Hunter
Megmenthették volna a Columbiát
A NASA egy másik űrsikló fellövésével megmenthette volna a Columbia hét űrhajósát, ha idejében felismerik a szárny sérülésének súlyosságát, és úgy döntenek, hogy érdemes kitenni a második űrsikló legénységét a kockázatnak.
A NASA megkezdte az űrsikló kilövő rendszerének átalakítását, megelőzendő a külső üzemanyagtartály szigetelésének kilövéskori leválását, jelentették be egy sajtótájékoztatón. Az űrhivatal fontolóra veszi az úgynevezett "bipod" terület elszigetelését, ahol a szigetelés a V alakú összekapcsolódást borítja az űrsikló és a külső üzemanyagtartályok között. Ez az a kritikus terület, ami az űrsikló orrfutóművéhez közel helyezkedik el és a vizsgálatok szerint innen vált le a Columbia tragédiájáért felelős szigetelés darab 81 másodperccel a kilövést követően, nekiütődve a bal oldali szárnynak.
"Nem fogják többé látni ezeket a bipodokat az űrsiklón" - nyilatkozott Steve Turcotte a vizsgáló bizottság tagja a sajtó képviselőinek. A bizottság szeretné megtenni javaslatait a megmaradt űrsiklókkal kapcsolatban, hogy azok minél előbb újra szolgálatba állhassanak, nyilatkozott a bizottság elnöke, Hal Gehman, hozzátéve, hogy a bizottság nem tűzött ki határidőt. "A gyorsaságnál sokkal fontosabb a minőség" - mondta.
A Kennedy Űrközpont hangárja a roncsokkal
Bár a végső jelentés még három hónap elteltével sem került nyilvánosságra, az első számú elmélet továbbra is a szigetelés okozta sérülésről szól. A NASA négy korábbi kilövésnél is észlelte a bipod szigetelés darabjainak leválását, beleértve az Atlantis októberi STS-112 küldetését, valamint a Columbia két korábbi repülését. A NASA minden esetben megpróbálta beazonosítani és kijavítani a hibát a következő repülés előtt, bár az STS-112 incidenst nem repülés közbeni rendellenességként értékelték, ezért ezt nem követte intézkedés.
A bizottság korábban öt hasonló esetre bukkant, majd kedden bejelentették a hatodikat is. Ez közel 10%-át teszi ki a 70 repülésnek, de elképzelhető több eset is, amiről nincsenek felvételek, hangoztatta Steve Wallace, a bizottság tagja.
A hajtómű és az üzemanyagtartály megmaradt darabjai
A kézzel felhelyezett szigetelés boncolgatása során repedésekre és hiányzó darabokra bukkantak, valamint vákumnak való kitettség hatására a várakozásoknak megfelelően újabb darabok váltak le. Az elkövetkező kísérletek a magas hő és az aerodinamikai terhelés hatásait fogják vizsgálni. Júniusban megvizsgálják, hogyan befolyásolja a szigetelés becsapódása egy 30 repülésen részt vett szárny peremét borító hővédő burkolatot. Ha szükséges kipróbálnak egy tartalék panelt, ami még soha nem járt az űrben.
A hét végi sajtótájékoztatójában Gehman kijelentette, a NASA egy másik űrsikló fellövésével megmenthette volna a Columbia hét űrhajósát, ha idejében felismerik a szárny sérülésének súlyosságát, és úgy döntenek, hogy érdemes kitenni a második űrsikló legénységét a kockázatnak.
A mentőakció kérdését a vizsgáló bizottság már korábban felvetette az űrhivatalnak, akik szerint technikailag megvalósítható lett volna a mentőakció. Gehman egyben azt is leszögezte, hogy egy szinte nulla felkészülési idejű mentőakció az Atlantis-szal és a NASA négy legjobb és legtapasztaltabb Űrhajósával "rendkívül kockázatos lett volna, de nem lehetetlen." Mivel az Atlantis amúgy is kilövőállásra került volna március 1-én, így megoldható lett volna egy február 11-i vagy 12-i repülés, ami 3-4 nappal a Columbia oxigén készleteinek kimerülése előtt elérhette volna a szerencsétlenül járt űrsiklót.
A megmaradt orrfutómű
Bár a tragédiát követő napokban a NASA vezetői szerint nem lehetett volna semmit tenni a Columbiáért, a héten Sean O'Keefe úgy nyilatkozott, hogy erősen megfontolandó lett volna az Atlantis felküldése, még ha az mindkét űrsikló elvesztését jelenti is. A másik lehetőség a szárny kijavítás lehetett volna egy űrséta keretében, ahol a lyukat vízzel tölthették volna be, amit miután megfagyott teflon szalaggal borítanak be, utána pedig bizakodnak a jó szerencsében, mondta Gehman, hozzátéve, hogy a mentőakció lett volna a legkivitelezhetőbb.
"A hadseregnél akár 120 embert is mozgósítunk egy fő megmentéséért" - hangsúlyozta a nyugállományú tengernagy. "Ha egy pilóta az ellenséges vonalak mögött reked, mindent megteszünk amit csak lehet, hogy visszahozzuk azt az embert."
A NASA megkezdte az űrsikló kilövő rendszerének átalakítását, megelőzendő a külső üzemanyagtartály szigetelésének kilövéskori leválását, jelentették be egy sajtótájékoztatón. Az űrhivatal fontolóra veszi az úgynevezett "bipod" terület elszigetelését, ahol a szigetelés a V alakú összekapcsolódást borítja az űrsikló és a külső üzemanyagtartályok között. Ez az a kritikus terület, ami az űrsikló orrfutóművéhez közel helyezkedik el és a vizsgálatok szerint innen vált le a Columbia tragédiájáért felelős szigetelés darab 81 másodperccel a kilövést követően, nekiütődve a bal oldali szárnynak.
"Nem fogják többé látni ezeket a bipodokat az űrsiklón" - nyilatkozott Steve Turcotte a vizsgáló bizottság tagja a sajtó képviselőinek. A bizottság szeretné megtenni javaslatait a megmaradt űrsiklókkal kapcsolatban, hogy azok minél előbb újra szolgálatba állhassanak, nyilatkozott a bizottság elnöke, Hal Gehman, hozzátéve, hogy a bizottság nem tűzött ki határidőt. "A gyorsaságnál sokkal fontosabb a minőség" - mondta.
A Kennedy Űrközpont hangárja a roncsokkal
Bár a végső jelentés még három hónap elteltével sem került nyilvánosságra, az első számú elmélet továbbra is a szigetelés okozta sérülésről szól. A NASA négy korábbi kilövésnél is észlelte a bipod szigetelés darabjainak leválását, beleértve az Atlantis októberi STS-112 küldetését, valamint a Columbia két korábbi repülését. A NASA minden esetben megpróbálta beazonosítani és kijavítani a hibát a következő repülés előtt, bár az STS-112 incidenst nem repülés közbeni rendellenességként értékelték, ezért ezt nem követte intézkedés.
A bizottság korábban öt hasonló esetre bukkant, majd kedden bejelentették a hatodikat is. Ez közel 10%-át teszi ki a 70 repülésnek, de elképzelhető több eset is, amiről nincsenek felvételek, hangoztatta Steve Wallace, a bizottság tagja.
A hajtómű és az üzemanyagtartály megmaradt darabjai
A kézzel felhelyezett szigetelés boncolgatása során repedésekre és hiányzó darabokra bukkantak, valamint vákumnak való kitettség hatására a várakozásoknak megfelelően újabb darabok váltak le. Az elkövetkező kísérletek a magas hő és az aerodinamikai terhelés hatásait fogják vizsgálni. Júniusban megvizsgálják, hogyan befolyásolja a szigetelés becsapódása egy 30 repülésen részt vett szárny peremét borító hővédő burkolatot. Ha szükséges kipróbálnak egy tartalék panelt, ami még soha nem járt az űrben.
A hét végi sajtótájékoztatójában Gehman kijelentette, a NASA egy másik űrsikló fellövésével megmenthette volna a Columbia hét űrhajósát, ha idejében felismerik a szárny sérülésének súlyosságát, és úgy döntenek, hogy érdemes kitenni a második űrsikló legénységét a kockázatnak.
A mentőakció kérdését a vizsgáló bizottság már korábban felvetette az űrhivatalnak, akik szerint technikailag megvalósítható lett volna a mentőakció. Gehman egyben azt is leszögezte, hogy egy szinte nulla felkészülési idejű mentőakció az Atlantis-szal és a NASA négy legjobb és legtapasztaltabb Űrhajósával "rendkívül kockázatos lett volna, de nem lehetetlen." Mivel az Atlantis amúgy is kilövőállásra került volna március 1-én, így megoldható lett volna egy február 11-i vagy 12-i repülés, ami 3-4 nappal a Columbia oxigén készleteinek kimerülése előtt elérhette volna a szerencsétlenül járt űrsiklót.
A megmaradt orrfutómű
Bár a tragédiát követő napokban a NASA vezetői szerint nem lehetett volna semmit tenni a Columbiáért, a héten Sean O'Keefe úgy nyilatkozott, hogy erősen megfontolandó lett volna az Atlantis felküldése, még ha az mindkét űrsikló elvesztését jelenti is. A másik lehetőség a szárny kijavítás lehetett volna egy űrséta keretében, ahol a lyukat vízzel tölthették volna be, amit miután megfagyott teflon szalaggal borítanak be, utána pedig bizakodnak a jó szerencsében, mondta Gehman, hozzátéve, hogy a mentőakció lett volna a legkivitelezhetőbb.
"A hadseregnél akár 120 embert is mozgósítunk egy fő megmentéséért" - hangsúlyozta a nyugállományú tengernagy. "Ha egy pilóta az ellenséges vonalak mögött reked, mindent megteszünk amit csak lehet, hogy visszahozzuk azt az embert."