Hunter
Új űrprogramot terjesztett elő a NASA
Mióta 1972-ben az ember utoljára tette lábát a Holdra, azóta vár a világ az emberiség következő nagy lépésére a világűrben. Látogatásaink azonban a Föld felszínétől alig 400 kilométerre keringő űrállomásokra korlátozódtak, és a Nemzetközi Űrállomás (ISS) költségeibe egyre jobban belegabalyodó NASA nagy csendben volt a jövőt illetően.
Most azonban világossá vált, hogy az űrhivatal nem adta fel álmait, hogy embereket küldjön az ismeretlenbe. Múlt héten minden hírverés nélkül szép csendben bemutatták a jövőre vonatkozó terveiket, melyek elsődlegesen egy újabb űrállomást vázolnak fel a Hold közelében, ami a Naprendszerbe irányuló expedíciók átjárójaként szolgálhat.
A NASA Exploration Team (NEXT), melyet a NASA 3 évvel ezelőtt hozott létre, hogy álmodja meg az űrkutatás jövőjét, megosztotta elképzeléseit az űrrepülés szakértőivel a houstoni Űr Világkongresszuson. A tervezetet nem lehet párhuzamba állítani a hetvenes évek politikailag motivált Apollo programjával, vagy a céltalan, pénzemésztő űrállomással. Ezúttal a tudomány az első, ígéri Gary Martin a NEXT vezetője. Elmondása szerint a motivációt olyan kérdések megválaszolásában látják, mint a Naprendszer kialakulása, volt-e valaha élet a Marson, kering-e akár egyetlen a Földhöz hasonló bolygó a közeli csillagok körül?
A tervek szerint az első lépés egy hatalmas űrteleszkóp kifejlesztése, mellyel vissza tudnának tekinteni a korai univerzumba, valamint ki a szomszédos csillagokra, más naprendszerek és Föld-szerű bolygók után kutatva. Ez egy "harmadik generációs" teleszkóp lenne a Hubble és a nem rég jóváhagyott, 2010-re tervezett James Webb Űrteleszkóp (JWST) után.
A NEXT szerint az L (Langrange) pontoknak nevezett űroázisokban lenne a legjobb helyük ezeknek az új eszközöknek. Ezek azok a pontok, ahol két égitest gravitációs vonzása, mint a Föld és a Hold, kiiktatják egymást.
Hogy túlszárnyalják a Hubble-t és a JWST-t, az új műszereknek 10 méter átmérőjű tükrökre lesz szükségük. Ez azonban jóval nagyobbá teszi őket annál, hogy egy darabban fellőhessék az űrbe, megoldásként két alternatívával álltak elő a NEXT tudósai. Az egyik egy forradalmian új hajlékony, könnyűsúlyú anyag, ami összecsukódik kilövéskor, majd amint elfoglalja kívánt pozícióját, automatikusan kibontja önmagát. A másik egy hagyományosabb terv, mely az űrben történő összeszerelést célozza emberek és robotok segítségével. Akár melyik megoldás marad is, a teleszkópok szervízelését és felügyeletét embereknek kell végezniük. Ehhez arra van szükség, hogy a Földtől minden eddiginél távolabb állomásozzunk. A csapat javaslata szerint egy űrállomást kell felállítani több, mint 300.000 kilométerre az űrben, az L1 Föld-Hold ponton, hogy otthont adjon az űrhajósoknak összeszerelő és karbantartó munkáik során. A kész műszereket az L1-ről küldhetnék tovább végső helyükre, ami lehet az L2 pont nem sokkal a Holdon túl, vagy a Föld-Nap L2 pontja több mint egymillió kilométerre bolygónk pályáján túl.
Az állomás átjáróként szolgálna a Naprendszer többi pontjára irányuló küldetések számára, egyfajta kikötőként, ahol a legénységek felkészülhetnének, és gyakorolhatnának mielőtt elindulnak a Hold, a közeli aszteroidák vagy más bolygók irányába.
A tudósok egyre jobban epekednek a Mars felé, főleg mióta a Mars Odyssey hatalmas mennyiségű fagyott vizet észlelt nem sokkal a felszín alatt. Az L pontok kiegyenlített gravitációs vonzása rendkívül hatékonnyá teszi az utazást, így az L1 ponton át utazó űrhajók jókora előnyhöz juthatnak ezeken a kis energiát igénylő bolygóközi "országutakon".
Merész elképzelések, melyek egyelőre csak elképzelések maradnak, amíg a NEXT csak évi 4 millió dolláros költségvetéssel rendelkezik és nincs esélye nagyobb támogatás kicsikarására a Kongresszustól tervei valóra váltásához.
A NASA azonban mindent megtesz amit tud, igyekeznek kikövezni a jövő küldetéseinek útját a szükséges technológiák kifejlesztésével. Már dolgoznak az űrsikló utódján, ami biztonságosabbá és olcsóbbá teheti az űrbeli szállítást, egy másik független projekt nukleáris rakéta meghajtó rendszereken szorgoskodik, melyek sokkal gyorsabbak lennének a rakétahajtóműveknél.
A legénység egészsége és biztonsága a másik nagy kérdés. 2000 óta az ISS-en a vizsgálatok 55 potenciális egészségkárosító tényezőt mutattak ki a hosszú távú emberi űrrepüléssel kapcsolatban. Az alacsony gravitáció hatásaként jelentkező csont- és izomgyengülés, valamint a vérkeringési problémák a legerősebbek, így a NEXT forgó űrhajókban gondolkodik, melyek mesterséges gravitációt állítanak elő.
Nem hagyható figyelmen kívül a sugárzás sem, ami egy nagyobb expedíciónál, amint az kikerül a Föld mágneses mezejének védelméből az ISS-en tapasztalható legalább háromszorosára nő. A jelenlegi védőburok technológiák alkalmatlanok az űrhajósok megvédésére ilyen körülmények között.
Több megfigyelő is szkeptikus a tervekkel kapcsolatban, rámutatva a NASA kritikus anyagi helyzetét, azonban magában az elképzelésekben és az L1 ponton létesítendő űrállomásban sokan látnak nagy lehetőségeket. A néhai Wernher von Braun, az Apollo küldetések mögött álló géniusz minden bizonnyal rábólintana.
A NASA Exploration Team (NEXT), melyet a NASA 3 évvel ezelőtt hozott létre, hogy álmodja meg az űrkutatás jövőjét, megosztotta elképzeléseit az űrrepülés szakértőivel a houstoni Űr Világkongresszuson. A tervezetet nem lehet párhuzamba állítani a hetvenes évek politikailag motivált Apollo programjával, vagy a céltalan, pénzemésztő űrállomással. Ezúttal a tudomány az első, ígéri Gary Martin a NEXT vezetője. Elmondása szerint a motivációt olyan kérdések megválaszolásában látják, mint a Naprendszer kialakulása, volt-e valaha élet a Marson, kering-e akár egyetlen a Földhöz hasonló bolygó a közeli csillagok körül?
A tervek szerint az első lépés egy hatalmas űrteleszkóp kifejlesztése, mellyel vissza tudnának tekinteni a korai univerzumba, valamint ki a szomszédos csillagokra, más naprendszerek és Föld-szerű bolygók után kutatva. Ez egy "harmadik generációs" teleszkóp lenne a Hubble és a nem rég jóváhagyott, 2010-re tervezett James Webb Űrteleszkóp (JWST) után.
A NEXT szerint az L (Langrange) pontoknak nevezett űroázisokban lenne a legjobb helyük ezeknek az új eszközöknek. Ezek azok a pontok, ahol két égitest gravitációs vonzása, mint a Föld és a Hold, kiiktatják egymást.
Hogy túlszárnyalják a Hubble-t és a JWST-t, az új műszereknek 10 méter átmérőjű tükrökre lesz szükségük. Ez azonban jóval nagyobbá teszi őket annál, hogy egy darabban fellőhessék az űrbe, megoldásként két alternatívával álltak elő a NEXT tudósai. Az egyik egy forradalmian új hajlékony, könnyűsúlyú anyag, ami összecsukódik kilövéskor, majd amint elfoglalja kívánt pozícióját, automatikusan kibontja önmagát. A másik egy hagyományosabb terv, mely az űrben történő összeszerelést célozza emberek és robotok segítségével. Akár melyik megoldás marad is, a teleszkópok szervízelését és felügyeletét embereknek kell végezniük. Ehhez arra van szükség, hogy a Földtől minden eddiginél távolabb állomásozzunk. A csapat javaslata szerint egy űrállomást kell felállítani több, mint 300.000 kilométerre az űrben, az L1 Föld-Hold ponton, hogy otthont adjon az űrhajósoknak összeszerelő és karbantartó munkáik során. A kész műszereket az L1-ről küldhetnék tovább végső helyükre, ami lehet az L2 pont nem sokkal a Holdon túl, vagy a Föld-Nap L2 pontja több mint egymillió kilométerre bolygónk pályáján túl.
Az állomás átjáróként szolgálna a Naprendszer többi pontjára irányuló küldetések számára, egyfajta kikötőként, ahol a legénységek felkészülhetnének, és gyakorolhatnának mielőtt elindulnak a Hold, a közeli aszteroidák vagy más bolygók irányába.
A tudósok egyre jobban epekednek a Mars felé, főleg mióta a Mars Odyssey hatalmas mennyiségű fagyott vizet észlelt nem sokkal a felszín alatt. Az L pontok kiegyenlített gravitációs vonzása rendkívül hatékonnyá teszi az utazást, így az L1 ponton át utazó űrhajók jókora előnyhöz juthatnak ezeken a kis energiát igénylő bolygóközi "országutakon".
Merész elképzelések, melyek egyelőre csak elképzelések maradnak, amíg a NEXT csak évi 4 millió dolláros költségvetéssel rendelkezik és nincs esélye nagyobb támogatás kicsikarására a Kongresszustól tervei valóra váltásához.
A NASA azonban mindent megtesz amit tud, igyekeznek kikövezni a jövő küldetéseinek útját a szükséges technológiák kifejlesztésével. Már dolgoznak az űrsikló utódján, ami biztonságosabbá és olcsóbbá teheti az űrbeli szállítást, egy másik független projekt nukleáris rakéta meghajtó rendszereken szorgoskodik, melyek sokkal gyorsabbak lennének a rakétahajtóműveknél.
A legénység egészsége és biztonsága a másik nagy kérdés. 2000 óta az ISS-en a vizsgálatok 55 potenciális egészségkárosító tényezőt mutattak ki a hosszú távú emberi űrrepüléssel kapcsolatban. Az alacsony gravitáció hatásaként jelentkező csont- és izomgyengülés, valamint a vérkeringési problémák a legerősebbek, így a NEXT forgó űrhajókban gondolkodik, melyek mesterséges gravitációt állítanak elő.
Nem hagyható figyelmen kívül a sugárzás sem, ami egy nagyobb expedíciónál, amint az kikerül a Föld mágneses mezejének védelméből az ISS-en tapasztalható legalább háromszorosára nő. A jelenlegi védőburok technológiák alkalmatlanok az űrhajósok megvédésére ilyen körülmények között.
Több megfigyelő is szkeptikus a tervekkel kapcsolatban, rámutatva a NASA kritikus anyagi helyzetét, azonban magában az elképzelésekben és az L1 ponton létesítendő űrállomásban sokan látnak nagy lehetőségeket. A néhai Wernher von Braun, az Apollo küldetések mögött álló géniusz minden bizonnyal rábólintana.