A NASA 843 millió dolláros szerződést kötött a SpaceX-szel egy "pályaelhagyó jármű" kifejlesztésére. Ez az űrhajó 2029-ben dokkol majd be a Nemzetközi Űrállomásra, majd biztosítja, hogy a hatalmas létesítmény ellenőrzött visszatérést végezzen a Föld légkörébe, mielőtt 2030-ban az óceánba csobban.

"A pályaelhagyó jármű kiválasztása segít a NASA-nak és nemzetközi partnereinek abban, hogy a Nemzetközi Űrállomás működésének végén biztonságos és felelősségteljes átmenetet biztosítsanak az alacsony Föld körüli pályára" - mondta Ken Bowersox, a NASA űrműveletekért felelős helyettes adminisztrátora. "Ez a döntés támogatja a NASA jövőbeni kereskedelmi célállomásokra vonatkozó terveit is, és lehetővé teszi a Föld közeli világűr további használatát." A NASA-nak több oka is van arra, hogy 2030-ban bezárja az űrállomást. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy az elöregedett, egyes részei már negyedszázadosak. Az űrállomás orosz szegmensén repedések vannak, amelyek terjednek. Bár az űrállomás valószínűleg 2030 után is fennmaradhatna, a személyzetnek egyre több időt kellene töltenie a biztonságos üzemeltetés fenntartásával.

Emellett a NASA arra törekszik, hogy elősegítse a kereskedelmi űripar fejlődését az alacsony Föld körüli pályán. Ennek érdekében több magáncéggel együttműködve olyan kisebb űrállomások kifejlesztésén dolgozik, amelyek 2030-ig vagy még azelőtt képesek lennének a NASA űrhajósainak, valamint más országok és magánszemélyek űrhajósainak elhelyezésére. Azzal, hogy a NASA meghatároz egy végdátumot az űrállomás élettartamára és ragaszkodik hozzá, segíthet ezeknek a magánvállalkozásoknak pénzt szerezni a befektetőktől.

A Nemzetközi Űrállomás az ember által valaha épített legnagyobb objektum az űrben, és túl nagy ahhoz, hogy ellenőrizetlenül visszatérhessen a Földre. Tömege 450 tonna, és körülbelül akkora, mint egy futballpálya. Túl nagy veszély az emberi életre és vagyonra, ezért van szükség egy pályaelhagyó járműre. Az űrügynökség alternatívákat fontolgatott az óceánba való zuhanásra. Az egyik lehetőség szerint az állomást egy stabil, 40 000 km magasan a Föld feletti - azaz a geostacionárius pálya feletti - parkolási pályára kellett volna állítani. Az ügynökség szerint azonban ehhez 3900 m/s sebességre lenne szükség, szemben az állomás pályaelhagyásához szükséges körülbelül 47 m/s delta-V-vel. Ami a hajtóanyagot illeti, a NASA becslése szerint a magasabb pályára való feljutáshoz 900 tonnára lenne szükség, ami 150-250 teherszállító járműnek felel meg.

A NASA fontolóra vette az állomás részleges szétszerelését is a visszatérés előtt, de úgy találta, hogy ez sokkal bonyolultabb és kockázatosabb lenne, mint a komplexumot épségben hagyó, ellenőrzött pályaelhagyás. A NASA bejelentése nem részletezte, hogy a SpaceX milyen járművel hajtaná végre a pályaelhagyó manővert, de a szerződéses közbeszerzés nyilvános dokumentumaiból meríthetünk néhány támpontot. A NASA egy későbbi időpontban, de valószínűleg legkésőbb 2026-ig fogja kiválasztani a rakétát a küldetéshez. Ez alátámasztaná a 2029-es indítási dátumot, hogy a pályaelhagyó jármű egy évvel a tervezett visszatérés előtt dokkoljon az állomáshoz.


A küldetés érzékenysége miatt a NASA valószínűleg "3. kategóriájú" rakétát igényel majd a Launch Services Program keretében, amely olyan rakétákat jelent, amelyek robusztus indítási múlttal rendelkeznek. Ebbe a kategóriába tartozik a SpaceX Falcon 9 rakétája és a Northrop Grumman Pegasus és Minotaur rakétái. Mivel a SpaceX a szerződő fél a deorbit hordozóeszközre, logikus, hogy valószínűleg egy Falcon 9 vagy Falcon Heavy rakétát indítanak majd. Lehetséges, hogy a SpaceX a Starshipre tett ajánlatot erre a küldetésre, bár ez valószínűtlen, mivel a jármű jelenleg nem minősül 3-as kategóriájú rakétának, és valószínűleg még legalább néhány évig nem is lesz az.

Anélkül, hogy látnánk a SpaceX tényleges ajánlatát, nem lehet tudni, hogy mi a cég terve. Egy változatlan Dragon 2 űrhajó valószínűleg nem rendelkezik a feladat elvégzéséhez szükséges meghajtóerővel, legalábbis sokkal nagyobb hajtóanyagtartályokra lenne szükség, esetleg a törzs jelentős átalakításával. Egy másik lehetőség a "Dragon XL" űrhajó, amelyet a SpaceX a NASA Holdhoz közeli Lunar Gateway állomásának ellátására tervez. Ez a jármű elképzelhető, hogy rendelkezik az űrállomás pályaelhagyásához szükséges meghajtóerővel, és ami kritikus, úgy tervezik, hogy képes legyen 12 hónapig vagy tovább az űrállomáshoz dokkolva maradni, hasonlóan a pályaelhagyó járművel szemben támasztott követelményekhez. Ezért ez tűnik a legvalószínűbb választásnak.

Az amerikai űrhajó pályáztatási folyamata átláthatatlan volt, de van néhány érdekes pont Kezdetben a szerződést hibridként írták ki. A NASA eredeti dokumentumai szerint a szerződés tervezési része önköltséges, a fejlesztési rész pedig fix áras lesz. Aztán történt néhány dolog, talán azért, mert nem volt túl sok ajánlattevő (a SpaceX eredetileg nem is pályázott). A NASA módosította a folyamatot, hogy rugalmasabbá tegye a szerződéskötési mechanizmust. Az év elején Bill Nelson, a NASA adminisztrátora úgy becsülte, hogy az amerikai pályaelhagyó jármű 1,5 milliárd dollárba fog kerülni. A héten bejelentett szerződéses ár jóval ez alatt maradt - ami arra utal, hogy az űrügynökség jobb üzletet kötött, mint amire Nelson számított. És ami még figyelemre méltóbb, hogy az odaítélés teljes egészében fix áras szerződésen alapul, ami a SpaceX által preferált módja a NASA-val való együttműködésnek.

"A szerződés egy egyszeri odaítélésű, fix áras, határozatlan szállítási idejű, határozatlan mennyiségű feladatmegrendeléssel rendelkezik" - mondta Joshua Finch, a NASA szóvivője. "A kormányzat számára nyújtott érték maximalizálása és a verseny fokozása érdekében a beszerzés lehetővé tette az ajánlattevők számára a rugalmasságot, hogy a tervezés, fejlesztés, tesztelés és értékelés szakaszára, valamint a gyártás, összeszerelés, integrálás és tesztelés szakaszára vonatkozóan fix áras vagy költség plusz ösztönző díjat javasoljanak."