Gyurkity Péter

Kevésbé hasonlított ránk a homo erectus

Egy új tanulmány szerint azonban elődünk ettől még a hosszabb távú futásban nem volt rossz.

Érdekes anyag jelent meg a napokban a Nature Ecology and Evolution oldalán, amelyben a homo erectus jellemzőit és annak felépítését vették közelebbről szemügyre a projektre fókuszáló kutatók. Az eredményekből az eddigiektől némileg eltérő kép alakult ki bennük, az alacsonyabb és szélesebb felépítés ellenére azonban még mindig ez volt első olyan elődünk, amely a hosszabb távokon is nagyobb sebességgel tudott közlekedni.

A londoni Natural History Museum által közzétett bejelentés kiegészíti (és egyben a laikusok számára is könnyen érthető módon foglalja össze) a teljes írást, amelyben a bordák felépítésére koncentrálnak. Korábban elsősorban a lábakat és a medencét vizsgálták meg, hogy jobb képet kapjanak a futási képességekről, most azonban a múzeumban tárolt, eddig legteljesebb formában előkerült elődünk, a homo erectus kategóriájába tartozó Turkana Boy bordacsontjait vették alapul, ezek révén ugyanis modern képalkotási eljárással felépíthették a teljes bordázatot, amely betekintést nyújt a légzés formájába és annak menetébe – ez pedig nyilván legalább olyan fontos, mint a lábak struktúrája és ereje. Az eredményekből arra a következtetésre jutottak, hogy ezen elődünk alacsonyabb és szélesebb volt, mint azt korábban gondoltuk, ezzel pedig át kell alakítanunk a róla eredetileg összeállított képünket.

A homo erectus ezzel a felépítéssel inkább neandervölgyi kollégáinkra hasonlít, ők szintén szélesebb, rövidebb, és egyben nehezebb felépítéssel bírtak, vagyis az elsősorban a 2 millió évvel ezelőtti klímaváltozásra, pontosabban az afrikai erdőségek fokozatos eltűnésére reagáló, elsőként felegyenesedő homo erectus még nem hordozta magán a mi jóval magasabb és vékonyabb kialakításunkat, ez később, már a homo sapiens által jelent csak meg. Ettől azonban a másfél millió évesre becsült, a kenyai Turkana-tó környékén megtalált példány kifejezetten jól bírta a hosszabb távú futást, miközben már többnyire felegyenesedve, két lábon járt, miközben az australopithecus még megőrizte a fákon való élet komoly elemeit, ezt vegyítette a két lábon való közlekedéssel.

A modernebb elemek tehát kétségkívül megtalálhatók a másfél millió éves leletnél, viszont a magasabb, vékonyabb kialakítás már inkább ránk jellemző, ez elődünk esetében még nem volt meg.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • primavis #1
    Na persze, újabb okoskodás. A felegyenesedéshez és a hosszú távú futáshoz pont megfelelő az alacsonyabb, zömökebb termet. A végtagok hossza ugyanis nem szinkronban változott (hosszabodott/rövidült) a felegyenesedéssel. Ehhez is hosszú idő kellett.
    Az idióta mainstream dogma, hogy a fáról lemászó emberelőd a füves afrikai szavannára kényszerült volna, láthatóan kiirthatatlan az agyakból. Már az Australopithaecusok sem éltek az erdőben! Csak éppen nem tudtak hosszú távon futni, gyalogolni. Ezt hosszú mellső végtagjaik révén négylábon való futással oldották meg, mint a mai páviánok, pl.