Gyurkity Péter
Nagy metán-kibocsátókat regisztrált a NASA
Egy új eszközzel azonosították be a helyszíneket, amelyek egy része eddig ismeretlen volt.
Az amerikai űrügynökség számos eltérő projekt révén igyekszik jobban felmérni a klímaváltozást, annak egyes részleteit és a folyamat jellemzőit. Legutóbb ennek kapcsán arról írtunk, hogy egy új eszközt vetnek most be, ez pedig gyorsan további eredményeket szolgáltatott.
A korábbi hírben megemlítettük, hogy az Earth Surface Mineral Dust Source Investigation (EMIT) névre keresztelt eszközt nem is olyan régen helyezték el a Nemzetközi Űrállomáson, így az durván 400 km-es magasságból figyeli a felszínt, 90 percenként megkerülve bolygónkat. A most közzétett újabb hivatalos bejelentésben azonban már arról olvashatunk, hogy a hatalmas porfelhők összetétele után a komolyabb metánkibocsátó helyszíneket figyelték meg és sorolták fel egyetlen listán, ezek között pedig némileg meglepő, további példák kaptak helyet, amelyeket eddig a szakemberek sem ismertek. Jól példa erre egy új-mexikói olajmező, valamint egy iráni hulladék-feldolgozó komplexum, amelyek együttesen 29 tonna metánt bocsátanak ki minden egyes órában – a Teherántól délre lévő metánfelhő durván 5 km hosszú.
Egy másik extrém helyszín Türkmenisztánban található, ez ugyanis egy méretes olaj- és földgázmező, amely összesen 12 csóva együtteseként jelenik meg a felvételeken. Ez utóbbiak egy része már 32 km hosszú, a teljes mező pedig óránként 50 tonna metánért felelős, ami megegyezik a kaliforniai Alisa Canyon gázmező 2015-ös katasztrófájával, márpedig azt az amerikai történelem egyik legnagyobb baleseteként tartják számon. Megjelennek továbbá a listán a hatalmas szeméthegyek, amelyek szintén fontos kibocsátóként tarthatók számon, a teljes felsorolás pedig nagyjából 50 eltérő helyszínt tartalmaz.
A metán durván egy évtizedig marad meg a légkörben, a becslések szerint ez körülbelül 30 százalékban felelős a klímaváltozás eddigi fejleményeiért, így a kibocsátás csökkentése jóval rövidebb távon jár kedvező következményekkel, legalábbis a hosszú évszázadokig odafenn keringő szén-dioxiddal szemben.
Az amerikai űrügynökség számos eltérő projekt révén igyekszik jobban felmérni a klímaváltozást, annak egyes részleteit és a folyamat jellemzőit. Legutóbb ennek kapcsán arról írtunk, hogy egy új eszközt vetnek most be, ez pedig gyorsan további eredményeket szolgáltatott.
A korábbi hírben megemlítettük, hogy az Earth Surface Mineral Dust Source Investigation (EMIT) névre keresztelt eszközt nem is olyan régen helyezték el a Nemzetközi Űrállomáson, így az durván 400 km-es magasságból figyeli a felszínt, 90 percenként megkerülve bolygónkat. A most közzétett újabb hivatalos bejelentésben azonban már arról olvashatunk, hogy a hatalmas porfelhők összetétele után a komolyabb metánkibocsátó helyszíneket figyelték meg és sorolták fel egyetlen listán, ezek között pedig némileg meglepő, további példák kaptak helyet, amelyeket eddig a szakemberek sem ismertek. Jól példa erre egy új-mexikói olajmező, valamint egy iráni hulladék-feldolgozó komplexum, amelyek együttesen 29 tonna metánt bocsátanak ki minden egyes órában – a Teherántól délre lévő metánfelhő durván 5 km hosszú.
Egy másik extrém helyszín Türkmenisztánban található, ez ugyanis egy méretes olaj- és földgázmező, amely összesen 12 csóva együtteseként jelenik meg a felvételeken. Ez utóbbiak egy része már 32 km hosszú, a teljes mező pedig óránként 50 tonna metánért felelős, ami megegyezik a kaliforniai Alisa Canyon gázmező 2015-ös katasztrófájával, márpedig azt az amerikai történelem egyik legnagyobb baleseteként tartják számon. Megjelennek továbbá a listán a hatalmas szeméthegyek, amelyek szintén fontos kibocsátóként tarthatók számon, a teljes felsorolás pedig nagyjából 50 eltérő helyszínt tartalmaz.
A metán durván egy évtizedig marad meg a légkörben, a becslések szerint ez körülbelül 30 százalékban felelős a klímaváltozás eddigi fejleményeiért, így a kibocsátás csökkentése jóval rövidebb távon jár kedvező következményekkel, legalábbis a hosszú évszázadokig odafenn keringő szén-dioxiddal szemben.
