Gyurkity Péter
Gyűrű volt a Mars körül
A bolygó holdjai ugyanis egy ciklikus folyamat révén többször újraformálódhattak.
Érdekes tanulmány látott napvilágot a hónap közepén a SETI jóvoltából, amelyben a Mars holdjainak múltját, azok létrejöttének részleteit veszik közelebbről szemügyre. Ebből megtudhatjuk, hogy a jelenleg ismert két kísérő nem elkapott kődarabként, hanem korábban létezett gyűrűként volt jelen a helyszínen.
A hivatalos bejegyzés szerint a kutatók a Deimos orbitális pályáját vizsgálták meg, ez ugyanis nincs síkban a Mars egyenlítőjéhez viszonyítva, bár a dőlésszögben korábban is észlelt apró eltérésnek eddig nem igazán tulajdonítottak jelentőséget – pontosabban szólva, egyszerűen figyelmen kívül hagyták. A szakemberek magyarázata szerint a másik kísérő, a Phobos pályája (és a bolygóhoz való közelsége) szolgáltatta az izgalmas új ötletet, ez utóbbi ugyanis lassan egyre közelebb kerül az égitesthez, idővel pedig darabjaira esik majd, új gyűrűt formálva egy jóval közelebbi pályán. Erre alapozva felmerült, hogy korábban már többször lehetett jelen ilyen gyűrű, amelynek anyagát felhasználva alakulhatott ki (és távolodhatott el némileg) maga a Phobos, amelyet két generációval fiatalabbnak vélnek, mint az alapokat szolgáltató korábbi holdat, ez utóbbi pedig tömegét tekintve akár hússzor is nagyobb lehetett.
Az elgondolás szerint a páros másik tagjának, a Deimos dőlésszögét a létrejövő hold bolygótól való távolodása eredményezte, ezt a magyarázatot pedig alátámasztani látszik a két hold kora közötti nagy eltérés, valamint a tény, hogy a Deimos háromszor messzebb kering a Mars körül, mint társa. A kor kapcsán kiemelik, hogy a Phobos mindössze 200 millió éves, tehát a dinoszauruszok korában jöhetett létre, miközben a Deimos több milliárd éve jelen van itt, igaz, eddig egyetlen műholdunk sem merészkedett közel a pároshoz, hogy jobban megvizsgálja annak tagjait. A japán űrügynökség azonban tervez ilyen küldetést, ez 2024-ben indulhat el, a Martian Moons Exploration (MMX) néven.
A NASA ezalatt már kiküldte a meghívókat a legújabb marsjáró elindulásának napjára, a Perseverance ugyanis a tervek szerint július 17-én startol majd el, hogy nagyjából fél évvel később érkezzen meg a helyszínre és landoljon a vörös bolygó felszínén. A korábban komoly gondokba ütköző elődje, az InSight, eközben végre sikerrel járt, a robotkar asszisztálása után a jelek szerint sikerült a felszín alá lefúrni, így jöhet a múltat részletesebben feltáró kutakodás.
Érdekes tanulmány látott napvilágot a hónap közepén a SETI jóvoltából, amelyben a Mars holdjainak múltját, azok létrejöttének részleteit veszik közelebbről szemügyre. Ebből megtudhatjuk, hogy a jelenleg ismert két kísérő nem elkapott kődarabként, hanem korábban létezett gyűrűként volt jelen a helyszínen.
A hivatalos bejegyzés szerint a kutatók a Deimos orbitális pályáját vizsgálták meg, ez ugyanis nincs síkban a Mars egyenlítőjéhez viszonyítva, bár a dőlésszögben korábban is észlelt apró eltérésnek eddig nem igazán tulajdonítottak jelentőséget – pontosabban szólva, egyszerűen figyelmen kívül hagyták. A szakemberek magyarázata szerint a másik kísérő, a Phobos pályája (és a bolygóhoz való közelsége) szolgáltatta az izgalmas új ötletet, ez utóbbi ugyanis lassan egyre közelebb kerül az égitesthez, idővel pedig darabjaira esik majd, új gyűrűt formálva egy jóval közelebbi pályán. Erre alapozva felmerült, hogy korábban már többször lehetett jelen ilyen gyűrű, amelynek anyagát felhasználva alakulhatott ki (és távolodhatott el némileg) maga a Phobos, amelyet két generációval fiatalabbnak vélnek, mint az alapokat szolgáltató korábbi holdat, ez utóbbi pedig tömegét tekintve akár hússzor is nagyobb lehetett.
Az elgondolás szerint a páros másik tagjának, a Deimos dőlésszögét a létrejövő hold bolygótól való távolodása eredményezte, ezt a magyarázatot pedig alátámasztani látszik a két hold kora közötti nagy eltérés, valamint a tény, hogy a Deimos háromszor messzebb kering a Mars körül, mint társa. A kor kapcsán kiemelik, hogy a Phobos mindössze 200 millió éves, tehát a dinoszauruszok korában jöhetett létre, miközben a Deimos több milliárd éve jelen van itt, igaz, eddig egyetlen műholdunk sem merészkedett közel a pároshoz, hogy jobban megvizsgálja annak tagjait. A japán űrügynökség azonban tervez ilyen küldetést, ez 2024-ben indulhat el, a Martian Moons Exploration (MMX) néven.
A NASA ezalatt már kiküldte a meghívókat a legújabb marsjáró elindulásának napjára, a Perseverance ugyanis a tervek szerint július 17-én startol majd el, hogy nagyjából fél évvel később érkezzen meg a helyszínre és landoljon a vörös bolygó felszínén. A korábban komoly gondokba ütköző elődje, az InSight, eközben végre sikerrel járt, a robotkar asszisztálása után a jelek szerint sikerült a felszín alá lefúrni, így jöhet a múltat részletesebben feltáró kutakodás.