Gyurkity Péter
Dél-Amerikában korán beindult a növénytermesztés
A friss eredmények szerint ez a régió is 10 ezer évvel ezelőtt csatlakozott a korai központokhoz.
A növénytermesztés, valamint az egyes fajták háziasítása kapcsán nagyon fontos kérdés, hogy a különböző kontinenseken mikor indult be ez az emberi tevékenység, hiszen ez egyben a korai civilizációs központok valószínű helyszíneit is megmutatja nekünk. Egy friss kutatás szerint Dél-Amerikában sem volt nagy lemaradás ebben a tekintetben, az eredmények arra utalnak, hogy ez ott is nagyjából 10 ezer évvel ezelőtt indult el.
A Nature magazin oldalán közzétett tanulmány azt emeli ki, hogy a Bolívia területén, az Amazonas-medencétől délre, éppen ekkor, vagyis közvetlenül az utolsó jégkorszak végén beindult az egyes növényfajták nemesítése, háziasítása, legalábbis erre utalnak azon apró maradványok, amelyeket a kutatók most vizsgáltak meg. Érdekes területről van szó, hiszen a szavanna jellegű helyszínen ezrével sorakoznak olyan kisebb „szigetek”, amelyek picit kiemelkednek a talajból. Ezeket ma fák borítják, korábban viszont olyan apró területként szolgáltak, amelyek menedéket nyújtottak az időszakos áradásokkal szemben, eközben pedig ideális helyszínnek bizonyultak az életben maradásra, a rövidebb-hosszabb tartózkodásra, amelyet jól mutat, hogy rengeteg, emberi tevékenységre utaló szemét maradt ránk abból az időszakból.
A Llanos de Moxos területén a mintegy 6600-ból 4700 ilyen „sziget” szolgálhatott termesztési célokat, a megvizsgált összesen mintegy 82 helyszínből ugyanis 60 esetében találtak jellemző maradványokat – a faszén, különböző héjak, illetve csonttöredékek említhetők itt az első helyen. Az emberi jelenlét a radiokarbon vizsgálatok révén egészen 10850 évvel ezelőttre vezethető vissza, itt pedig a megtalált apró leletek (szilícium-dioxid, vagyis kova, amely több eltérő növényfajta jelenlétére utaló formákban van jelen) a tök, a manióka, valamint a kukorica termesztését mutatják, bár ez utóbbi egy jóval későbbi, nagyjából 7 ezer évvel ezelőtti időszakból származik. Tulajdonképpen kisebb kertekről beszélhetünk, bár az még nem teljesen biztos, hogy a nemesítés ugyanitt ment végbe, felmerül ugyanis annak lehetősége, hogy ez már máshol, még korábban megindult.
A szakemberek fontos előrelépésként értékelik a munkát és annak eredményét, hiszen korábban az emberi tevékenység szerepét minimálisra becsülték ebben a régióban, a tanulmány viszont azt mutatja, hogy ez (hasonlóan a többi korai központhoz, úgy mint a Közel-Kelet) itt is nagyon korán komoly jelentőséget nyert.
A növénytermesztés, valamint az egyes fajták háziasítása kapcsán nagyon fontos kérdés, hogy a különböző kontinenseken mikor indult be ez az emberi tevékenység, hiszen ez egyben a korai civilizációs központok valószínű helyszíneit is megmutatja nekünk. Egy friss kutatás szerint Dél-Amerikában sem volt nagy lemaradás ebben a tekintetben, az eredmények arra utalnak, hogy ez ott is nagyjából 10 ezer évvel ezelőtt indult el.
A Nature magazin oldalán közzétett tanulmány azt emeli ki, hogy a Bolívia területén, az Amazonas-medencétől délre, éppen ekkor, vagyis közvetlenül az utolsó jégkorszak végén beindult az egyes növényfajták nemesítése, háziasítása, legalábbis erre utalnak azon apró maradványok, amelyeket a kutatók most vizsgáltak meg. Érdekes területről van szó, hiszen a szavanna jellegű helyszínen ezrével sorakoznak olyan kisebb „szigetek”, amelyek picit kiemelkednek a talajból. Ezeket ma fák borítják, korábban viszont olyan apró területként szolgáltak, amelyek menedéket nyújtottak az időszakos áradásokkal szemben, eközben pedig ideális helyszínnek bizonyultak az életben maradásra, a rövidebb-hosszabb tartózkodásra, amelyet jól mutat, hogy rengeteg, emberi tevékenységre utaló szemét maradt ránk abból az időszakból.
A Llanos de Moxos területén a mintegy 6600-ból 4700 ilyen „sziget” szolgálhatott termesztési célokat, a megvizsgált összesen mintegy 82 helyszínből ugyanis 60 esetében találtak jellemző maradványokat – a faszén, különböző héjak, illetve csonttöredékek említhetők itt az első helyen. Az emberi jelenlét a radiokarbon vizsgálatok révén egészen 10850 évvel ezelőttre vezethető vissza, itt pedig a megtalált apró leletek (szilícium-dioxid, vagyis kova, amely több eltérő növényfajta jelenlétére utaló formákban van jelen) a tök, a manióka, valamint a kukorica termesztését mutatják, bár ez utóbbi egy jóval későbbi, nagyjából 7 ezer évvel ezelőtti időszakból származik. Tulajdonképpen kisebb kertekről beszélhetünk, bár az még nem teljesen biztos, hogy a nemesítés ugyanitt ment végbe, felmerül ugyanis annak lehetősége, hogy ez már máshol, még korábban megindult.
A szakemberek fontos előrelépésként értékelik a munkát és annak eredményét, hiszen korábban az emberi tevékenység szerepét minimálisra becsülték ebben a régióban, a tanulmány viszont azt mutatja, hogy ez (hasonlóan a többi korai központhoz, úgy mint a Közel-Kelet) itt is nagyon korán komoly jelentőséget nyert.