SG.hu·
Négy szárnya van, mégsem madár
Egy új, négyszárnyú dinoszauruszt fedeztek fel, kivételesen hosszú farktollakkal és "hátsó szárnyakkal".
A Changyuraptor yangi névvel ellátott sikló ragadozó a Kréta-korban élt a mai Liaoning területén, Kínában. Jókora farktollai, melyek elérték a 30 centimétert, a leghosszabbak, amivel egy nem madár dinoszaurusz rendelkezett. Ez a szokatlan tollazat a repülés közbeni fékezést, ezáltal a biztonságos földet érést segítette, állítják a Nature Communications-ben megjelent tanulmány szerzői.
A C. yangi a korai madarakkal rokonított mikroraptorok egy új faja. Ezek az őslények testesítik meg a repülés egyik első lépcsőfokát, egyfajta átmenetet képviselve a tollas dinoszauruszok és a madarak között. A paleontológusok sokáig úgy vélték, a négyszárnyú siklók egy lépőkövet jelentettek a kétszárnyú repüléshez vezető úton, a legutóbbi kövületek azonban arra utalnak, hogy a mikroraptorok egy evolúciós mellékágat jelentettek. A repülés valószínűleg sok alkalommal kifejlődött a különböző tollas fajoknál, és nem kizárólag annál a vonalnál, ami végül a madarakat eredményezte.
A C. yangi csontvázát a kínai Bohai Egyetem és az amerikai Los Angeles Megyei Természettörténeti Múzeum csapata fedezte fel. A fejtől a farktollak végéig mért 132 centiméter hosszúságával a C. yangi az eddig felfedezett legnagyobb négyszárnyú dinoszaurusz, hosszabb, mint egy mai sas, vagy albatrosz.
A hátsó végtagokat borító tollak szokatlanul hangsúlyosak, ami arra utal, hogy valójában "hátsó szárnyakként" fontos szerepet játszottak a repülésben. A tollak által generált felhajtóerő és ellenállás kiszámításából kitűnik, hogy a hosszú farktollak a dinoszaurusz nagy méretét ellensúlyozva segítették a levegőben történő manőverezést, illetve csökkentették az ereszkedési sebességet, ami kritikus lehetett a leszállásokkor, vagy a zsákmány megszerzésére irányuló pontos támadások kivitelezésében, írja a tanulmány.
A C. yangi a korai madarakkal rokonított mikroraptorok egy új faja. Ezek az őslények testesítik meg a repülés egyik első lépcsőfokát, egyfajta átmenetet képviselve a tollas dinoszauruszok és a madarak között. A paleontológusok sokáig úgy vélték, a négyszárnyú siklók egy lépőkövet jelentettek a kétszárnyú repüléshez vezető úton, a legutóbbi kövületek azonban arra utalnak, hogy a mikroraptorok egy evolúciós mellékágat jelentettek. A repülés valószínűleg sok alkalommal kifejlődött a különböző tollas fajoknál, és nem kizárólag annál a vonalnál, ami végül a madarakat eredményezte.
A C. yangi csontvázát a kínai Bohai Egyetem és az amerikai Los Angeles Megyei Természettörténeti Múzeum csapata fedezte fel. A fejtől a farktollak végéig mért 132 centiméter hosszúságával a C. yangi az eddig felfedezett legnagyobb négyszárnyú dinoszaurusz, hosszabb, mint egy mai sas, vagy albatrosz.
A hátsó végtagokat borító tollak szokatlanul hangsúlyosak, ami arra utal, hogy valójában "hátsó szárnyakként" fontos szerepet játszottak a repülésben. A tollak által generált felhajtóerő és ellenállás kiszámításából kitűnik, hogy a hosszú farktollak a dinoszaurusz nagy méretét ellensúlyozva segítették a levegőben történő manőverezést, illetve csökkentették az ereszkedési sebességet, ami kritikus lehetett a leszállásokkor, vagy a zsákmány megszerzésére irányuló pontos támadások kivitelezésében, írja a tanulmány.