Hunter
Vízzel működő akkumulátor
Két kanadai tudós áttörésének köszönhetően a jövő akkumulátorainak működtetéséhez semmi más nem kell, csak víz. A kutatók az elektromosság előállításának egy teljesen új módját fedezték fel, 1839 óta elsőként.
A kezdeti alkalmazások között olyanokkal számolhatunk, melyek feltölthető akkukkal üzemelnek, mint például a mobil telefonok, azonban a felfedezők, Larry Kostiuk és Daniel Kwok, az Alberta Egyetem munkatársai úgy vélik, idővel ez teljes körű energia előállításra is kiszélesedhet. Mondhatjuk, hogy a turbinák már jó ideje állítanak elő elektromosságot vízből, azonban esetükben a víz mozgásával egy dinamót hajt meg, az új eljárás azonban a víz mozgását közvetlenül alakítja árammá. Amikor a "vízakku" lemerül, egyszerűen csak fel kell pumpálni. Szennyező és mérgező anyagoktól mentes, emellett teljesen hordozható lesz, és talán már az évtized vége előtt elterjedhet a kereskedelmi forgalomban.
A nanotechnológia vívmányának számító felfedezés a víz mikroszkopikus csatornákon történő mozgását használja fel elektromosság generálására, az egyetem laboratóriumában egy LED energia-ellátását biztosította egy kézi működtetésű fecskendővel, némi vízzel, és egy 1 centiméter átmérőjű, 3 centiméter hosszú üvegdarab segítségével. A találmány pusztán a véletlen műve, ami akkor következett be, amikor Kostiukot megbízta az egyetem műszaki karának vezetője, hogy ellenőrizze, mivel is foglalatoskodnak kollégái. Egyikük, Daniel Kwok a nanoelőállítás mindenki számára homályosnak tűnő területén ügyködött.
"Egy délután átmentem meglátogatni Danielt, aki elmagyarázta, mit ért el az elektrokinetikában, a mozgó anyagok, mint a víz elektromos töltéseinek tudományában" - mondta Kostiuk, aki többnyire az égési kémia területén dolgozik. Kwok elmagyarázta, hogyan "dörzsölődnek" az ionösszetevők a szilárd anyaghoz, amikor víz halad át egy felületen. Ezáltal a felület enyhén töltötté válik.
"Mivel más a szakterületem, én más szemszögből néztem az elért eredményeket, ezért azt mondtam, hogy ha sikerült elkülöníteni a töltéseket, akkor nekem ez leginkább egy energiaforrásnak tűnik" - idézte vissza a beszélgetést Kostiuk, mely után Kwok is új szemszögből kezdte szemlélni munkáját. Miután bedrótozták a csatorna két végét a töltésfelesleg utat kapott, amin áram jött létre.
"Körülbelül 10 voltot és egy milliampert nyertünk ki egy 10 ezer mikrocsatornás üvegdarabból" - mondta Kwok. "Jelenleg gond nélkül tudunk üzemeltetni vele egy LED-et, mindössze egy fecskendő és némi víz kell hozzá, amit átnyomunk a csatornákon."
A mikrocsatornák számának növelésével elméletileg egyenesen arányosan növelhető az áramerősség is, azonban ennek igazolására további kutatások és fejlesztések várnak. A munka kulcsa, melyet számos szaklapban publikáltak, hogy mindezt képtelenség lett volna kifejleszteni és hasznosítani a nanotechnológia előrelépései nélkül. Lehetséges, hogy egy nap mindent ez a módszer lát majd el energiával, beleértve háztartásainkat is?
"Szükség lesz egy jókora területre, mint például egy partvidék" - válaszolt a kérdésre Kostiuk. "Azonban ez már rendelkezésünkre áll, így nem látom semmi akadályát."
A kezdeti alkalmazások között olyanokkal számolhatunk, melyek feltölthető akkukkal üzemelnek, mint például a mobil telefonok, azonban a felfedezők, Larry Kostiuk és Daniel Kwok, az Alberta Egyetem munkatársai úgy vélik, idővel ez teljes körű energia előállításra is kiszélesedhet. Mondhatjuk, hogy a turbinák már jó ideje állítanak elő elektromosságot vízből, azonban esetükben a víz mozgásával egy dinamót hajt meg, az új eljárás azonban a víz mozgását közvetlenül alakítja árammá. Amikor a "vízakku" lemerül, egyszerűen csak fel kell pumpálni. Szennyező és mérgező anyagoktól mentes, emellett teljesen hordozható lesz, és talán már az évtized vége előtt elterjedhet a kereskedelmi forgalomban.
A nanotechnológia vívmányának számító felfedezés a víz mikroszkopikus csatornákon történő mozgását használja fel elektromosság generálására, az egyetem laboratóriumában egy LED energia-ellátását biztosította egy kézi működtetésű fecskendővel, némi vízzel, és egy 1 centiméter átmérőjű, 3 centiméter hosszú üvegdarab segítségével. A találmány pusztán a véletlen műve, ami akkor következett be, amikor Kostiukot megbízta az egyetem műszaki karának vezetője, hogy ellenőrizze, mivel is foglalatoskodnak kollégái. Egyikük, Daniel Kwok a nanoelőállítás mindenki számára homályosnak tűnő területén ügyködött.
"Egy délután átmentem meglátogatni Danielt, aki elmagyarázta, mit ért el az elektrokinetikában, a mozgó anyagok, mint a víz elektromos töltéseinek tudományában" - mondta Kostiuk, aki többnyire az égési kémia területén dolgozik. Kwok elmagyarázta, hogyan "dörzsölődnek" az ionösszetevők a szilárd anyaghoz, amikor víz halad át egy felületen. Ezáltal a felület enyhén töltötté válik.
"Mivel más a szakterületem, én más szemszögből néztem az elért eredményeket, ezért azt mondtam, hogy ha sikerült elkülöníteni a töltéseket, akkor nekem ez leginkább egy energiaforrásnak tűnik" - idézte vissza a beszélgetést Kostiuk, mely után Kwok is új szemszögből kezdte szemlélni munkáját. Miután bedrótozták a csatorna két végét a töltésfelesleg utat kapott, amin áram jött létre.
"Körülbelül 10 voltot és egy milliampert nyertünk ki egy 10 ezer mikrocsatornás üvegdarabból" - mondta Kwok. "Jelenleg gond nélkül tudunk üzemeltetni vele egy LED-et, mindössze egy fecskendő és némi víz kell hozzá, amit átnyomunk a csatornákon."
A mikrocsatornák számának növelésével elméletileg egyenesen arányosan növelhető az áramerősség is, azonban ennek igazolására további kutatások és fejlesztések várnak. A munka kulcsa, melyet számos szaklapban publikáltak, hogy mindezt képtelenség lett volna kifejleszteni és hasznosítani a nanotechnológia előrelépései nélkül. Lehetséges, hogy egy nap mindent ez a módszer lát majd el energiával, beleértve háztartásainkat is?
"Szükség lesz egy jókora területre, mint például egy partvidék" - válaszolt a kérdésre Kostiuk. "Azonban ez már rendelkezésünkre áll, így nem látom semmi akadályát."