Hunter
Kaszkadőrök gyűjtik be a földönkívüli mintákat
A hetvenes évek Apollo küldetései óta nem hozott földönkívüli mintákat a NASA bolygónkra. Most a Genesis űrszonda a napszélből összegyűjtött mintáival végre megbolygatja ezt az állóvizet.
Amikor a kapszula ejtőernyője segítségével leereszkedik Utah állam sivatagába szeptemberben, akkor az minden lesz csak nem sétagalopp, vélekedik Rachael Buchanan a BBC tudósítója, aki figyelemmel kísérte a utahi főpróbát.
Délután 3 óra 15 perckor a hadsereg Dugway tesztkörzetének sótól fehérlő síkságán, Don Sevilla újra szemei elé emeli parányi látcsövét és a szikrázóan kék eget kémleli. A vakító nap ellenére hideg szél süvít keresztül a végeláthatatlan utahi síkságon. Sevilla és társai azonban látszólag nem foglalkoznak az elemekkel, a Genesis csapat minden tagja feszülten bámul felfelé, várva egy helikopter megjelenését, azaz a főpróba kezdetét.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Ez lesz a minta-visszajuttatás 21. századi módra. Szó sincs gyengéd óceáni landolásról - a szeptemberi visszatéréskor a Genesis kapszulája egyenesen a sivatagot fogja célba venni és két ejtőernyője sem ad semmilyen biztosítékot a kényes rakomány könnyed földet érésére. A pasadenai NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának tudósai azonban nem bízták a véletlenre a dolgot és kölcsön vettek néhány trükköt és alkalmazottat a szomszédos Hollywoodból. Mielőtt a kapszula becsapódna a talajba, kaszkadőrök kapják el a levegőben helikopterük alá rögzített rúd és horog alkalmazásával, legalábbis ez a terv.
Sevilla újra előkapja látcsövét, amikor egy távoli rotorhang a helikopter közeledését jelzi.
Szeptemberben elengedhetetlen lesz a sikeres légi begyűjtés. A Genesis az elmúlt két és fél évét az űrben töltötte fedélzetén pedig ott pihen a csapat által tervezett napszélmintákkal teli gyűjtőrendszer. "Olyan ez, mint egy rendkívül drága légypapír. A gyűjtők szilícium ostyák, amin több négyzetméteren zafír-, arany- és gyémántdarabok vannak mozaikszerű elrendezésben, és a naprészecskék ezekbe a szilárd anyagokba ágyazódnak bele" - magyarázta Sevilla. "Azonban a teljes gyűjteményünk mindössze pár mikrogramm, súlyban pár szem asztali sónak felel meg."
Ez az oka a légi balettnek, azaz a minták rendkívül parányiak és az ostyák nagyon érzékenyek. Minden napszéltípusnak van egy gyűjtője (gyors, lassú és koronai tömeg kilövellésű) valamint további két gyűjtő tér még vissza, melyek a Nap átfogó ízét kóstolgatva folyamatosan ki voltak engedve. Egy erős becsapódás összezúzná ezeket a törékeny mozaikokat, melynek következtében a minták összekeverednének. A visszaérkező minták tovább mélyíthetik ismereteinket a Naprendszer fejlődéséről és a sokszínű bolygók kialakulásáról.
Az elkapás végső fázisa. Ha becsapódik, tönkreteheti az egész küldetést
Az égen közben a helikopter eleresztette rakományát, ami pár pillanatnyi szabadesés után kinyitja ejtőernyőit, lelassítva az ereszkedést a szép nyugodt óránkénti 16 kilométeres sebességre. Kétezer méteres magasságban a helikopter morajlása lecsendesedik és megkezdi az elfogó manővert. A rúd megközelíti az ejtőernyőt, majd a kupola összeesése már azt jelzi, hogy a kapszula horogra akadt. Ez a nap második sikere.
"Sok tekintetben hasonlít az akció egy mozifilmforgatáshoz. A rendező ott is egy csomó őrült dolog elvégzését kéri tőlünk, emberek birkóznak a helikopteren, építmények alatt vagy éppen felrobbanó járművek felett kell elrepülnünk, ez a szerep azonban nem fikció" - nyilatkozott már a földön a helikopter pilótája, a NASA repülős ruhába öltözött Dan Rudert kaszkadőr, akit kollégájával, Cliff Flemminggel együtt választottak ki a munkára. "Szeptember 8-án érkezik az igazi űrkapszula és akkor csupán egyetlen lehetőségünk lesz a befogására."
A szonda leszállóhelye a utahi sivatagban, 2004 szeptember 8-ra várják
Látszólag nem volt egy bonyolult manőver, azonban a pilóták másként vélekednek a kockázatról. "Nagyon közel kell kerülnünk a kapszulához, hogy biztosan ráakadjon a horogra. Ha egy kicsit magasabban vagyok a kelleténél, akkor átszakíthatja a kupolát, ha túl alacsonyan, akkor könnyen a farokrotoron köthet ki" - elemezte a szituációkat Rudert.
Sevilla nagyon elégedettnek tűnt a pilóták által végrehajtott gyakorlattal. "Fantasztikus volt" - mondta. "Már minden időjárási körülmény között kipróbáltuk a manővert, ma az erős szél volt napirenden, illetve reggel azt is megpróbáltuk milyen az, ha a felhők közül tűnik elő hirtelen a kapszula, szóval már szinte minden körülmény között bebizonyítottuk, hogy végrehajtható a feladat."
A pilóták is magabiztosan nyilatkoztak a sikert illetően. "Majd szeptemberben meglátjuk melyikünk lesz közelebb a kapszulához, Cliff vagy én. Abban azonban biztos vagyok, hogy egyikünk sikeresen el fogja kapni."
Amikor a kapszula ejtőernyője segítségével leereszkedik Utah állam sivatagába szeptemberben, akkor az minden lesz csak nem sétagalopp, vélekedik Rachael Buchanan a BBC tudósítója, aki figyelemmel kísérte a utahi főpróbát.
Délután 3 óra 15 perckor a hadsereg Dugway tesztkörzetének sótól fehérlő síkságán, Don Sevilla újra szemei elé emeli parányi látcsövét és a szikrázóan kék eget kémleli. A vakító nap ellenére hideg szél süvít keresztül a végeláthatatlan utahi síkságon. Sevilla és társai azonban látszólag nem foglalkoznak az elemekkel, a Genesis csapat minden tagja feszülten bámul felfelé, várva egy helikopter megjelenését, azaz a főpróba kezdetét.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Ez lesz a minta-visszajuttatás 21. századi módra. Szó sincs gyengéd óceáni landolásról - a szeptemberi visszatéréskor a Genesis kapszulája egyenesen a sivatagot fogja célba venni és két ejtőernyője sem ad semmilyen biztosítékot a kényes rakomány könnyed földet érésére. A pasadenai NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának tudósai azonban nem bízták a véletlenre a dolgot és kölcsön vettek néhány trükköt és alkalmazottat a szomszédos Hollywoodból. Mielőtt a kapszula becsapódna a talajba, kaszkadőrök kapják el a levegőben helikopterük alá rögzített rúd és horog alkalmazásával, legalábbis ez a terv.
Sevilla újra előkapja látcsövét, amikor egy távoli rotorhang a helikopter közeledését jelzi.
Szeptemberben elengedhetetlen lesz a sikeres légi begyűjtés. A Genesis az elmúlt két és fél évét az űrben töltötte fedélzetén pedig ott pihen a csapat által tervezett napszélmintákkal teli gyűjtőrendszer. "Olyan ez, mint egy rendkívül drága légypapír. A gyűjtők szilícium ostyák, amin több négyzetméteren zafír-, arany- és gyémántdarabok vannak mozaikszerű elrendezésben, és a naprészecskék ezekbe a szilárd anyagokba ágyazódnak bele" - magyarázta Sevilla. "Azonban a teljes gyűjteményünk mindössze pár mikrogramm, súlyban pár szem asztali sónak felel meg."
Ez az oka a légi balettnek, azaz a minták rendkívül parányiak és az ostyák nagyon érzékenyek. Minden napszéltípusnak van egy gyűjtője (gyors, lassú és koronai tömeg kilövellésű) valamint további két gyűjtő tér még vissza, melyek a Nap átfogó ízét kóstolgatva folyamatosan ki voltak engedve. Egy erős becsapódás összezúzná ezeket a törékeny mozaikokat, melynek következtében a minták összekeverednének. A visszaérkező minták tovább mélyíthetik ismereteinket a Naprendszer fejlődéséről és a sokszínű bolygók kialakulásáról.
Az elkapás végső fázisa. Ha becsapódik, tönkreteheti az egész küldetést
Az égen közben a helikopter eleresztette rakományát, ami pár pillanatnyi szabadesés után kinyitja ejtőernyőit, lelassítva az ereszkedést a szép nyugodt óránkénti 16 kilométeres sebességre. Kétezer méteres magasságban a helikopter morajlása lecsendesedik és megkezdi az elfogó manővert. A rúd megközelíti az ejtőernyőt, majd a kupola összeesése már azt jelzi, hogy a kapszula horogra akadt. Ez a nap második sikere.
"Sok tekintetben hasonlít az akció egy mozifilmforgatáshoz. A rendező ott is egy csomó őrült dolog elvégzését kéri tőlünk, emberek birkóznak a helikopteren, építmények alatt vagy éppen felrobbanó járművek felett kell elrepülnünk, ez a szerep azonban nem fikció" - nyilatkozott már a földön a helikopter pilótája, a NASA repülős ruhába öltözött Dan Rudert kaszkadőr, akit kollégájával, Cliff Flemminggel együtt választottak ki a munkára. "Szeptember 8-án érkezik az igazi űrkapszula és akkor csupán egyetlen lehetőségünk lesz a befogására."
A szonda leszállóhelye a utahi sivatagban, 2004 szeptember 8-ra várják
Látszólag nem volt egy bonyolult manőver, azonban a pilóták másként vélekednek a kockázatról. "Nagyon közel kell kerülnünk a kapszulához, hogy biztosan ráakadjon a horogra. Ha egy kicsit magasabban vagyok a kelleténél, akkor átszakíthatja a kupolát, ha túl alacsonyan, akkor könnyen a farokrotoron köthet ki" - elemezte a szituációkat Rudert.
Sevilla nagyon elégedettnek tűnt a pilóták által végrehajtott gyakorlattal. "Fantasztikus volt" - mondta. "Már minden időjárási körülmény között kipróbáltuk a manővert, ma az erős szél volt napirenden, illetve reggel azt is megpróbáltuk milyen az, ha a felhők közül tűnik elő hirtelen a kapszula, szóval már szinte minden körülmény között bebizonyítottuk, hogy végrehajtható a feladat."
A pilóták is magabiztosan nyilatkoztak a sikert illetően. "Majd szeptemberben meglátjuk melyikünk lesz közelebb a kapszulához, Cliff vagy én. Abban azonban biztos vagyok, hogy egyikünk sikeresen el fogja kapni."
