Gyurkity Péter
Gyorsabban vándorol az északi mágneses sark
A gyors változás miatt frissíteni kellett a navigációhoz használt modellt.
Még tavaly áprilisban írtunk hosszabban utoljára a Föld mágneses mezejéről, egy akkor közzétett munkában ugyanis azt írták le, hogy az óceánok is befolyásolják ennek alakulását. Többek között az akkor felhasznált műholdak segítségével frissítették most a navigációhoz szükséges globális modellt, ami az északi mágneses sark egyre gyorsuló vándorlása miatt volt elengedhetetlen.
Az amerikai kormányzat legújabb leállása miatt néhány héten keresztül igencsak megnehezítették a kutatók munkáját, most azonban, az újraindulást követően, közzétették a frissített modellt, amely már rendelkezésünkre áll a pontos navigációhoz. A szakértők ezzel kapcsolatban kiemelik, hogy az északi mágneses sark egyre gyorsabban mozog Szibéria felé, amire ugyan nincs pontos és részletes magyarázatuk, attól azonban szerintük nem kell tartani, hogy egy újabb átfordulás készülődik (ez ugyanis minden 200-300 ezer évente fordul elő, amikor a déli és északi mágneses sark felcserélődik). Jellemző adat azonban, hogy míg a huszadik század elején a pólus naponta nagyjából 30 métert haladt előre, ami évente durván 10 kilométer volt, ez a kilencvenes években egyre inkább felgyorsult, manapság pedig évente 50 kilométernél is nagyobb a változás.
Egy őszi konferencián elhangzott az egyik lehetséges magyarázat, amely szerint a vándorlás sebességét tulajdonképpen a mágneses mező két nagyobb foltjának erőviszonya határozza meg. Eszerint korábban a Kanada északi része alatt található rész erősebb volt a szibériainál, ez azonban megváltozott, most a szibériai látszik a hosszú távú győztesnek, ez pedig a földrajzi északi sark másik oldalára húzza át annak mágneses társát, ami viszont a magon belül zajló áramlás sebességének megváltozásával indokolható, bár ezzel kapcsolatban óvatosságra figyelmeztetnek, mivel túl korai lenne még egyértelmű következtetéseket levonni.
A kutatók elismerik, hogy még azt sem tudják, milyen gyakran gyorsul fel a mágneses sark vándorlása. Itt egyelőre annyit látunk, hogy valami megváltozott, ami kutatói szempontból rendkívül érdekes, de sem az okok, sem pedig a következmények nem ismertek, így bőven van mit megválaszolni.
Még tavaly áprilisban írtunk hosszabban utoljára a Föld mágneses mezejéről, egy akkor közzétett munkában ugyanis azt írták le, hogy az óceánok is befolyásolják ennek alakulását. Többek között az akkor felhasznált műholdak segítségével frissítették most a navigációhoz szükséges globális modellt, ami az északi mágneses sark egyre gyorsuló vándorlása miatt volt elengedhetetlen.
Az amerikai kormányzat legújabb leállása miatt néhány héten keresztül igencsak megnehezítették a kutatók munkáját, most azonban, az újraindulást követően, közzétették a frissített modellt, amely már rendelkezésünkre áll a pontos navigációhoz. A szakértők ezzel kapcsolatban kiemelik, hogy az északi mágneses sark egyre gyorsabban mozog Szibéria felé, amire ugyan nincs pontos és részletes magyarázatuk, attól azonban szerintük nem kell tartani, hogy egy újabb átfordulás készülődik (ez ugyanis minden 200-300 ezer évente fordul elő, amikor a déli és északi mágneses sark felcserélődik). Jellemző adat azonban, hogy míg a huszadik század elején a pólus naponta nagyjából 30 métert haladt előre, ami évente durván 10 kilométer volt, ez a kilencvenes években egyre inkább felgyorsult, manapság pedig évente 50 kilométernél is nagyobb a változás.
Egy őszi konferencián elhangzott az egyik lehetséges magyarázat, amely szerint a vándorlás sebességét tulajdonképpen a mágneses mező két nagyobb foltjának erőviszonya határozza meg. Eszerint korábban a Kanada északi része alatt található rész erősebb volt a szibériainál, ez azonban megváltozott, most a szibériai látszik a hosszú távú győztesnek, ez pedig a földrajzi északi sark másik oldalára húzza át annak mágneses társát, ami viszont a magon belül zajló áramlás sebességének megváltozásával indokolható, bár ezzel kapcsolatban óvatosságra figyelmeztetnek, mivel túl korai lenne még egyértelmű következtetéseket levonni.
A kutatók elismerik, hogy még azt sem tudják, milyen gyakran gyorsul fel a mágneses sark vándorlása. Itt egyelőre annyit látunk, hogy valami megváltozott, ami kutatói szempontból rendkívül érdekes, de sem az okok, sem pedig a következmények nem ismertek, így bőven van mit megválaszolni.