Hunter
Mégis van bizonyíték a sötét anyagra?
Két asztrofizikus úgy véli, talán képes megmagyarázni a látható univerzum legtávolabbi és legfényesebb objektumai, a kvazárok gyors kialakulásának rejtélyét.
Egyes kvazárok több energiát bocsátanak ki magukból, mint ezernyi galaxis.
A csillagászok szerint ez egy heves folyamatból adódhat, mely során gáz áramlik egy több milliárd csillag tömegével rendelkező fekete lyukba, mely a kvazárnak otthont adó galaxis közepén tanyázik.
Most már bizonyíték is van, hogy legalább két galaxis, beleértve a miénket, nagy tömegű fekete lyukat rejt a középpontjában, és a csillagászok úgy vélik ez igaz lehet számos más galaxisra is. Ez látszólag ésszerűvé teszi a kvazárokról alkotott általános nézetet, de van egy probléma. A kvazárok rendkívül idősek. Egyesek 12 milliárd évre is visszadatálhatóak - az ősrobbanástól eltelt 1 milliárd éven belülre. Ez azonban nem tűnik elég hosszú időnek, hogy a gazdagalaxis összeálljon és összegyűjtsön egy nagytömegű fekete lyukat.
Az ilyen rejtvényekre a szokásos megoldás az, hogy a láthatatlan sötét anyaggal jönnek elő. A csillagászok szerint az általunk látható galaxisokat hatalmas mennyiségű, számunkra láthatatlan anyagfelhők járják át és veszik körül. Senki sem tudja, miből áll ez az anyag, de ha nem lenne ott, akkor a forgó galaxisok széthullanának. A sötét anyag gravitációs vonzása tartja őket együtt.
Ha a kvazárok és gazdagalaxisaik a sötét anyag által határolt udvarokban, avagy halókban álltak össze, az megmagyarázná gyors kialakulásukat. Sajnos azonban semmilyen bizonyíték nem volt ezekre a sötétanyag-udvarokra - egészen mostanáig. Rennan Barkana a Tel Avivi Izrael Egyetem, és Abraham Loeb, a Harvard asztrofizikusa azt állítja, megtalálták azt, ami a kvazárok fényében a sötétanyag-udvarok "ujjlenyomata" lehet. A kutatók magyarázata szerint amint a kvazár fekete lyuka gázt szív be a környező űrből, az összeütközik halója szélével, és lökéshullámokat hoz létre. Ez az ütközés hitelen felhevíti a gázt és atomjait elektromosan töltött ionokra bomlasztja szét. A beömlő gáz elnyeli a kvazárból áramló fény egy részét. Azonban amikor ionizálódik, a gáz áttetszővé válik. A lökéshatáron hirtelen megjelenő áttetsző gáz széttöri a kvazár fényének spektrumát, úgy hogy az két különböző tetőpontú fényerő csúcsértékre osztódik. Ionizáció nélkül a fényerő a hullámhossz változásával egyenletesen emelkedne és süllyedne.
Ez majdnem ugyanaz, mint ami két távoli kvazár, az SDSS1122-0229 és az SDSS1030+0524 esetében látható. Összevetve a spektrumméréseket az elmélettel, Barkana és Loeb megbecsülte mindkét sötétanyag haló és az objektumok központi fekete lyukainak méretét. Az eredmények még csak előzetesek és más csillagászok hitelesebb bizonyítékokat követelnek, mielőtt elfogadnák az elképzelést.
A csillagászok szerint ez egy heves folyamatból adódhat, mely során gáz áramlik egy több milliárd csillag tömegével rendelkező fekete lyukba, mely a kvazárnak otthont adó galaxis közepén tanyázik.
Most már bizonyíték is van, hogy legalább két galaxis, beleértve a miénket, nagy tömegű fekete lyukat rejt a középpontjában, és a csillagászok úgy vélik ez igaz lehet számos más galaxisra is. Ez látszólag ésszerűvé teszi a kvazárokról alkotott általános nézetet, de van egy probléma. A kvazárok rendkívül idősek. Egyesek 12 milliárd évre is visszadatálhatóak - az ősrobbanástól eltelt 1 milliárd éven belülre. Ez azonban nem tűnik elég hosszú időnek, hogy a gazdagalaxis összeálljon és összegyűjtsön egy nagytömegű fekete lyukat.Az ilyen rejtvényekre a szokásos megoldás az, hogy a láthatatlan sötét anyaggal jönnek elő. A csillagászok szerint az általunk látható galaxisokat hatalmas mennyiségű, számunkra láthatatlan anyagfelhők járják át és veszik körül. Senki sem tudja, miből áll ez az anyag, de ha nem lenne ott, akkor a forgó galaxisok széthullanának. A sötét anyag gravitációs vonzása tartja őket együtt.
Ha a kvazárok és gazdagalaxisaik a sötét anyag által határolt udvarokban, avagy halókban álltak össze, az megmagyarázná gyors kialakulásukat. Sajnos azonban semmilyen bizonyíték nem volt ezekre a sötétanyag-udvarokra - egészen mostanáig. Rennan Barkana a Tel Avivi Izrael Egyetem, és Abraham Loeb, a Harvard asztrofizikusa azt állítja, megtalálták azt, ami a kvazárok fényében a sötétanyag-udvarok "ujjlenyomata" lehet. A kutatók magyarázata szerint amint a kvazár fekete lyuka gázt szív be a környező űrből, az összeütközik halója szélével, és lökéshullámokat hoz létre. Ez az ütközés hitelen felhevíti a gázt és atomjait elektromosan töltött ionokra bomlasztja szét. A beömlő gáz elnyeli a kvazárból áramló fény egy részét. Azonban amikor ionizálódik, a gáz áttetszővé válik. A lökéshatáron hirtelen megjelenő áttetsző gáz széttöri a kvazár fényének spektrumát, úgy hogy az két különböző tetőpontú fényerő csúcsértékre osztódik. Ionizáció nélkül a fényerő a hullámhossz változásával egyenletesen emelkedne és süllyedne.
Ez majdnem ugyanaz, mint ami két távoli kvazár, az SDSS1122-0229 és az SDSS1030+0524 esetében látható. Összevetve a spektrumméréseket az elmélettel, Barkana és Loeb megbecsülte mindkét sötétanyag haló és az objektumok központi fekete lyukainak méretét. Az eredmények még csak előzetesek és más csillagászok hitelesebb bizonyítékokat követelnek, mielőtt elfogadnák az elképzelést.