Gyurkity Péter
Jóval fiatalabb a víz a Marson
A sólerakódások alapján a folyékony víz a hozzánk közelebb lévő időszakokban is jelen volt.
Még szeptemberben írtunk arról, hogy végre megvan az első marsi kőzetminta, amelyet a Perseverance marsjáró gyűjtött be a bolygó felszínén. Eközben folytatódott a speciális helikopterrel végzett vizsgálatok sorozata, most azonban az egyik műhold révén kaptunk érdekes adatokat a víz egykori jelenlétére vonatkozóan.
A NASA MRO hivatalos oldalán jelent meg a friss bejelentés, amelyben azt emelik ki, hogy az újabb vizsgálatok alapján a folyékony víz jóval tovább volt jelen a felszínen, mint azt korábban gondoltuk. A Caltech két kutatója a Mars Reconnaissance Orbiter révén figyelte meg a számukra érdekes só-lerakódásokat a felszínen, mégpedig azon példányokat, amelyek kloridokat (ezzel pedig nagy valószínűséggel asztali sót) tartalmaznak, ugyanis ezek oldódnak fel a legkönnyebben a környéken esetleg jelenlévő vízben. A vizsgálatok alapján a lerakódások jó része nem a nagyobb medencékben, hanem a vékonyabb csatornákban maradt meg, ami arra utal, hogy a kiszáradás is ezen helyszíneken ment végbe, még mielőtt a folyékony víz elérte volna a gyűjtőmedencéket. Maguk a lerakódások nem túl vastagok, ezek általában 3 méternél vékonyabbak, ami arra utal, hogy a Földhöz képest a víz rövidebb ideig volt jelen, akadnak viszont egészen fiatal példányok is, amelyek megcáfolják a korábbi becsléseket.
Normál körülmények között, így például a medencék esetében, a kor meghatározása a jelenlévő kráterek száma alapján történik, azt feltételezve, hogy a becsapódások többnyire azonos időközönként mentek végbe. Mivel azonban most vékony csatornákról beszélünk, a lerakódások alatti kőzet kora jelent megoldást a problémára, ennek alapján pedig van olyan helyszín, amely 3,3 milliárd éves, viszont akad olyan só is, amely alig 2,3 milliárd éves vulkanikus lerakódáson helyezkedik el, ez pedig jóval fiatalabb annál, mint amit eddig lehetségesnek (illetve valószínűnek) tartottunk. A Mars lehűlése és az atmoszféra elvesztése ezt követően ment tehát végbe, addig a folyékony víz jelen volt a bolygón.
Ez a víz minden bizonnyal periodikus jelleggel folydogált a felszínen, a helyszínek ugyanis egybeesnek azon régiókkal, amelyek az eddigi klímamodellezés révén felelősek voltak a lehulló csapadék legnagyobb részéért, ami viszont azt is jelenti, hogy nagyobb mennyiségű jég lehet a környéken.
Még szeptemberben írtunk arról, hogy végre megvan az első marsi kőzetminta, amelyet a Perseverance marsjáró gyűjtött be a bolygó felszínén. Eközben folytatódott a speciális helikopterrel végzett vizsgálatok sorozata, most azonban az egyik műhold révén kaptunk érdekes adatokat a víz egykori jelenlétére vonatkozóan.
A NASA MRO hivatalos oldalán jelent meg a friss bejelentés, amelyben azt emelik ki, hogy az újabb vizsgálatok alapján a folyékony víz jóval tovább volt jelen a felszínen, mint azt korábban gondoltuk. A Caltech két kutatója a Mars Reconnaissance Orbiter révén figyelte meg a számukra érdekes só-lerakódásokat a felszínen, mégpedig azon példányokat, amelyek kloridokat (ezzel pedig nagy valószínűséggel asztali sót) tartalmaznak, ugyanis ezek oldódnak fel a legkönnyebben a környéken esetleg jelenlévő vízben. A vizsgálatok alapján a lerakódások jó része nem a nagyobb medencékben, hanem a vékonyabb csatornákban maradt meg, ami arra utal, hogy a kiszáradás is ezen helyszíneken ment végbe, még mielőtt a folyékony víz elérte volna a gyűjtőmedencéket. Maguk a lerakódások nem túl vastagok, ezek általában 3 méternél vékonyabbak, ami arra utal, hogy a Földhöz képest a víz rövidebb ideig volt jelen, akadnak viszont egészen fiatal példányok is, amelyek megcáfolják a korábbi becsléseket.
Normál körülmények között, így például a medencék esetében, a kor meghatározása a jelenlévő kráterek száma alapján történik, azt feltételezve, hogy a becsapódások többnyire azonos időközönként mentek végbe. Mivel azonban most vékony csatornákról beszélünk, a lerakódások alatti kőzet kora jelent megoldást a problémára, ennek alapján pedig van olyan helyszín, amely 3,3 milliárd éves, viszont akad olyan só is, amely alig 2,3 milliárd éves vulkanikus lerakódáson helyezkedik el, ez pedig jóval fiatalabb annál, mint amit eddig lehetségesnek (illetve valószínűnek) tartottunk. A Mars lehűlése és az atmoszféra elvesztése ezt követően ment tehát végbe, addig a folyékony víz jelen volt a bolygón.
Ez a víz minden bizonnyal periodikus jelleggel folydogált a felszínen, a helyszínek ugyanis egybeesnek azon régiókkal, amelyek az eddigi klímamodellezés révén felelősek voltak a lehulló csapadék legnagyobb részéért, ami viszont azt is jelenti, hogy nagyobb mennyiségű jég lehet a környéken.