Hunter
Kétségek övezik a telefon feltalálóját
A napokban "bizalmas" megjelölésű dokumentumok kerültek elő a Londoni Tudományos Múzeum archívumából, melyek arra utalnak, hogy egy brit telefontársaság vezetői elleplezték azt a tényt, miszerint egy német tanár már 13 évvel Alexander Graham Bell előtt megalkotott egy működőképes telefont.
A dokumentumok felfedezője, John Liffen a Múzeum kommunikációs kurátora szerint az iratok elrejtését Sir Frank Gill, a brit Standard Telephones and Cables (STC) elnöke rendelte el. Az iratok, melyek valójában egy 1947-ben több korai telefonnal végzett kísérletet körvonalaznak, leírják hogy egy 1863-as szerkezet, mely alkotójától, a friedrichsdorfi Philipp Reistől (1834-1874) a "Telephon" nevet kapta, képes volt átadni és fogadni a "jó minőségű" beszédet. A kísérletek akkor zajlottak, amikor az STC egy üzleti szerződést kívánt tető alá hozni Bell cégének egy amerikai ágával.
"A telefonkísérletet azért hallgatta el az STC, mivel úgy vélték a felfedezés veszélyeztetheti kereskedelmi tárgyalásaik sikerét az AT&T-vel" - magyarázta Liffen. Az iratok elsűlyesztéséről feljegyzés készült 1947. március 18-i dátummal, melyet Liffen elődje, Gerald Garratt írt.
"Az elhallgatás közvetlen oka az, hogy az STC és az ATT között zajló kereskedelmi megállapodás jelenleg az egyezkedés stádiumában van, és a kölcsönös viszonyt nem javítaná semmilyen utalás arra miszerint nem Graham Bell találta fel a telefont" - olvasható Garratt feljegyzésében.
Az elrejtett dokumentumok újabb tételt jelentenek azon a növekvő listán, mely szerint nem Bell volt az első, aki feltalálta a telefont. 2001-ben az Egyesült Államok Kongresszusa határozatban közölte, hogy Bell 1876-os szabadalmát "csalással és megtévesztéssel" szerezte. A határozat egy másik feltalálónak, az olasz-amerikai Antonio Meuccinak tulajdonítja a telefont, aki Bell laboratóriumában dolgozott. A Kongresszus szerint Meucci nem rendelkezett a szabadalmaztatáshoz szükséges anyagiakkal, Bell pedig a későbbiekben lemásolta a találmányt.
Erika Dittrich, a Reis-ház Múzeum igazgatója meg van győződve arról, hogy Reis a telefon valódi feltalálója. Bizonyítékként Dittrich megemlítette Reis folyóiratát, melyben 1860-ban leírja telefon-tervezetét. Reis kezdeti telefonmodellje kevés hasonlóságot mutatott napjaink készülékeivel. "A hallgató egy tölgyfából kifaragott emberi fülkagylóból állt, ami átadta a begyűjtött hangokat a hang fogadónak, ami egy selyemgombolyagon átszúrt kötőtű volt. Burkolt rézdrótokat magnetizált sorozatos áramimpulzusokkal" - magyarázta Dittrich a Discovery Newsnak.
Liffen vonakodik Reisnek adni minden elismerést, mivel szerinte jó néhányan adták össze tudásukat az első telefon elkészüléséhez. "Szinte minden találmány már meglevő ötletek továbbfejlesztése" - tette hozzá. Liffen és munkatársai kutatásaik eredményét az elkövetkező hónapokban szeretnék összefésülni és egy tudományos szaklapban közzétenni.
A dokumentumok felfedezője, John Liffen a Múzeum kommunikációs kurátora szerint az iratok elrejtését Sir Frank Gill, a brit Standard Telephones and Cables (STC) elnöke rendelte el. Az iratok, melyek valójában egy 1947-ben több korai telefonnal végzett kísérletet körvonalaznak, leírják hogy egy 1863-as szerkezet, mely alkotójától, a friedrichsdorfi Philipp Reistől (1834-1874) a "Telephon" nevet kapta, képes volt átadni és fogadni a "jó minőségű" beszédet. A kísérletek akkor zajlottak, amikor az STC egy üzleti szerződést kívánt tető alá hozni Bell cégének egy amerikai ágával.
"A telefonkísérletet azért hallgatta el az STC, mivel úgy vélték a felfedezés veszélyeztetheti kereskedelmi tárgyalásaik sikerét az AT&T-vel" - magyarázta Liffen. Az iratok elsűlyesztéséről feljegyzés készült 1947. március 18-i dátummal, melyet Liffen elődje, Gerald Garratt írt.
"Az elhallgatás közvetlen oka az, hogy az STC és az ATT között zajló kereskedelmi megállapodás jelenleg az egyezkedés stádiumában van, és a kölcsönös viszonyt nem javítaná semmilyen utalás arra miszerint nem Graham Bell találta fel a telefont" - olvasható Garratt feljegyzésében.
Az elrejtett dokumentumok újabb tételt jelentenek azon a növekvő listán, mely szerint nem Bell volt az első, aki feltalálta a telefont. 2001-ben az Egyesült Államok Kongresszusa határozatban közölte, hogy Bell 1876-os szabadalmát "csalással és megtévesztéssel" szerezte. A határozat egy másik feltalálónak, az olasz-amerikai Antonio Meuccinak tulajdonítja a telefont, aki Bell laboratóriumában dolgozott. A Kongresszus szerint Meucci nem rendelkezett a szabadalmaztatáshoz szükséges anyagiakkal, Bell pedig a későbbiekben lemásolta a találmányt.
Erika Dittrich, a Reis-ház Múzeum igazgatója meg van győződve arról, hogy Reis a telefon valódi feltalálója. Bizonyítékként Dittrich megemlítette Reis folyóiratát, melyben 1860-ban leírja telefon-tervezetét. Reis kezdeti telefonmodellje kevés hasonlóságot mutatott napjaink készülékeivel. "A hallgató egy tölgyfából kifaragott emberi fülkagylóból állt, ami átadta a begyűjtött hangokat a hang fogadónak, ami egy selyemgombolyagon átszúrt kötőtű volt. Burkolt rézdrótokat magnetizált sorozatos áramimpulzusokkal" - magyarázta Dittrich a Discovery Newsnak.
Liffen vonakodik Reisnek adni minden elismerést, mivel szerinte jó néhányan adták össze tudásukat az első telefon elkészüléséhez. "Szinte minden találmány már meglevő ötletek továbbfejlesztése" - tette hozzá. Liffen és munkatársai kutatásaik eredményét az elkövetkező hónapokban szeretnék összefésülni és egy tudományos szaklapban közzétenni.