Gyurkity Péter
Sokkal öregebb a nagy grönlandi kráter
Ez a dinoszauruszok kihalása után jött létre, az emberi életet tehát nem befolyásolta.
Grönland területe viszonylag gyakran szerepel híreinkben, nemrég például arról írtunk, hogy a régió hosszú időn keresztül jégmentes volt. Most a néhány évvel ezelőtt ugyanott beazonosított hatalmas becsapódási kráter kapcsán jelent meg egy friss tanulmány, amelyben a kormeghatározás területén jeleznek komoly előrelépést.
A dán és svéd kutatók által közzétett anyagban arról olvashatunk, hogy két eltérő módszerrel vizsgálták meg a környéken begyűjtött mintákat, ezek alapján pedig a kráter korát nem a korábban meghatározott 1200 és 3 millió év közé teszik, hanem 58 millió évre, vagyis a jelentős, minden bizonnyal a globális éghajlatot is komoly mértékben befolyásoló esemény valamivel (7 millió évvel) a dinoszauruszok kihalását követően ment végbe. Ezzel tehát tévesnek bizonyultak azon feltevések, amelyek a késő pleisztocén időszakára tették a becsapódást, összekötve azt az ifjabb Dryas néven emlegetett kihalási eseménnyel, ezzel együtt pedig az emberi élet befolyásolásával. Néhány kérdőjel felmerül a munkával kapcsolatban, ugyanis a minták begyűjtése az 1 km vastag jégtakaró miatt nem igazán lehetséges, emiatt pedig a csapat a környéken kutatott megfelelő maradványok után.
Az olvadó jégből származó víz által lefelé sodort kavicsok és homok szolgált elsődleges célpontként, ezeket ugyanis viszonylag közel be tudták azonosítani és gyűjteni. Amíg azonban a korábbi munkákban a kráter formájára, valamint az utolsó jégkorszakból maradt jég zavart jellegére koncentráltak, a tajga jelenlétére utaló szerves maradványok alapján pedig 3 millió évben határozták meg az intervallum alsó határát, most a részben megolvadt homok, valamint a cirkonkristályok radiometrikus (argon, illetve urán-ólom) kormeghatározása azt mutatta, hogy jóval idősebb helyszínről van szó. A beérkező aszteroida nagyjából 1 km széles lehetett, ez mindenképpen komoly mértékben befolyásolta a klímát, viszont a pontos részleteket ezzel kapcsolatban még nem ismerjük.
A következő lépés most a további bizonyítékok, a drasztikus hatásra utaló egyéb jelek begyűjtése, regisztrálása lesz, amelyet a világ számos táján igyekeznek majd elérni.
Grönland területe viszonylag gyakran szerepel híreinkben, nemrég például arról írtunk, hogy a régió hosszú időn keresztül jégmentes volt. Most a néhány évvel ezelőtt ugyanott beazonosított hatalmas becsapódási kráter kapcsán jelent meg egy friss tanulmány, amelyben a kormeghatározás területén jeleznek komoly előrelépést.
A dán és svéd kutatók által közzétett anyagban arról olvashatunk, hogy két eltérő módszerrel vizsgálták meg a környéken begyűjtött mintákat, ezek alapján pedig a kráter korát nem a korábban meghatározott 1200 és 3 millió év közé teszik, hanem 58 millió évre, vagyis a jelentős, minden bizonnyal a globális éghajlatot is komoly mértékben befolyásoló esemény valamivel (7 millió évvel) a dinoszauruszok kihalását követően ment végbe. Ezzel tehát tévesnek bizonyultak azon feltevések, amelyek a késő pleisztocén időszakára tették a becsapódást, összekötve azt az ifjabb Dryas néven emlegetett kihalási eseménnyel, ezzel együtt pedig az emberi élet befolyásolásával. Néhány kérdőjel felmerül a munkával kapcsolatban, ugyanis a minták begyűjtése az 1 km vastag jégtakaró miatt nem igazán lehetséges, emiatt pedig a csapat a környéken kutatott megfelelő maradványok után.
Az olvadó jégből származó víz által lefelé sodort kavicsok és homok szolgált elsődleges célpontként, ezeket ugyanis viszonylag közel be tudták azonosítani és gyűjteni. Amíg azonban a korábbi munkákban a kráter formájára, valamint az utolsó jégkorszakból maradt jég zavart jellegére koncentráltak, a tajga jelenlétére utaló szerves maradványok alapján pedig 3 millió évben határozták meg az intervallum alsó határát, most a részben megolvadt homok, valamint a cirkonkristályok radiometrikus (argon, illetve urán-ólom) kormeghatározása azt mutatta, hogy jóval idősebb helyszínről van szó. A beérkező aszteroida nagyjából 1 km széles lehetett, ez mindenképpen komoly mértékben befolyásolta a klímát, viszont a pontos részleteket ezzel kapcsolatban még nem ismerjük.
A következő lépés most a további bizonyítékok, a drasztikus hatásra utaló egyéb jelek begyűjtése, regisztrálása lesz, amelyet a világ számos táján igyekeznek majd elérni.