Hunter

Ősi tengerre utaló bizonyítékot találtak a Marson

Három héttel ezelőtt a NASA bejelentette, hogy a Mars egykor bővelkedett a vízben, azonban jó pár jelentős kérdés megválaszolatlanul maradt. Tegnap este a tudósok bemutatták az Opportunity felvételeit, amin keresztrétegezettségű üledékes kőzetek azt jelzik, hogy a marsi felszín legalább egy pontján, a Meridiani Planumon sekély, sós tenger apályt és dagályt idézett elő.

"Miért fontos ez a felfedezés? Úgy vélem két okból is" - mondta Steve Squyres, a Mars expedíció tudományos vezetője. "Elsőként, ha értelmezésünk helytálló, akkor ez lakható környezet, egy sekély tenger volt. Ezek azok a környezet típusok, melyek rendkívül alkalmasak az élet számára. Nem tudjuk volt-e ott élet, de van egy környezetünk, ami alkalmas az élet számára."


Steve Squyres (balra), a küldetés vezetője, mellette John Grotzinger helyettes vezető, Ed Weiler és Dave Rubin geológusok, és Jim Garvin a sajtótájékoztatón

"A második ok, ami miatt fontos, az a bizonyítékok konzerválódásának lehetősége. Ha folyékony vízzel rendelkezünk és ásványokat ülepítünk le a folyékony vízből, ez az ülepedési folyamat rendkívül gyors is lehet. Ilyenkor bármilyen kémiai, vagy biológiai anyag legyen is a vízben, az megrekedhet a kristályok belsejében, az ásványszemcsékben, a bizonyíték foglyul eshet és hosszú időre konzerválódhat. Úgy vélem a Meridiani Plánum remek hely lenne egy mintavisszajuttató expedíció számára" - magyarázta.

Az Opportunity marsjáró január végén a Meridiani Planumon véletlenül egy alacsony peremű kráterben landolt . A tudósokat elkápráztatta a kráter falán felfedezett fedetlen alapkőzet és az elmúlt másfél hónapban az Opportunity kimerítő részletességgel ezeket a kőzeteket tanulmányozta. A marsjáró hétfőn, miután adatok egész kincsestárát sugározta vissza a Földre, végül kimászott a kráterből. "Három héttel ezelőtt ugyanitt gyűltünk össze és mutattuk be bizonyítékainkat, hogy egykor a Meridiani Planum kőzetei között víz szivárgott át, jól láthatóan megváltoztatva azok vegytanát és szerkezetét" - nyilatkozott Squyres a sajtótájékoztatón. "Azóta rábukkantunk arra, ami szerintem erős bizonyítéka, hogy a kőzetek maguk üledékek, amit folyékony víz rakott le."


A marsi szikladarab rétegződése üledékes eredetre utal

"Alapvető a különbség a víz által megmunkált és a létrehozott kőzetek között" - tette hozzá. "Ez olyan különbség, mint ami a kútból felhúzott víz és a között van, amiben úszni lehet, tehát itt most már egy alapjaiban különböző környezetről beszélünk. A bizonyíték, hogy amin az Opportunity most áll az egykor egy sós tenger partvonala volt, két irányból táplálkozik." Elsőként az Opportunity fedélzeti spektrométerei széles mennyiségi skálán váltakozó brómot fedeztek fel. Squyres szerint ez "elég sarkalatos felfedezés, mivel a karakterisztika megegyezik azzal, amit azokban a földi kőzetekben látunk, melyek tengervíz elpárolgásával keletkeztek. Tehát ez egyfajta párolgási folyamat kémiai nyoma, ami ezeknek a kőzeteknek a kialakulásáért felelős.".

Azonban a bróm magában még nem volt elég annak bizonyításához, hogy az Opportunity állóvíz üledékeit fedezte fel. Ezért a tudományos csapat a marsjáró mikroszkópos kameráját is bevetve a kémiától a geológia irányába fordult. Rendkívül részletes adatokhoz jutottak, ami olyan keresztrétegezettséget mutatott, ami csak lassan folyó víz jelenlétében alakul ki rétegekben. A bizonyítékot elküldték egy hat független tudósból álló csapatnak, akik nincsenek közvetlen kapcsolatban a Mars programmal. A szakértők egyetértettek abban, hogy az egyetlen lehetséges magyarázat egy hosszú ideje eltűnt tenger lehet.


Előtérben a NASA vezetője, Sean O'Keefe

"Meg voltam döbbenve, amikor olyan üledékes szerkezeteket láttam, mint amilyet a Földön is láthatunk. Ha kimegyünk a legközelebbi tópartra vagy patakhoz és egy ásóval leásunk, ugyanezek a szerkezetek tűnnek elő" - mondta Dave Rubin, az Egyesült Államok Földtani Felügyeletének üledéktani szakértője. "Sok minden van, amit még nem tudunk. Igen, hisszük, hogy az Opportunity egy hajdani sós vizű tenger partján áll, azonban nem tudjuk milyen kiterjedésű volt ez a víztömeg, nem tudjuk milyen hosszan volt jelen a bolygó felszínén, és nem tudjuk milyen gyakori lehetett a Mars egyéb helyein. A lényeg azonban az, hogy a jövőben képesek leszünk kideríteni mindezt."

Squyres ezzel a tervek szerint 2005 augusztusában induló Mars Reconnaissance Orbiterre műholdra, valamint egy az évtized végére a Marson landoló, várhatóan atomenergiával hajtott vándorló laboratóriumra utalt. Eközben a NASA két műholdja és az ESA Mars Express folytatja a vörös bolygó feltérképezését, valamint a két marsjáró is tovább kutat a múltbeli víz nyomai után. A nagy kérdés persze az, hogy a marsjárók vagy utódaik találnak-e bármilyen bizonyítékot a múlt- vagy jelenbeli életre. Squyres elmondta, a marsjárók kamerái nem képesek kimutatni azt a fajta mikroszkopikus életet, ami egy sekély, sós tengerben lakozhat. Ehhez kőzetmintákat laboratóriumi elemzés céljából vissza kellene juttatni a Földre.



"Úgy tűnik, a Meridiani kőzeteit nem csupán átalakította a víz, de eleve vízben is alakult ki, feltehetően egy sós vizű tengerben" - összegzett Ed Weiler, a NASA tudományos igazgatója. "Ez jelentős felfedezés, jelentős kihatásai vannak az asztrobiológiára. Ha valaki kövületek után szeretne kutatni a Marson, akkor ez az első hely, amit fel kell keresnie."

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Etele1 #40
    Kedves Zéta...ki beszélt itt "normál" esőröl ? A "savas esőhöz" nem szükségszerű a víz jelenléte. És egy más összetételű,sűrűségű folyadék "eső" elképzelhető nagyobb hőmérséklet és nyomás mellett is...nem ? :)
  • Tetsuo #37
    A Marsnak nincs holdja? Ez durva..
  • GABOR16 #35
    Aztán a marsról visszahoznak egy v. több emberekre nézve halálos baktériumot, vírust, ami visszaérkezéskor egy baleset fojamán elszabadúl, és elpusztítja az egész földi életet!
  • Tetsuo #33
    Eteleegy nincs igazad. Ha a kritikus tömeg összeáll robbanás nélkül, akkor beindul a láncreakció; persze használnak a bombában neutronforrást, de magától is beindul a folyamat. Az Urán235ösnél ez csak egy 13cmes golyó, a Plútóniumnál csak egy teniszlabda. Viszont a hidrogénbomba úgy működik, hogy előbb felrobban körülötte egy atombomba, és az 1millió ('K,'C,'F-tökmind1)fokos hőmérsékleten a hidrogén atomok Héliummá 1esülnek (melléktermék a "kis" energiafelszabadulás). Az atombombához több mint 99% tiszta U235 kell, a hagyományos atomerőművekben ez csak 4-5% (a többi U238 asszem), a korszerűbb tenyésztőreaktorokban is csak 30% körüli a dúsítás. Viszont melléktermékként a Plútónium(valahányas) létrejöhet/létrejön és ha nem kezelik megfelelően, ez lehet egy veszélyforrás (nem tudom), asszem Pakson is ettől féltek, mikor a kamerák nem láttak le az összetört üzemanyagrudak aljára. Áramforrásként szerintem a legtöbb űreszközben (ha nem az összesben) sima radioaktív sugárzást is használnak, persze a napkollektorok mellett.
    A terraformálásról meg csak annyit, hogy a Vénuszon is elkezdődött. Lásd szonda-roncsok!
    Az embernek nem elég 1 bolygót tönkrevágni, elintézi az egész Naprendszert.
  • TheZsenyka #32
    És elég kevés látszik a Vénusz felszínén készített képeken. Igaz, 30 éves tachnológiáról beszélünk.
  • Cat #31
    az egyiken (asszem a délin), az északin vizből van a jég (legalábbis mostani tudásunk szerint)
  • Cat #29
    hm, ebben csak részben van igazad, mert bizonyos tengernagyság alatt már nincs apály és dagály, tehát nem minden, a valamikor tenger által fedett terület volt egyszer valamikor ilyen partszakasz.
  • Kryon #26
    Na végre!Jól megszenvedtek érte....
  • Etele1 #25
    no comment... :)
  • Etele1 #22
    Igazad van. Jogos a kérdés...de senki nem várta, hogy ez a mostani expedició mindenre választ ad. Majd a következő...vagy az azutáni! :) Az emberes küldetés indításáig még van idő.Addigra ezek a kérdések is megválaszolódnak...