Gyurkity Péter
Évezredek óta egy robbanás törmelékén haladunk át
Erre utalnak az égbolton, valamint az óceánok mélyén beazonosított jelek.
A hétköznapokban saját bolygónk mozgásával kapcsolatban többnyire pusztán a Nap körüli utazásra, illetve a planéta forgására szoktunk gondolni, elfeledkezvén arról, hogy maga a Naprendszer, valamint a Tejútrendszer minden egyéb része, szintén folyamatosan úton van. Ezzel kapcsolatban közöltek most egy új tanulmányt, amely évezredekre nyúlik vissza és érdekes következtetéseket von le.
Egy ausztrál egyetem honlapján találjuk meg a tanulmány fontosabb eredményeit, amelyek szerint a Föld nagyjából 33 ezer éve egy hatalmas robbanás törmelékén keresztül utazik át. Erre a következtetésre egyrészt a csillagközi anyag (a gáz és por egyvelege) sűrűségének, valamint az óceánok mélyén talált vas-60 izotópok vizsgálata alapján jutottak, mindkettő azt jelzi ugyanis számunkra, hogy a rázósabb útvonal már legalább ennyi ideje tart, bár mi ebből nem sokat vettünk eddig észre. A szóban forgó (egyébként radioaktív) izotópok felezési ideje alapján egy méretes szupernóva-robbanás ment végbe valamikor az elmúlt 15 millió évben, ennek maradéka viszont még ma is folyamatosan hullik az égből, hiszen az üledékes rétegekben talált példányok (amelyeket ősi, mágneses kristályokat kreáló és azokat alkalmazó baktériumok vizsgálata alapján azonosítottak be) az utóbbi 33 ezer évben végig jelen voltak Földünkön, a vas-60 maga pedig csak csillagok felrobbanásakor keletkezik.
A Naprendszer egyébként nagyjából 250 millió év alatt tesz meg egy teljes fordulatot a Tejútrendszeren belül, és míg galaxisunkban nagyjából 50 évente egyszer kerül sor egy robbanásra, a hozzánk közelebb eső régióban, mintegy 400 fényéves távolságon belül, ez néhány millió évente egyszer következik be. Többször voltunk tehát viszonylag közel egy ilyen kozmikus eseményhez, ezek nyilván befolyásolták a Földön meglévő életet, az utóbbi 33 ezer évben viszont a legutóbbi példány törmelékén, a rázósabb környéken haladunk át, amit még az Antarktisz hótakarójában beazonosított vas-60 is jól mutat – bár ennek pusztán 3-6 százaléka ér el minket, a helioszféra védő hatása miatt. A valószínű tettes a tőlünk szintén nagyjából 400 fényévre lévő Scorpius-Centaurus OB Association (Sco-Cen) területén helyezkedett el, bár a pontos beazonosítás nem lesz egyszerű.
Saját rendszerünk hosszú utazása miatt egyébként az is egyértelmű, hogy a dinoszauruszok annak idején a Tejútrendszer egész más részén éldegéltek, és míg az emberiség ezen utazás töredékét élte csak át, a korábbi időszakok lenyomatát még ma is részletesen vizsgálhatjuk.
A hétköznapokban saját bolygónk mozgásával kapcsolatban többnyire pusztán a Nap körüli utazásra, illetve a planéta forgására szoktunk gondolni, elfeledkezvén arról, hogy maga a Naprendszer, valamint a Tejútrendszer minden egyéb része, szintén folyamatosan úton van. Ezzel kapcsolatban közöltek most egy új tanulmányt, amely évezredekre nyúlik vissza és érdekes következtetéseket von le.
Egy ausztrál egyetem honlapján találjuk meg a tanulmány fontosabb eredményeit, amelyek szerint a Föld nagyjából 33 ezer éve egy hatalmas robbanás törmelékén keresztül utazik át. Erre a következtetésre egyrészt a csillagközi anyag (a gáz és por egyvelege) sűrűségének, valamint az óceánok mélyén talált vas-60 izotópok vizsgálata alapján jutottak, mindkettő azt jelzi ugyanis számunkra, hogy a rázósabb útvonal már legalább ennyi ideje tart, bár mi ebből nem sokat vettünk eddig észre. A szóban forgó (egyébként radioaktív) izotópok felezési ideje alapján egy méretes szupernóva-robbanás ment végbe valamikor az elmúlt 15 millió évben, ennek maradéka viszont még ma is folyamatosan hullik az égből, hiszen az üledékes rétegekben talált példányok (amelyeket ősi, mágneses kristályokat kreáló és azokat alkalmazó baktériumok vizsgálata alapján azonosítottak be) az utóbbi 33 ezer évben végig jelen voltak Földünkön, a vas-60 maga pedig csak csillagok felrobbanásakor keletkezik.
A Naprendszer egyébként nagyjából 250 millió év alatt tesz meg egy teljes fordulatot a Tejútrendszeren belül, és míg galaxisunkban nagyjából 50 évente egyszer kerül sor egy robbanásra, a hozzánk közelebb eső régióban, mintegy 400 fényéves távolságon belül, ez néhány millió évente egyszer következik be. Többször voltunk tehát viszonylag közel egy ilyen kozmikus eseményhez, ezek nyilván befolyásolták a Földön meglévő életet, az utóbbi 33 ezer évben viszont a legutóbbi példány törmelékén, a rázósabb környéken haladunk át, amit még az Antarktisz hótakarójában beazonosított vas-60 is jól mutat – bár ennek pusztán 3-6 százaléka ér el minket, a helioszféra védő hatása miatt. A valószínű tettes a tőlünk szintén nagyjából 400 fényévre lévő Scorpius-Centaurus OB Association (Sco-Cen) területén helyezkedett el, bár a pontos beazonosítás nem lesz egyszerű.
Saját rendszerünk hosszú utazása miatt egyébként az is egyértelmű, hogy a dinoszauruszok annak idején a Tejútrendszer egész más részén éldegéltek, és míg az emberiség ezen utazás töredékét élte csak át, a korábbi időszakok lenyomatát még ma is részletesen vizsgálhatjuk.