Gyurkity Péter
Nem erősödik az ózonréteg
Az ózonlyuk ugyan kisebb, ám globális szinten nem javul a helyzet.
Több beszámoló is napvilágot látott bizonyos új eredményekről, amelyek az Antarktisz felett tátongó hatalmas ózonlyuk méretének csökkenéséről szóltak. A következtetés szerint elmondható, hogy sikeres volt a Montreal Protocol névre keresztelt, eredetileg 1987-ben aláírt nemzetközi megállapodás, mivel valóban vissza tudtuk szorítani az úgynevezett CFC-gázokat, egy új tanulmány szerint azonban globális szinten nem ennyire egyértelmű a helyzet.
Az anyagot most közzétevő csoport az eddiginél részletesebb vizsgálatokat folytatott, különös tekintettel a sztratoszféra alsó rétegei esetében, amelyet korábban a kutatók nem vettek tüzetesen szemügyre. Munkájukból kiderült, hogy miközben a felsőbb rétegekben valóban megerősödött, tovább sűrűsödött a korábban elvékonyodó ózonréteg, az ez alatt elhelyezkedő régióban folytatódott a visszaesés, nagy átlagban pedig tulajdonképpen stagnál az ózonréteg helyzete, tehát nincs komolyabb javulás. Talán ennél is komolyabb problémát jelent, hogy egyelőre nem tudjuk, mi okozza ezt a nagy különbséget, a rendelkezésre álló legjobb modellek sem mutatnak hasonló eredményeket, vagyis tovább keressük a lehetséges felelőst.
Előfordulhat, hogy az úgynevezett VSLS, vagyis a nagyon rövid ideig a légkörben jelenlévő anyagok a felelősek ezért, de az is felmerül, hogy maga a klímaváltozás okozza a különbséget, ami egyébként nemcsak a sztratoszférán belül figyelhető meg, de a troposzféra esetében is, hiszen itt szintén emelkedik az ózonszint. Amíg tehát a korábban hatalmas veszélyként leírt déli-sarki ózonlyuk valóban szűkülőben van, globális szinten már nem ilyen jó a helyzet, ezért 2100-ra egészen biztosan nem áll majd helyre az eredeti állapot (amint azt egyes újabb előrejelzésekben felvázolták). További komoly munkára lesz szükség, hogy kiderítsük, miért folytatódik a csökkenés a közbenső rétegekben (a sztratoszféra alsó részén), itt ugyanis előbb-utóbb konkrét válaszokkal kell előállnunk.
A klímaváltozás megállás nélkül halad előre, a szárazföldi régiókban jóval gyorsabban emelkedik az átlaghőmérséklet, az azonban még kérdéses, hogy az üvegházhatást felerősítő gázok pontosan miként befolyásolják a fenti folyamatot.
Több beszámoló is napvilágot látott bizonyos új eredményekről, amelyek az Antarktisz felett tátongó hatalmas ózonlyuk méretének csökkenéséről szóltak. A következtetés szerint elmondható, hogy sikeres volt a Montreal Protocol névre keresztelt, eredetileg 1987-ben aláírt nemzetközi megállapodás, mivel valóban vissza tudtuk szorítani az úgynevezett CFC-gázokat, egy új tanulmány szerint azonban globális szinten nem ennyire egyértelmű a helyzet.
Az anyagot most közzétevő csoport az eddiginél részletesebb vizsgálatokat folytatott, különös tekintettel a sztratoszféra alsó rétegei esetében, amelyet korábban a kutatók nem vettek tüzetesen szemügyre. Munkájukból kiderült, hogy miközben a felsőbb rétegekben valóban megerősödött, tovább sűrűsödött a korábban elvékonyodó ózonréteg, az ez alatt elhelyezkedő régióban folytatódott a visszaesés, nagy átlagban pedig tulajdonképpen stagnál az ózonréteg helyzete, tehát nincs komolyabb javulás. Talán ennél is komolyabb problémát jelent, hogy egyelőre nem tudjuk, mi okozza ezt a nagy különbséget, a rendelkezésre álló legjobb modellek sem mutatnak hasonló eredményeket, vagyis tovább keressük a lehetséges felelőst.
Előfordulhat, hogy az úgynevezett VSLS, vagyis a nagyon rövid ideig a légkörben jelenlévő anyagok a felelősek ezért, de az is felmerül, hogy maga a klímaváltozás okozza a különbséget, ami egyébként nemcsak a sztratoszférán belül figyelhető meg, de a troposzféra esetében is, hiszen itt szintén emelkedik az ózonszint. Amíg tehát a korábban hatalmas veszélyként leírt déli-sarki ózonlyuk valóban szűkülőben van, globális szinten már nem ilyen jó a helyzet, ezért 2100-ra egészen biztosan nem áll majd helyre az eredeti állapot (amint azt egyes újabb előrejelzésekben felvázolták). További komoly munkára lesz szükség, hogy kiderítsük, miért folytatódik a csökkenés a közbenső rétegekben (a sztratoszféra alsó részén), itt ugyanis előbb-utóbb konkrét válaszokkal kell előállnunk.
A klímaváltozás megállás nélkül halad előre, a szárazföldi régiókban jóval gyorsabban emelkedik az átlaghőmérséklet, az azonban még kérdéses, hogy az üvegházhatást felerősítő gázok pontosan miként befolyásolják a fenti folyamatot.