Hunter
Az Antarktisz jege szerint még nem jön a jégkorszak
740 ezer évre visszanyúló globális éghajlati sémákat fedett fel a Déli-sarkon fúrt három kilométer hosszú jégmag, számol be a Nature magazin.
A jég elemzése bebizonyítja, hogy bolygónk ez idő alatt nyolc jégkorszakon esett át, melyeket elég rövid meleg időszakok szakítottak meg, olyanok, mint amit ma is élvezhetünk. Ha ez a séma a jövőre nézve is igaz, akkor a következő jégkorszak 15 ezer év múlva következik be. Az adatok segíthetnek megjósolni az üvegház gázok hatásait az éghajlatra, a jégmagban foglyul ejtett gázok előzetes tesztjei azt mutatják, hogy a széndioxid-szint magasabb, mint az elmúlt 440 ezer évben. Senki sem tudja igazán, ez hogyan fogja befolyásolni éghajlatunkat, azonban a kutatók remélik, a múlt ingadozásainak részletes feltérképezése jobb elméletekhez vezet.
A tíz ország tudósaiból álló csapat az elmúlt évtized nagy részét azzal töltötte, hogy kinyerjék a gigantikus jégtömböt az Antarktisz keleti fennsíkján található Dome C körzetéből. Az Epica (European Project for Ice Coring on Antarctica) célja múltunk éghajlati titkainak megfejtése, és ezáltal jobb betekintést nyújtani abba, ami a jövőben ránk várhat. Nem ez az első jégmag projekt, azonban ez tekint vissza a legmesszebbre az időben. A Dome C 800 ezer évnyi hóesést tartalmaz, lehetővé téve az Epica számára hogy kétszer olyan hosszú éghajlati "feljegyzéshez" juthasson hozzá, mint a legközelebbi jégmag riválisaitól.
"Úgy véljük, ez a projekt valóban megváltoztatja az éghajlatról kialakult szemléletmódunkat" - nyilatkozott az elemzés társzerzője, Eric W. Wolff, a Brit Antarktisz Felügyelet kutatója. A jégmag minden egyes szelete egy-egy történetet regél el arról a távoli világról, amiből származik. Például a tudósok ki tudják számítani az éghajlat milyenségét a hidrogén atomok különböző típusainak, vagy izotópjainak arányaiból. A deutérium a hidrogén egyik izotópja; ha egy jégmintában sok van belőle, az arra utal, hogy a hőmérséklet melegebb volt, illetve ha kevés, akkor fordítva.
A másik fontos dolog, amit a tudósok ki tudnak olvasni a jégből az a légköri gázok aránylagos koncentrációja. Ezeket az adatokat a magot pettyező apró buborékokból szerzik meg, melyekben parányi tartósított levegő rejtőzik. "Ez a csodálatos a jégmagokban" - mondta Jerry F. McManus, az amerikai Woods Hole Óceánkutató Intézet professzora. "Az a levegő háromnegyed millió éves, és még mindig ott pihen ezekben a buborékokban, egészen elképesztő."
Az Epica folyamatosan elemzi a jégmag légköri gázait, azonban az előzetes eredmények arra utalnak, hogy a jelenlegi széndioxid-szint rendkívül magas. "Soha nem volt tapasztalható olyan mértékű üvegházhatást okozó gáz felgyülemlése, mint napjainkban" - mondta Dr. Wolff.
Az elmúlt 800 ezer évben a Föld összességében egy elég hideg hely volt. A meleg időszakok minden 100 ezer évben érkeztek és általában rövid életűek voltak. Az elmúlt 400 ezer évben a meleg időszakok körülbelül 10 ezer évig tartottak, melyeknek éghajlata a maihoz hasonló volt. Korábban hűvösebbek voltak ezek az időszakok és valamivel tovább is tartottak. Nagyjából 10 ezer éve vagyunk az enyhe periódusban, így elvileg, a séma alapján egy jégkorszak felé tartanánk, azonban mégsem ez a helyzet.
Az Epica csapat megjegyzi, a 400 ezer évvel ezelőtti meleg turnus nagyon hasonlított a mostanihoz, mivel a Föld pályájának alakja ugyanaz volt, mint most. Akkor ez a kellemes időszak 28 ezer évig tartott, így valószínűleg a mostani sem lesz sokkal rövidebb. "Nem fenyeget a következő jégkorszak, mi több, a globális felmelegedés még valószínűtlenebbé teszi bekövetkezését, azzal szemben, amit a Holnapután című film jósol" - mondta Dr. Wolff.
Az Epica tudósai remélik, amint teljesen kielemzik a jégmagban eltárolódott légköri gázokat, jóval mélyebb tudásanyag fog a rendelkezésükre állni az éghajlati összefüggésekről. Az üvegházhatást okozó gázok a múlt globális hőmérsékletre gyakorolt hatásának megismerésével a tudósok képesek lehetnek megjósolni az emberiség lelkes széndioxid-okádásának következményeit. "Hatalmas viták zajlanak arról, hogy vajon az ember változtatta-e meg az éghajlatot" - tette hozzá McManus professzor. "Ahhoz azonban nem fér kétség, hogy az ember megváltoztatta a légkört, az üvegházhatást okozó gázok megnövekedett szintje geológiailag hihetetlen."
 Buborékok a jégben |
A tíz ország tudósaiból álló csapat az elmúlt évtized nagy részét azzal töltötte, hogy kinyerjék a gigantikus jégtömböt az Antarktisz keleti fennsíkján található Dome C körzetéből. Az Epica (European Project for Ice Coring on Antarctica) célja múltunk éghajlati titkainak megfejtése, és ezáltal jobb betekintést nyújtani abba, ami a jövőben ránk várhat. Nem ez az első jégmag projekt, azonban ez tekint vissza a legmesszebbre az időben. A Dome C 800 ezer évnyi hóesést tartalmaz, lehetővé téve az Epica számára hogy kétszer olyan hosszú éghajlati "feljegyzéshez" juthasson hozzá, mint a legközelebbi jégmag riválisaitól.
"Úgy véljük, ez a projekt valóban megváltoztatja az éghajlatról kialakult szemléletmódunkat" - nyilatkozott az elemzés társzerzője, Eric W. Wolff, a Brit Antarktisz Felügyelet kutatója. A jégmag minden egyes szelete egy-egy történetet regél el arról a távoli világról, amiből származik. Például a tudósok ki tudják számítani az éghajlat milyenségét a hidrogén atomok különböző típusainak, vagy izotópjainak arányaiból. A deutérium a hidrogén egyik izotópja; ha egy jégmintában sok van belőle, az arra utal, hogy a hőmérséklet melegebb volt, illetve ha kevés, akkor fordítva.
A másik fontos dolog, amit a tudósok ki tudnak olvasni a jégből az a légköri gázok aránylagos koncentrációja. Ezeket az adatokat a magot pettyező apró buborékokból szerzik meg, melyekben parányi tartósított levegő rejtőzik. "Ez a csodálatos a jégmagokban" - mondta Jerry F. McManus, az amerikai Woods Hole Óceánkutató Intézet professzora. "Az a levegő háromnegyed millió éves, és még mindig ott pihen ezekben a buborékokban, egészen elképesztő."
Az Epica folyamatosan elemzi a jégmag légköri gázait, azonban az előzetes eredmények arra utalnak, hogy a jelenlegi széndioxid-szint rendkívül magas. "Soha nem volt tapasztalható olyan mértékű üvegházhatást okozó gáz felgyülemlése, mint napjainkban" - mondta Dr. Wolff.
Az elmúlt 800 ezer évben a Föld összességében egy elég hideg hely volt. A meleg időszakok minden 100 ezer évben érkeztek és általában rövid életűek voltak. Az elmúlt 400 ezer évben a meleg időszakok körülbelül 10 ezer évig tartottak, melyeknek éghajlata a maihoz hasonló volt. Korábban hűvösebbek voltak ezek az időszakok és valamivel tovább is tartottak. Nagyjából 10 ezer éve vagyunk az enyhe periódusban, így elvileg, a séma alapján egy jégkorszak felé tartanánk, azonban mégsem ez a helyzet. Az Epica csapat megjegyzi, a 400 ezer évvel ezelőtti meleg turnus nagyon hasonlított a mostanihoz, mivel a Föld pályájának alakja ugyanaz volt, mint most. Akkor ez a kellemes időszak 28 ezer évig tartott, így valószínűleg a mostani sem lesz sokkal rövidebb. "Nem fenyeget a következő jégkorszak, mi több, a globális felmelegedés még valószínűtlenebbé teszi bekövetkezését, azzal szemben, amit a Holnapután című film jósol" - mondta Dr. Wolff.
Az Epica tudósai remélik, amint teljesen kielemzik a jégmagban eltárolódott légköri gázokat, jóval mélyebb tudásanyag fog a rendelkezésükre állni az éghajlati összefüggésekről. Az üvegházhatást okozó gázok a múlt globális hőmérsékletre gyakorolt hatásának megismerésével a tudósok képesek lehetnek megjósolni az emberiség lelkes széndioxid-okádásának következményeit. "Hatalmas viták zajlanak arról, hogy vajon az ember változtatta-e meg az éghajlatot" - tette hozzá McManus professzor. "Ahhoz azonban nem fér kétség, hogy az ember megváltoztatta a légkört, az üvegházhatást okozó gázok megnövekedett szintje geológiailag hihetetlen."
