Az amerikai űrügynökség is beismerte, amit már egyébként is mindenki tudott: az Space Launch System rakétaprogram elképesztően drága. Az amerikai közkiadásokat felügyelő számvevőszék szerint nem átláthatóak a terv valódi költségei.

A NASA magas rangú tisztviselői szerint az ügynökség űrindító rendszere - az a hatalmas rakéta, amelyet a Holdon való bázis létrehozására irányuló ambiciózus Artemis-program meghajtására terveztek - "megfizethetetlen", a költségek meghaladják azt, amit a NASA tisztviselői szerint a küldetésekhez rendelkezésre fog állni. Ez derült ki az amerikai kormány számvevőszékének friss jelentéséből. A Space Launch System kiadásait lebontó jelentés megdöbbentő módon elismeri, hogy az űrügynökség tisztviselői "a jelenlegi költségszinteken" maguk is fenntarthatatlannak tartják a rakétát. A jelentés nem nevezi meg, hogy a NASA mely tisztviselői - vagy hányan - tettek ilyen kijelentéseket. "A NASA vezetőségének hozzájárulásával az SLS-program felelősei kidolgoztak egy útitervet, amely olyan rövid és hosszú távú stratégiákat vázol fel, amelyek reményeik szerint a jövőben költségmegtakarításokat eredményeznek" - áll a jelentésben.

Az SLS rakéta áll a NASA Artemis programjának középpontjában, amelynek célja, hogy még ebben az évtizedben embereket juttasson vissza a Hold felszínére. A projekt különböző felderítő és tudományos küldetéseket is magában foglal, amelyek célja egy állandó holdi település létrehozása. Az SLS első tesztindítása, az Artemis I. elnevezésű küldetés tavaly november 16-án, több éves késedelem után indult. A küldetés látványos sikerrel zárult, és előkészítette a NASA számára az utat, hogy 2024 végén elindítsa a Holdat megkerülő, legénységgel ellátott tesztmissziót. Ezt várhatóan az Artemis III követi majd, amely az Apollo-program óta az első kísérlet arra, hogy amerikai űrhajósok visszatérjenek a Holdra.

Az Artemis I sikere azonban nem védte meg a NASA-t a program kritikusaitól. Kormányzati illetékesek - köztük az amerikai számvevőszék és a NASA főfelügyelője - 2014-ig visszanyúló jelentéseikben többször is bírálták az űrügynökség SLS-programját. A kritikák nagy része a szerződéskötési kérdésekre összpontosított, például az SLS-program vállalkozóinak költségtúllépéseire. A megfigyelők átláthatósággal kapcsolatos problémákról is beszámoltak, mondván, hogy a NASA nem adott teljes költségbecslést az Artemis tervezett indításairól és nem tett eleget annak érdekében, hogy megpróbálja részletezni a program folyamatban lévő kiadásait. Az ellenőrzési hivatal komoly aggodalmának adott hangot a NASA azon döntése miatt, hogy nem mérik az SLS rakétaelemek, köztük a jövőbeli indításokhoz szükséges magfokozatok és rakétahajtóművek gyártási költségeit. Ehelyett a NASA azt közölte a jelentés szerzőivel, hogy "az SLS-program gyártási költségeit és megfizethetőségét az ötéves gyártási és üzemeltetési költségbecslésen keresztül tervezi nyomon követni".


A jelentés szerint azonban ezek "gyenge eszközök" az SLS rakétaprogram költségeinek meghatározásához, és megnehezítik az adófizetők számára a NASA és vállalkozói teljesítményének időbeli mérését. A jelentés a NASA nagy költségvetésű rakétaprogramjának jövőbeli hardverfejlesztési költségeivel kapcsolatos aggodalmakra is hivatkozik, beleértve a felderítő felső fokozatot is. A NASA költségbecsléseivel az is probléma, hogy a jelek szerint nem számolnak az Artemis küldetések késésével. Ugyan 2024 az Artemis II küldetés céldátuma, de valószínűbb, hogy a Hold körüli, legénységgel végrehajtott repülés legkorábban 2025-ben indul. Az Artemis III legénységgel történő leszállása valószínűleg legalább 2026-ra csúszik, ha nem többre, és további késésekkel is számolni kell. "Néhány NASA-tisztviselő azt mondta nekünk, hogy az Artemis küldetés dátumait érintő változások nem befolyásolhatják az SLS program költségbecslését" - áll a jelentésben. "Más tisztviselők megjegyezték, hogy a program költségbecslése várhatóan növekedne az Artemis IV küldetés késésének figyelembevételével, amely 2026-ról 2028-ra tolódott".

Bár a NASA mindenképpen elismerést érdemel, hogy beszélt az SLS rakéta túlzott költségeiről - erre a tényre a kritikusok már több mint egy évtizede rámutattak, de a NASA tisztviselői és a kongresszusi vezetők nagyrészt figyelmen kívül hagyták -, egyáltalán nem egyértelmű, hogy képesek lesznek-e kordában tartani azokat. A NASA például nemrégiben közölte, hogy az SLS rakéta főhajtóműveinek elsődleges beszállítójával, az Aerojettel együttműködve azon dolgozik, hogy az évtized végére 30 százalékkal, 70,5 millió dollárra csökkentse az egyes hajtóművek árát. A NASA főfelügyelője, Paul Martin szerint azonban ez az állítás kétséges. Martin szerint az új RS-25 hajtóművek tervezett megtakarításának kiszámításakor a NASA és az Aerojet csak az anyagokat, a mérnöki támogatást és a munkaerőköltségeket vette figyelembe, míg a projektmenedzsmentet és a rezsiköltségeket nem.

És még 70,5 millió dollárért is nagyon-nagyon messze vannak ezek a hajtóművek attól, hogy megfizethetőek legyenek a nagy teljesítményű rakétahajtóművek meglévő amerikai kereskedelmi piacához képest. A Blue Origin egy hasonló teljesítményű és méretű hajtóművet, a BE-4-et kevesebb mint 20 millió dollárért gyárt. A SpaceX pedig a hasonlóan nagy teljesítményű Raptor rakétamotor költségeit még alacsonyabbra, hajtóművenként kevesebb mint 1 millió dollárra igyekszik szorítani. A NASA az SLS rakéta fejlesztésére már elköltött közel 12 milliárd dolláron felül több mint 11 milliárd dollárt kért legutóbbi költségvetési kérelmében a program finanszírozására a következő négy évre.