Az ijesztő költségek és kockázatok tudatában miért akar emberi lényeket küldeni a világűrbe egy olyan nemzet, aminek elsősorban gazdasági és társadalmi problémákkal kellene megküzdenie? Miért nem elégednek meg a robot szondákkal és műholdakkal? A válasz egyszerű, mégis bonyolult.

"Robotoknak nem rendeznek parádét" - mondta Joan Johnson-Freese, a newporti Haditengerészeti Katonai Főiskola professzora, akinek számos könyve jelent meg az űrstratégiáról. Több szakértővel együtt úgy vélik, Kína nagyjából ugyanazon okból indított embert a világűrbe, amiért évtizedekkel ezelőtt a Szovjetunió és az Egyesült Államok is tette, nemzeti büszkeségből.




Kína első "tajkonautája", Jang Li-vej üdvözlése Pekingben, aki szerint ez volt a legfontosabb nap az életében
"Azt hiszem, ez csupán presztízskérdés" - mondta Dean Cheng, a Project Asia kutatási elemzője. "Sok tekintetben ez egyfajta megkoronázása valaminek, mint az olimpia. Kína így elmondhatja magáról, hogy semmivel sem fejletlenebb ország, mint például az Egyesült Államok." Ezzel a mérföldkővel Kínának megvan az az érzete, hogy a világ technológiai vezetői közé tartozik, fejezte ki egyetértését Bob Walker, egykori képviselő, aki jelentős tapasztalattal rendelkezik űrrepülési kérdésekben.

Bár lehet olyan, aki szerint a világ legnépesebb nemzete részéről, mely a szabad piaci reformokkal a kommunista gazdaság kiegyensúlyozásáért küzd nem normális dolog dollár milliárdokat költeni az úgy nevezett tajkonauták pályára állítására, azonban az elkövetkező évtizedre tervezett küldetés sorozat összességében jelentős gazdasági előnyhöz juttathatja Kínát. Először is Kína emberi űrprogramja számos technikai szakembert vonz, aki máskülönben elhagynák az országot csábítóbb, nagyobb szellemi kihívást jelentő munkákért.




A Belső Mongoliában földetért visszatérő kapszulát Pekingbe szállították
"Az űrprogramon körülbelül 300 ezer ember dolgozik, ami hatalmas szám. Valójában szándékosan népesítették túl ezt a szektort" - mondta Johnson-Freese. Másodikként a Sencsu 5 sikere tökéletes és a lehető leglátványosabb reklám, ami demonstrálja a világ űrrepülési iparának, hogy a kínai űrkilövő iparág elég kiforrott ahhoz, hogy külső üzleteket is bonyolítson.

A kínai kereskedelmi műholdkilövő ágazat a kilencvenes évek elején még sikeres volt, ám az utóbbi években hanyatlásnak indult, aminek az egyik oka az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi korlátozásokban rejlik. A szankciókat Washington Peking bizonyos rezsimekkel való fegyverkereskedelme miatt vezette be. A kínai siker mindazonáltal ösztönző lehet az amerikai vállalkozások számára is, akiknek megkönnyebbülést jelentene, hogy Kína jóval kevesebbet számol egy kilövésért, mint Amerika vagy Európa.




A kínai vezetők melegen üdvözölték űrutazójukat
"Ha amerikai kereskedelmi műholdgyártók állnak mögötted, jobb esélyed van, hogy a korlátozások megszűnjenek" - tette hozzá Cheng. Azon túl, hogy az amerikai műholdgyártók örömmel fogadnák az alacsonyabb árakat, továbbra is kérdéses, vajon szövetségesként vagy riválisként tekint majd Kínára az Egyesült Államok. A válasz nem egyértelmű.

"Aggódnunk kellene a kínaiak emberi űrprogramja miatt? Nem igazán. Senki sem kezd katonai vitába egy ember miatt az űrben, ami viszont nem mondható el a kínai űrprogram egészéről, aminek egyértelmű katonai szövődményei vannak" - mondta Cheng.

"A világűr rendkívül fontos színtere a modern hadviselésnek. A veszélyt gazdaságilag és talán stratégiailag is a technika jelenti, amivel Kína elérte ezt a sikert" - mondta Walker. Akárhogy is a kínai űrprogram talán legnagyobb erénye, hogy nem hagyja az űrkutató nemzeteket, mint az Egyesült Államok vagy Oroszország babérjaikon üldögélni. "Peking szeretne embert küldeni a Holdra, talán még ebben az évtizedben" - tette hozzá Walker. "Remélhetőleg ezzel sikerül ébresztőt fújniuk."




Az esemény az újságokban és a tévékben is nagy teret kapott
Az Egyesült Államoknak, ahol pillanatnyilag az űrsikló-utódok egészen alapszintű megvalósításával is küzdenek, nem elég megoldani a jelenleg tornyosuló technikai kihívásokat, de előrelépéseket is fel kellene mutatnia. Vannak azonban olyan elemzők is, akik szerint Amerika pozíciója egyáltalán nincs veszélyben.

"Lehet, hogy jót tett a kínaiak hangulatának a Sencsu repülése, azonban ettől még Kína nem fogja megelőzni Amerikát az űrben" - mondta Johnson-Freese, hozzá téve, hogy Kína legalább két évtizedes elmaradásban van az amerikai technikákkal szemben. "Remélem a kínai ünneplést nem fenyegető nacionalizmusként értelmezik majd az amerikaiak" - mondta. "Itt csak a második helyért folyik verseny, annyival előbbre járunk."