Gyurkity Péter
A napszaktól függ a marsi metánszint
Kiderült, hogy miért kaptunk eltérő adatokat, viszont a gáz eredetét és sorsát még nem ismerjük.
A marsi légkör megfigyelése évek óta zajlik, ezzel kapcsolatban továbbra is több megválaszolatlan kérdésünk van. A kutatók az oxigén mellett a metán eredetét és az eddig kapott eltérő méréseket vették ismét szemügyre, egy eddig komoly fejtörést okozó rejtélyre pedig (a jelek szerint) sikerült megoldást találni.
A NASA hivatalos közleményében arról olvashatunk, hogy a szakembereket is alaposan meglepték a metánszint mérése, annak megfigyelése során kapott eltérő adatok, hiszen míg a Curiosity marsjáró a Gale-kráternél több esetben kimutatta a gáz jelenlétét, addig az európai ExoMars Trace Gas Orbiter egyetlen egyszer sem bukkant ennek nyomára. A rejtély komoly kérdéseket vetett fel, hiszen a felszíni egység műszere nagyon precíz, ezt azóta több másik szegmensben is bevetették (illetve licencelték), így az űrhajósok szkafandere mellett az ISS biztonsági rendszerében is helyet kap, emellett erőművekben és olajvezetékekben is felhasználnák, míg az európai szonda kifejezetten a légkör tanulmányozása érdekében érkezett a helyszínre, ez azonban nem tudta kimutatni a metán jelenlétét.
Az eltérésre már 2019-ben megszületett az elméleti válasz, amit később további mérésekkel igazoltak a kutatók. Kiderült, hogy a napszakok váltakozása miatt jelent meg a probléma, amíg ugyanis a Curiosity műszerét annak nagy fogyasztása miatt csak az éjszakai órákban vetették be (amikor a többi eszköz kikapcsolva marad), addig az európai egység a nappali órákban figyelte a légkör összetételét, mivel ennek szüksége volt a napenergiára. A napsugárzás hatására minden légkörben hasonló folyamatok játszódnak le, a melegebb rétegek feljebb emelkednek, így fordulhatott elő, hogy a Curiosity által mért nagyon alacsony szint (ami nagyjából egy méretes medencében elhelyezett kávéskanálnyi sónak felel meg) egyszer sem jelent meg a TGO vizsgálataiban. A NASA munkatársai a marsjáró segítségével két nappali és egy éjszakai mérést végeztek el, ez pedig nagyjából visszaigazolta a várakozásokat.
A szakemberek azt továbbra sem tudják, hogy a metán pontosan hogyan kerül (szivárog) a felszínre, ennek minden bizonnyal geológiai okai vannak. Azt sem ismerjük, hogy a stabil molekula miért nem marad meg a légkörben, a TGO ennek semmilyen nyomát nem találja, tehát valamilyen egyéb folyamat felelős az amúgy 300 éven keresztül is megmaradó gáz jóval hamarabbi eltűnéséért.
A marsi légkör megfigyelése évek óta zajlik, ezzel kapcsolatban továbbra is több megválaszolatlan kérdésünk van. A kutatók az oxigén mellett a metán eredetét és az eddig kapott eltérő méréseket vették ismét szemügyre, egy eddig komoly fejtörést okozó rejtélyre pedig (a jelek szerint) sikerült megoldást találni.
A NASA hivatalos közleményében arról olvashatunk, hogy a szakembereket is alaposan meglepték a metánszint mérése, annak megfigyelése során kapott eltérő adatok, hiszen míg a Curiosity marsjáró a Gale-kráternél több esetben kimutatta a gáz jelenlétét, addig az európai ExoMars Trace Gas Orbiter egyetlen egyszer sem bukkant ennek nyomára. A rejtély komoly kérdéseket vetett fel, hiszen a felszíni egység műszere nagyon precíz, ezt azóta több másik szegmensben is bevetették (illetve licencelték), így az űrhajósok szkafandere mellett az ISS biztonsági rendszerében is helyet kap, emellett erőművekben és olajvezetékekben is felhasználnák, míg az európai szonda kifejezetten a légkör tanulmányozása érdekében érkezett a helyszínre, ez azonban nem tudta kimutatni a metán jelenlétét.
Az eltérésre már 2019-ben megszületett az elméleti válasz, amit később további mérésekkel igazoltak a kutatók. Kiderült, hogy a napszakok váltakozása miatt jelent meg a probléma, amíg ugyanis a Curiosity műszerét annak nagy fogyasztása miatt csak az éjszakai órákban vetették be (amikor a többi eszköz kikapcsolva marad), addig az európai egység a nappali órákban figyelte a légkör összetételét, mivel ennek szüksége volt a napenergiára. A napsugárzás hatására minden légkörben hasonló folyamatok játszódnak le, a melegebb rétegek feljebb emelkednek, így fordulhatott elő, hogy a Curiosity által mért nagyon alacsony szint (ami nagyjából egy méretes medencében elhelyezett kávéskanálnyi sónak felel meg) egyszer sem jelent meg a TGO vizsgálataiban. A NASA munkatársai a marsjáró segítségével két nappali és egy éjszakai mérést végeztek el, ez pedig nagyjából visszaigazolta a várakozásokat.
A szakemberek azt továbbra sem tudják, hogy a metán pontosan hogyan kerül (szivárog) a felszínre, ennek minden bizonnyal geológiai okai vannak. Azt sem ismerjük, hogy a stabil molekula miért nem marad meg a légkörben, a TGO ennek semmilyen nyomát nem találja, tehát valamilyen egyéb folyamat felelős az amúgy 300 éven keresztül is megmaradó gáz jóval hamarabbi eltűnéséért.