Gyurkity Péter
Kisebb ütközést vészelt át a NASA holdszondája
Ezt a következtetést vonták le a szakemberek, míg mások a felszíni jégre koncentrálnak.
A NASA LRO-szondája 2014-ben részletes térképet szolgáltatott állandó kísérőnkről, azóta azonban nem túl gyakran hallottunk a fontos eszközről. Most két további közlemény jelent meg a hivatalos oldalon, amelyek újabb megfigyelésről, valamint egy szintén 2014-es eseményről szolgáltatnak további információkat.
Kiderült például, hogy az LROC néven futó kamera 2014 októberében azért küldött vissza egy zavaros, zajos képet, mert (minden bizonnyal) egy apró meteoroiddal ütközött. A további adatok begyűjtése, valamint számítógépes szimuláció révén sikerült meghatározni, hogy a probléma okozója egy alig 0,8 mm átmérőjű objektum volt, amely másodpercenként 7 kilométert tesz meg az űrben, vagyis ez még egy levegőben száguldó puskagolyót is lehagyna. A robusztus kialakításnak köszönhetően a kamera átvészelte az ütközést, nagyobb kihagyás nélkül folytatva a Hold felszínének megfigyelését, ami a NASA szerint kisebb szenzáció – az más kérdés, hogy a tőlünk mintegy 380 ezer kilométerre lévő szonda kapcsán eddig kellett várnunk a megbízhatóbb következtetésre.
Egy másik munkában eközben a sarki régióban régóta sejtett, később pedig visszaigazoltan jelenlévő jégről olvashatunk. Ennek kapcsán ugyanis egy új tanulmány jelent meg, amely szerint az itteni jég vékony és kisebb alakzatokban megtalálható, mégpedig olyan részeken, amelyek állandó sötétségbe borulnak – összefüggő, kisebb tavakra, vagy éppen korcsolyapályára emlékeztető formációkat itt hiába keresünk. Mivel a hőmérséklet folyamatosan -163 Celsius-fok alatt marad, a jég akár évmilliárdokon keresztül is megmaradhat, ez azonban jó eséllyel a talaj különböző összetevőivel (regolittal) vegyülhet el.
A déli-sarki régióban fényesebb a felszín, az északi tájakon viszont ezt nem látjuk, ami azt jelzi, hogy ott nincs jelen a jég – ellentétben a Merkúr északi-sarkával, ahol a vízjég jóval nagyobb jelenlétét mutatták ki.
A NASA LRO-szondája 2014-ben részletes térképet szolgáltatott állandó kísérőnkről, azóta azonban nem túl gyakran hallottunk a fontos eszközről. Most két további közlemény jelent meg a hivatalos oldalon, amelyek újabb megfigyelésről, valamint egy szintén 2014-es eseményről szolgáltatnak további információkat.
Kiderült például, hogy az LROC néven futó kamera 2014 októberében azért küldött vissza egy zavaros, zajos képet, mert (minden bizonnyal) egy apró meteoroiddal ütközött. A további adatok begyűjtése, valamint számítógépes szimuláció révén sikerült meghatározni, hogy a probléma okozója egy alig 0,8 mm átmérőjű objektum volt, amely másodpercenként 7 kilométert tesz meg az űrben, vagyis ez még egy levegőben száguldó puskagolyót is lehagyna. A robusztus kialakításnak köszönhetően a kamera átvészelte az ütközést, nagyobb kihagyás nélkül folytatva a Hold felszínének megfigyelését, ami a NASA szerint kisebb szenzáció – az más kérdés, hogy a tőlünk mintegy 380 ezer kilométerre lévő szonda kapcsán eddig kellett várnunk a megbízhatóbb következtetésre.
Egy másik munkában eközben a sarki régióban régóta sejtett, később pedig visszaigazoltan jelenlévő jégről olvashatunk. Ennek kapcsán ugyanis egy új tanulmány jelent meg, amely szerint az itteni jég vékony és kisebb alakzatokban megtalálható, mégpedig olyan részeken, amelyek állandó sötétségbe borulnak – összefüggő, kisebb tavakra, vagy éppen korcsolyapályára emlékeztető formációkat itt hiába keresünk. Mivel a hőmérséklet folyamatosan -163 Celsius-fok alatt marad, a jég akár évmilliárdokon keresztül is megmaradhat, ez azonban jó eséllyel a talaj különböző összetevőivel (regolittal) vegyülhet el.
A déli-sarki régióban fényesebb a felszín, az északi tájakon viszont ezt nem látjuk, ami azt jelzi, hogy ott nincs jelen a jég – ellentétben a Merkúr északi-sarkával, ahol a vízjég jóval nagyobb jelenlétét mutatták ki.