergeológusai január végén keltek útra a brit királyi haditengerészet Szingapúrban állomásozó HMS Scott kutatóhajója fedélzetén. A hajó multi-sugaras szonár leképező rendszerének segítségével a szumátrai partoktól körülbelül 150 kilométerre feltérképezték az eltorzult tengerfeneket. A színes térkép jól mutatja, hogy a földrengés hatalmas gerinceket emelt, némelyik eléri az 1,5 kilométeres magasságot is, melyek közül több összeomlott, nagy kiterjedésű földcsuszamlásokat hozva létre.
2004. december 26-án a földrengés körülbelül 40 kilométerrel a tengerfenék alatt keletkezett, amit az India és Burma tektonikus lemezei között kialakult váratlan mozgás okozott. A lemezek találkozásakor az indiai lemez erősen lefelé nyomódott.
"A begyűjtött adatok reményeink szerint segítenek a földrengést létrehozó geológia folyamatok jobb megismerésében " - mondta McNeill, hozzátéve, hogy kutatásuk végeredménye előrelépést jelenthet a jövő földrengéseiből eredő kockázatok jobb előrejelzésének terén is. Az adatokat a térség navigációs térképeinek frissítéséhez is igénybe veszik.
A földrengés körülbelül kétszer erősebb volt, mint azt a geológusok először feltételezték, jelentették be a tudósok. Seth Stein és Emile Okal, az amerikai Northwestern Egyetem geológusai szerint a földrengés nagysága a pillanatnyi erősségi skálán 9,3 volt, nem 9,0. Mivel a skála logaritmikus, ezért egy 0,3-mas emelkedés nagyjából kétszeres növekedésnek felel meg. Ez a földrengést a valaha feljegyzett második legnagyobb rangjára emelte, amit csupán a 9,5-ös erősségű chilei rengés előz meg, ez 1960. május 22-én következett be.
Ez volt az első alkalom, hogy egy súlyos földrengés után a tengerfeneket ilyen hamar szemügyre vegyék, nyilatkoztak a tudósok. A Brit Földtani Felügyelet csapata, valamint Tim Henstock és Lisa McNeill, a Southamptoni Oceanográfiai Központ tengergeológusai január végén keltek útra a brit királyi haditengerészet Szingapúrban állomásozó HMS Scott kutatóhajója fedélzetén. A hajó multi-sugaras szonár leképező rendszerének segítségével a szumátrai partoktól körülbelül 150 kilométerre feltérképezték az eltorzult tengerfeneket. A színes térkép jól mutatja, hogy a földrengés hatalmas gerinceket emelt, némelyik eléri az 1,5 kilométeres magasságot is, melyek közül több összeomlott, nagy kiterjedésű földcsuszamlásokat hozva létre.
2004. december 26-án a földrengés körülbelül 40 kilométerrel a tengerfenék alatt keletkezett, amit az India és Burma tektonikus lemezei között kialakult váratlan mozgás okozott. A lemezek találkozásakor az indiai lemez erősen lefelé nyomódott.
"A begyűjtött adatok reményeink szerint segítenek a földrengést létrehozó geológia folyamatok jobb megismerésében " - mondta McNeill, hozzátéve, hogy kutatásuk végeredménye előrelépést jelenthet a jövő földrengéseiből eredő kockázatok jobb előrejelzésének terén is. Az adatokat a térség navigációs térképeinek frissítéséhez is igénybe veszik.
A földrengés körülbelül kétszer erősebb volt, mint azt a geológusok először feltételezték, jelentették be a tudósok. Seth Stein és Emile Okal, az amerikai Northwestern Egyetem geológusai szerint a földrengés nagysága a pillanatnyi erősségi skálán 9,3 volt, nem 9,0. Mivel a skála logaritmikus, ezért egy 0,3-mas emelkedés nagyjából kétszeres növekedésnek felel meg. Ez a földrengést a valaha feljegyzett második legnagyobb rangjára emelte, amit csupán a 9,5-ös erősségű chilei rengés előz meg, ez 1960. május 22-én következett be.