Gyurkity Péter
Fiatal síkság az új Plútó-képeken
A NASA friss képein egy fiatal síkság látható, ami minden korábbi várakozást felülmúl.
Hosszú idő telt el a New Horizons átrepülése óta, a NASA azonban még mindig nem fogyott ki a friss felvételekből, ami elsősorban a hatalmas távolságnak és a lassú kommunikációnak köszönhető. A most közzétett példányokon egy fiatal síkságot láthatunk, amely felülmúlja a korábbi várakozásokat.
Már több alkalommal írtunk a Plútó "szívéről", amely hivatalosan a Tombaugh-régió névre hallgat, ettől északra azonban egy síkság helyezkedik el, amelynek korát mindössze 100 millió évre teszik. Itt nem találunk krátereket, hiányoznak a régi becsapódások nyomai, hiszen a felszínt még mindig aktív geológiai folyamatok alakítják, ami a szakemberek körében izgalomra ad okot - és egyben megnehezíti, hogy részletes magyarázattal álljanak elő. Mégis kísérletet tesznek erre, itt pedig több fontos kapaszkodót igénybe vesznek.
A Szputnyik-síkság jéggel borított, töredezett felszíne igencsak változatos, hiszen itt szabálytalan formájú objektumok sokasága látható. A kép jobb alsó sarkában a Krun Macula névre keresztelt terület található, amely több, mint 2 kilométerrel magasodik a síkság fölé, völgyeiben pedig (a sötétebb részeken) vörös elszíneződés látható, amelyet a tholinok jelenléte okoz. Ez az anyag a külső Naprendszer nitrogénben dús légköreiben ultraibolya sugárzás, vagy elektromos kisülések hatására keletkezik, szerepet játszhatott azonban a Földön is, elősegítve az élet kialakulását. A szabálytalan formákat a felszíni anyagok összehúzódása eredményezhette, hasonlóan a megfagyó sárhoz.
A képet 77 ezer kilométeres távolságból készítette a szonda, itt azonban az elkövetkező évben még részletesebb példányokra számíthatunk, amelyek választ adhatnak néhány megmaradt kérdésre.
Hosszú idő telt el a New Horizons átrepülése óta, a NASA azonban még mindig nem fogyott ki a friss felvételekből, ami elsősorban a hatalmas távolságnak és a lassú kommunikációnak köszönhető. A most közzétett példányokon egy fiatal síkságot láthatunk, amely felülmúlja a korábbi várakozásokat.
Már több alkalommal írtunk a Plútó "szívéről", amely hivatalosan a Tombaugh-régió névre hallgat, ettől északra azonban egy síkság helyezkedik el, amelynek korát mindössze 100 millió évre teszik. Itt nem találunk krátereket, hiányoznak a régi becsapódások nyomai, hiszen a felszínt még mindig aktív geológiai folyamatok alakítják, ami a szakemberek körében izgalomra ad okot - és egyben megnehezíti, hogy részletes magyarázattal álljanak elő. Mégis kísérletet tesznek erre, itt pedig több fontos kapaszkodót igénybe vesznek.
A Szputnyik-síkság jéggel borított, töredezett felszíne igencsak változatos, hiszen itt szabálytalan formájú objektumok sokasága látható. A kép jobb alsó sarkában a Krun Macula névre keresztelt terület található, amely több, mint 2 kilométerrel magasodik a síkság fölé, völgyeiben pedig (a sötétebb részeken) vörös elszíneződés látható, amelyet a tholinok jelenléte okoz. Ez az anyag a külső Naprendszer nitrogénben dús légköreiben ultraibolya sugárzás, vagy elektromos kisülések hatására keletkezik, szerepet játszhatott azonban a Földön is, elősegítve az élet kialakulását. A szabálytalan formákat a felszíni anyagok összehúzódása eredményezhette, hasonlóan a megfagyó sárhoz.
A képet 77 ezer kilométeres távolságból készítette a szonda, itt azonban az elkövetkező évben még részletesebb példányokra számíthatunk, amelyek választ adhatnak néhány megmaradt kérdésre.