Hunter
Megkezdődik a Mars földalatti vízkészleteinek felkutatása
Ma kezdik meg a Mars Express fedélzetén annak a radar antennának beüzemelését, melynek célja hogy felderítse a vörös bolygó felszín alá temetett víz vagy vízjég készletét.
A MARSIS (Mars Advanced Radar for Subsurface and Ionosphere Sounding) azaz a fejlett felszín alatti és ionoszférikus mélységmérő Mars radar a hetedik és egyben az utolsó műszere az Európai Űrügynökség (ESA) szondájának, amit még eddig nem kapcsoltak be a december végi érkezésétől számítva. Üzembehelyezése tíz napot fog igénybe venni. Főantennája két 20 méteres szegmensből áll, egy 40 méteres vízkereső pálcaként fog funkcionálni, ami néhány kilométeres felszín alatti mélységbe nyújthat betekintést.
"Nagyon fontos lenne a folyékony víz egyértelmű észlelése, mivel a víz nagy szerepet játszik mind a geokémiai, mind a biológiai folyamatokban" - nyilatkozott Bruce Jakosky, a Colorado Egyetem Asztrobiológiai Központjának vezetője, aki nem vesz részt a Mars Express küldetésben. "Ha találnak folyékony vizet, akkor a jelenbeli élet is elképzelhető." A szóban forgó antenna azonban úttörő szerepet játszik a technika alkalmazását tekintve, ezért a tudósok bizonytalanok a kutatásait illetően. "Az eszköz csupán elméleti háttérrel rendelkezik, gyakorlatban még soha nem próbálták ki, így hatékonyságát tekintve semmit nem tudunk mondani" - magyarázta William T. K. Johnson a MARSIS irányítója a NASA Sugárhajtómű Laboratóriuma részéről. "Izgatottan várjuk az adatgyűjtés kezdetét."
Három 40 milliméter széles üvegszálcsőbe fűzött vezetékköteg testesíti meg magát a radarantennát. A csöveket eddig összecsukva tárolták egy dobozban, ami a hétfői kibontás után egy T alakot fog felvenni. A műszer rádióhullám impulzusok kiküldésével működik, majd elemzi a visszaérkező hullámok időkülönbségeit és erejét. A 0,2-től 7,5 MHz frekvencia tartományba eső impulzusok csupán néhány mikroszekundumig tartanak és ugyanilyen gyorsan vissza is érkeznek. Legtöbbjük vissza fog pattanni a felszínről, azonban a hosszabb hullámsávúak behatolhatnak a porózus sziklás talajba, és akkor pattannak vissza, ha a hullámok két különböző elektromos tulajdonsággal rendelkező anyag átmenetével találkoznak.
"A laza szivacsos talaj - akárcsak az üveg a látható fény számára - átlátszó a hosszú hullámhosszokon" - elemezte Johnson. Egyes radarok képesek átjutni szigetelőanyagokon - mint a Marson gyakori bazaltos kőzetek - azonban visszaverődnek a vezetők hatására, mint amilyen a víz. A felszín alatti vízről visszaverődő hullámoknak több idő kell, és gyengébbek a jelei, mint a felszínről visszatérőké, ezért a tudósok bíznak benne, hogy ha tényleg van folyékony víz a Marson, akkor azt a MARSIS meg is fogja találni. "Ha a folyékony víz közel van a felszínhez, akkor igen erős jeleket kell kapnunk" - mondta Mike Carr, az Egyesült Államok Földtani Felügyeletének munkatársa.
Mindazonáltal a tudósoknak időbe telhet a víz megtalálása, mivel a bolygó nagy részén a kéreg felső néhány kilométere feltehetőleg fagyott állapotban van. "Sajnos a jég és a kőzet radar visszatükrözési tulajdonságai nagyon hasonlóak ezért a jeges testeket nehéz lesz elkülöníteni" - tette hozzá Carr. Azonban a legutóbbi vulkanikus tevékenységre utaló metán észlelések arra engednek következtetni, hogy létezhetnek folyékony vizet tartalmazó meleg oázisok a bolygón.A földalatti víz magyarázatot adhat azokra a vízmosásokra, melyek látszólag nemrég alakultak ki.
A MARSIS 10 kilométer széles területcsíkokat fog tanulmányozni, ami annyit jelent, hogy a szonda kétéves küldetése során a bolygó felszínének 40 százalékát vizsgálhatná meg. A műszer azonban csak időszakosan fog működni, mivel a hét fedélzeti műszer versenyt fut az idővel, hogy adataikat vissza is küldhessék a Földre. Ezen felül a marsi nappal során a külső atmoszféra erőteljes elektronjai blokkolják a radar leghosszabb hullámhosszait, így a MARSIS adatgyűjtése főként arra az időre korlátozódik, amikor a Mars Express nem látja a Napot. Hasonló műszer fog érkezni a NASA Mars Reconnaissance Orbiter fedélzetén, ami 2005-ben hagyja el a Földet. A Sharad nevű radarantenna rövidebb hullámhosszakat fog használni, melyek nem hatolnak olyan mélyen a felszín alá, mint a MARSIS jelei, azonban jóval pontosabb vertikális felbontással fog rendelkezni; képes lesz 10 méteres pontossággal meghatározni a felszín alatti anyagok elhelyezkedését.
A MARSIS (Mars Advanced Radar for Subsurface and Ionosphere Sounding) azaz a fejlett felszín alatti és ionoszférikus mélységmérő Mars radar a hetedik és egyben az utolsó műszere az Európai Űrügynökség (ESA) szondájának, amit még eddig nem kapcsoltak be a december végi érkezésétől számítva. Üzembehelyezése tíz napot fog igénybe venni. Főantennája két 20 méteres szegmensből áll, egy 40 méteres vízkereső pálcaként fog funkcionálni, ami néhány kilométeres felszín alatti mélységbe nyújthat betekintést.
"Nagyon fontos lenne a folyékony víz egyértelmű észlelése, mivel a víz nagy szerepet játszik mind a geokémiai, mind a biológiai folyamatokban" - nyilatkozott Bruce Jakosky, a Colorado Egyetem Asztrobiológiai Központjának vezetője, aki nem vesz részt a Mars Express küldetésben. "Ha találnak folyékony vizet, akkor a jelenbeli élet is elképzelhető." A szóban forgó antenna azonban úttörő szerepet játszik a technika alkalmazását tekintve, ezért a tudósok bizonytalanok a kutatásait illetően. "Az eszköz csupán elméleti háttérrel rendelkezik, gyakorlatban még soha nem próbálták ki, így hatékonyságát tekintve semmit nem tudunk mondani" - magyarázta William T. K. Johnson a MARSIS irányítója a NASA Sugárhajtómű Laboratóriuma részéről. "Izgatottan várjuk az adatgyűjtés kezdetét."
Három 40 milliméter széles üvegszálcsőbe fűzött vezetékköteg testesíti meg magát a radarantennát. A csöveket eddig összecsukva tárolták egy dobozban, ami a hétfői kibontás után egy T alakot fog felvenni. A műszer rádióhullám impulzusok kiküldésével működik, majd elemzi a visszaérkező hullámok időkülönbségeit és erejét. A 0,2-től 7,5 MHz frekvencia tartományba eső impulzusok csupán néhány mikroszekundumig tartanak és ugyanilyen gyorsan vissza is érkeznek. Legtöbbjük vissza fog pattanni a felszínről, azonban a hosszabb hullámsávúak behatolhatnak a porózus sziklás talajba, és akkor pattannak vissza, ha a hullámok két különböző elektromos tulajdonsággal rendelkező anyag átmenetével találkoznak.
"A laza szivacsos talaj - akárcsak az üveg a látható fény számára - átlátszó a hosszú hullámhosszokon" - elemezte Johnson. Egyes radarok képesek átjutni szigetelőanyagokon - mint a Marson gyakori bazaltos kőzetek - azonban visszaverődnek a vezetők hatására, mint amilyen a víz. A felszín alatti vízről visszaverődő hullámoknak több idő kell, és gyengébbek a jelei, mint a felszínről visszatérőké, ezért a tudósok bíznak benne, hogy ha tényleg van folyékony víz a Marson, akkor azt a MARSIS meg is fogja találni. "Ha a folyékony víz közel van a felszínhez, akkor igen erős jeleket kell kapnunk" - mondta Mike Carr, az Egyesült Államok Földtani Felügyeletének munkatársa.
Mindazonáltal a tudósoknak időbe telhet a víz megtalálása, mivel a bolygó nagy részén a kéreg felső néhány kilométere feltehetőleg fagyott állapotban van. "Sajnos a jég és a kőzet radar visszatükrözési tulajdonságai nagyon hasonlóak ezért a jeges testeket nehéz lesz elkülöníteni" - tette hozzá Carr. Azonban a legutóbbi vulkanikus tevékenységre utaló metán észlelések arra engednek következtetni, hogy létezhetnek folyékony vizet tartalmazó meleg oázisok a bolygón.A földalatti víz magyarázatot adhat azokra a vízmosásokra, melyek látszólag nemrég alakultak ki.
A MARSIS 10 kilométer széles területcsíkokat fog tanulmányozni, ami annyit jelent, hogy a szonda kétéves küldetése során a bolygó felszínének 40 százalékát vizsgálhatná meg. A műszer azonban csak időszakosan fog működni, mivel a hét fedélzeti műszer versenyt fut az idővel, hogy adataikat vissza is küldhessék a Földre. Ezen felül a marsi nappal során a külső atmoszféra erőteljes elektronjai blokkolják a radar leghosszabb hullámhosszait, így a MARSIS adatgyűjtése főként arra az időre korlátozódik, amikor a Mars Express nem látja a Napot. Hasonló műszer fog érkezni a NASA Mars Reconnaissance Orbiter fedélzetén, ami 2005-ben hagyja el a Földet. A Sharad nevű radarantenna rövidebb hullámhosszakat fog használni, melyek nem hatolnak olyan mélyen a felszín alá, mint a MARSIS jelei, azonban jóval pontosabb vertikális felbontással fog rendelkezni; képes lesz 10 méteres pontossággal meghatározni a felszín alatti anyagok elhelyezkedését.