SG.hu·
Konzerválódott dinoszaurusz agyra bukkantak
Egy, az angliai Sussex-ben talált "barna kavicsról" kiderült, hogy nem más, mint az első megkövült dinoszaurusz agy.
A több mint egy évtizede előkerült lelet egy jókora növényevőtől származhat, mint például az iguanodon, ami 133 millió évvel ezelőtt élt. A tudósok szerint az elpusztult dinoszaurusz fejét ellepte az élőhelyéül szolgáló mocsár iszaprétege, lehetővé téve az agy konzerválódását. A lágy szövetek az évmilliók során ásványosodtak, a kövület azonban megőrizte az agy jellegzetes jegyeit, mint a védelmet nyújtó agyhártyát, a vérereket, kollagéneket és a kéreg szerkezeti elemeit.
A "kavics" részletes elemzése hasonlóságokat tárt fel a dinoszauruszok távoli rokonai, napjaink madarai és krokodiljai agyával. "Az agyszövetek konzerválódásának esélye rendkívül alacsony, ezért is elképesztő a felfedezés" - mondta Alex Liu, az elemzést végző Cambridge Egyetem Földtudományi karának munkatársa.
A lelet fontosságát elsőként az Oxford Egyetem néhai kutatója, Martin Brasier észlelte 2014-ben. Az autóbalesetben elhunyt professzor a világ egyik vezető paleobiológusa volt. "Mindig hittem, hogy valami különlegeset találtam. Láttam, hogy van valami furcsa a konzerválódásban, és a lágyszövet konzerválódás is átfutott az agyamon" - emlékezett vissza a fosszíliát 2004-ben felfedező Jamie Hiscocks, aki maga is részt vett a cambridge-iek elemzésében. "Martin már az elején felismerte a potenciális jelentőségét, de csak évek multán realizálódott a tényleges jelentősége. Már az első levelében megkérdezte, hallottam-e valaha megkövült dinoszaurusz agysejtekről. Pontosan tudta mivel állhat szemben. Elképedve hallgattam mindezt egy olyan világhírű szakértőtől, mint ő."
David Norman, ugyancsak a Cambridge Egyetem tudósa, aki Brasier-rel dolgozott a leleten, úgy véli, az agyszövet valójában egyfajta "savanyításon" ment át az alacsony oxigéntartalmú, rendkívül savas közegben, amit az egykori láp jelentett. "Szerintünk a dinoszaurusz vízben, vagy annak közelében pusztult el, a fejét pedig részben betemette az alján található üledék" - mondta Norman. "Mivel a víz oxigénszintje alacsony volt, emellett nagyon savas is, az agy lágyszövetei már azelőtt konzerválódtak, hogy a test többi részét is belepte az üledék."
A hüllők esetében az agyat sűrű érhálózat veszi körül, maga az agy a koponyaüregnek csak a felét tölti ki. Az elemzések azonban a kutatók meglepetésére azt mutatták, hogy a megkövült agy közvetlenül érintkezett a koponyával, felvetve azt az érdekes eshetőséget, miszerint a dinoszauruszok agya nagyobb volt, mint eddig feltételezték.
Ezzel együtt a tudósok óvva intenek a korai következtetések levonásától a dinoszauruszok intelligenciáját illetően. A legvalószínűbb magyarázat, hogy az agy bomlásakor a gravitáció mozdította a koponyafal felé az agyat. "Magát az agy lebenyeit nem látjuk, ezért nem állíthatjuk biztosan mekkora is volt ennek a dinoszaurusznak az agya" - magyarázta Norman. "Természetesen abszolút lehetséges, hogy nagyobb aggyal rendelkeztek, mint hisszük, ebből az egy példányból azonban ezt nem jelenthetjük ki. Ami igazán példátlan, azok a körülmények, melyek lehetővé tették az agyszövet konzerválódását. Reméljük ez csak az első volt a sok hasonló felfedezés sorában."
A több mint egy évtizede előkerült lelet egy jókora növényevőtől származhat, mint például az iguanodon, ami 133 millió évvel ezelőtt élt. A tudósok szerint az elpusztult dinoszaurusz fejét ellepte az élőhelyéül szolgáló mocsár iszaprétege, lehetővé téve az agy konzerválódását. A lágy szövetek az évmilliók során ásványosodtak, a kövület azonban megőrizte az agy jellegzetes jegyeit, mint a védelmet nyújtó agyhártyát, a vérereket, kollagéneket és a kéreg szerkezeti elemeit.
A "kavics" részletes elemzése hasonlóságokat tárt fel a dinoszauruszok távoli rokonai, napjaink madarai és krokodiljai agyával. "Az agyszövetek konzerválódásának esélye rendkívül alacsony, ezért is elképesztő a felfedezés" - mondta Alex Liu, az elemzést végző Cambridge Egyetem Földtudományi karának munkatársa.
A lelet fontosságát elsőként az Oxford Egyetem néhai kutatója, Martin Brasier észlelte 2014-ben. Az autóbalesetben elhunyt professzor a világ egyik vezető paleobiológusa volt. "Mindig hittem, hogy valami különlegeset találtam. Láttam, hogy van valami furcsa a konzerválódásban, és a lágyszövet konzerválódás is átfutott az agyamon" - emlékezett vissza a fosszíliát 2004-ben felfedező Jamie Hiscocks, aki maga is részt vett a cambridge-iek elemzésében. "Martin már az elején felismerte a potenciális jelentőségét, de csak évek multán realizálódott a tényleges jelentősége. Már az első levelében megkérdezte, hallottam-e valaha megkövült dinoszaurusz agysejtekről. Pontosan tudta mivel állhat szemben. Elképedve hallgattam mindezt egy olyan világhírű szakértőtől, mint ő."
David Norman, ugyancsak a Cambridge Egyetem tudósa, aki Brasier-rel dolgozott a leleten, úgy véli, az agyszövet valójában egyfajta "savanyításon" ment át az alacsony oxigéntartalmú, rendkívül savas közegben, amit az egykori láp jelentett. "Szerintünk a dinoszaurusz vízben, vagy annak közelében pusztult el, a fejét pedig részben betemette az alján található üledék" - mondta Norman. "Mivel a víz oxigénszintje alacsony volt, emellett nagyon savas is, az agy lágyszövetei már azelőtt konzerválódtak, hogy a test többi részét is belepte az üledék."
A hüllők esetében az agyat sűrű érhálózat veszi körül, maga az agy a koponyaüregnek csak a felét tölti ki. Az elemzések azonban a kutatók meglepetésére azt mutatták, hogy a megkövült agy közvetlenül érintkezett a koponyával, felvetve azt az érdekes eshetőséget, miszerint a dinoszauruszok agya nagyobb volt, mint eddig feltételezték.
Ezzel együtt a tudósok óvva intenek a korai következtetések levonásától a dinoszauruszok intelligenciáját illetően. A legvalószínűbb magyarázat, hogy az agy bomlásakor a gravitáció mozdította a koponyafal felé az agyat. "Magát az agy lebenyeit nem látjuk, ezért nem állíthatjuk biztosan mekkora is volt ennek a dinoszaurusznak az agya" - magyarázta Norman. "Természetesen abszolút lehetséges, hogy nagyobb aggyal rendelkeztek, mint hisszük, ebből az egy példányból azonban ezt nem jelenthetjük ki. Ami igazán példátlan, azok a körülmények, melyek lehetővé tették az agyszövet konzerválódását. Reméljük ez csak az első volt a sok hasonló felfedezés sorában."