Gyurkity Péter
Elektromos töltés tartja össze a Titán dűnéit
Ez lehet a magyarázat a szélnek ellenszegülő dűnékre, ami számunkra is fontos szempont.
Érdekes tanulmány jelent meg a Titán homokdűnéiről a Nature Geoscience oldalán, amely magyarázatot igyekszik adni az ott látott alakzatok megszokottól eltérő viselkedésére. Eszerint az elektromos töltés ad választ a kérdésekre, ez pedig a későbbi leszállóegységeknél is fontos szempont lesz.
A bolygókutatókból álló csapat tagjai két szénhidrogén keverékét vizsgálták meg, amelyet a Titánéhoz hasonló légköri viszonyok (98 százalék nitrogén) mellett, egy erre kijelölt csőben helyeztek el. A naftalin és a bifenil mixtúráját 20 percen keresztül rázták, hogy a porszemcsék egymásba ütközzenek és összekeveredjenek. Az eredmény némileg meglepő volt, hiszen a teszt végén számos szemcse elektromos töltést mutatott, egy részük pedig a cső belső falára tapadt. A Földön a naftalin molyirtókban használatos, a bifenilről pedig tudjuk, hogy patkányokban rákot okoz – ez valószínűleg a Titánon sem lenne túl egészséges számunkra, ám az eredmény kapcsán mégis érdekes következtetéseket vonhatunk le.
Ez lehet ugyanis a magyarázat arra, hogy a Titán homokdűnéi miért viselkednek földi társaiktól eltérő módon. Ezek nemcsak makacsul ellenszegülnek az erős szeleknek, de meglehetősen hosszú ideig egy helyben maradnak, miközben az általunk látott földi példányok állandó mozgásban vannak. Az elektromos töltés idézi elő a tapadást, amely fontos szempont lesz, amennyiben a jövőben landolóegységeket küldünk erre a holdra, de egyesek máris eljátszanak azzal a gondolattal, hogy milyen fantasztikus homokvárakat építhetnénk a Titánon, amelyek víz hozzáadása nélkül is több héten keresztül állnának.
A tanulmányban megjegyzik, hogy földi légkör és szokványos homok alkalmazásával megismételték a tesztet, amely negatív eredménnyel zárult, végső tanulságként pedig azt helyezik előtérbe, hogy az extrém fizikai körülmények miatt további szempontokat is figyelembe kell vennünk ezen holdak tanulmányozása kapcsán.
Érdekes tanulmány jelent meg a Titán homokdűnéiről a Nature Geoscience oldalán, amely magyarázatot igyekszik adni az ott látott alakzatok megszokottól eltérő viselkedésére. Eszerint az elektromos töltés ad választ a kérdésekre, ez pedig a későbbi leszállóegységeknél is fontos szempont lesz.
A bolygókutatókból álló csapat tagjai két szénhidrogén keverékét vizsgálták meg, amelyet a Titánéhoz hasonló légköri viszonyok (98 százalék nitrogén) mellett, egy erre kijelölt csőben helyeztek el. A naftalin és a bifenil mixtúráját 20 percen keresztül rázták, hogy a porszemcsék egymásba ütközzenek és összekeveredjenek. Az eredmény némileg meglepő volt, hiszen a teszt végén számos szemcse elektromos töltést mutatott, egy részük pedig a cső belső falára tapadt. A Földön a naftalin molyirtókban használatos, a bifenilről pedig tudjuk, hogy patkányokban rákot okoz – ez valószínűleg a Titánon sem lenne túl egészséges számunkra, ám az eredmény kapcsán mégis érdekes következtetéseket vonhatunk le.
Ez lehet ugyanis a magyarázat arra, hogy a Titán homokdűnéi miért viselkednek földi társaiktól eltérő módon. Ezek nemcsak makacsul ellenszegülnek az erős szeleknek, de meglehetősen hosszú ideig egy helyben maradnak, miközben az általunk látott földi példányok állandó mozgásban vannak. Az elektromos töltés idézi elő a tapadást, amely fontos szempont lesz, amennyiben a jövőben landolóegységeket küldünk erre a holdra, de egyesek máris eljátszanak azzal a gondolattal, hogy milyen fantasztikus homokvárakat építhetnénk a Titánon, amelyek víz hozzáadása nélkül is több héten keresztül állnának.
A tanulmányban megjegyzik, hogy földi légkör és szokványos homok alkalmazásával megismételték a tesztet, amely negatív eredménnyel zárult, végső tanulságként pedig azt helyezik előtérbe, hogy az extrém fizikai körülmények miatt további szempontokat is figyelembe kell vennünk ezen holdak tanulmányozása kapcsán.