Gyurkity Péter

SpaceX: újabb félsiker a tengeren 

Majdnem összejött a sikeres landolás, ám végül egy kisebb malőr miatt eldőlt a rakéta.

A napokban jeleztük, hogy a SpaceX - a korábbi ígérettel ellentétben - ismét a Falcon 9 rakétát veszi igénybe egy újabb fellövéshez, amely ezúttal a NASA Jason-3 névre keresztelt műholdját lesz hivatott célba juttatni, hogy az időjárást és a tengerszint alakulását kísérjék pontosabban figyelemmel. A fellövés összejött, viszont a tengeren történő leszállás már megint túl bonyolultnak bizonyult.

Elon Musk a hónap közepén nyugtatta meg az érdeklődőket saját Twitter-hírfolyamán, bejegyzésében ugyanis arról írt, hogy a decemberben a szárazföldön sikeresen landoló első lépcső megfelelő állapotban van, azon semmilyen komolyabb kár nem látszik, a vizsgálatok szerint pedig valóban újra felhasználható lenne. A cég számára azonban most az elsődleges kérdés a leszállás megismétlése volt, szerették volna ugyanis bebizonyítani, hogy a tengeren hánykolódó drónhajó sem jelent átugorhatatlan akadályt, ezért a Falcon 9 újabb példányát ide irányították vissza.


Nos, a fellövés sikeres volt, a Jason-3 műhold hamarosan megküldte a kívánt visszajelzést, ezt követően pedig az első lépcső megkezdte az ereszkedést a tengeren lévő platform felé. Maga a landolás sikeresnek tűnt, a kontaktus során azonban kiderült, hogy az egyik támasztó láb nem rögzült megfelelően, ezért a rakéta eldőlt, majd pedig (az ilyenkor elvárható módon) felrobbant. Valószínűleg a rajt során tapasztalt erős köd, illetve az ennek köszönhető jegesedés akadályozta meg a szükséges alkatrész helyre billenését, emiatt a láb nem nyújtott támaszt és egyszerűen megbicsaklott a súly alatt.

Bár a teljes siker elmaradt, a SpaceX már nagyon közel járt ahhoz, ami reménykedésre ad okot. A folytatásról csak később döntenek.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • saxus #46
    Miféle visszatéréskori több ezer fok? Az első fokozat el sem éri az űrt, MECO nagyjából 2:40..2:45 környékén van 70-75 km-es magasságban olyan 6000 km/h-s sebességgel. Persze, ballisztikus pályán csak-csak továbbmegy valameddig, de a MECO es a Stage 2 indítása közötti néhány másodperc alatt is -100 km/h deltaV-t összeszed a rakéta!

    Továbbá: Az első fokozat 25 tonna üresen, teljesen nem ürül azért ki, ezt le kell fékezni mindenképp, ejtőernyővel ennyit nem raksz le simán. Tehát ugyanúgy lassítanod kell, amitől ismételten felhevül a hajtómű. RP-1 3600 Kelvinen ég, van mivel hevíteni a fúvókát (nem véletlen, hogy az összes hajtómű hűti magát az üzemanyaggal). Szerinted mégis mi történne a hajtóművel, ha a 2000 fokos fémet hirtelen vízbe dobsz? Valószínűleg rommá repedezne az egész a víz meg robbanásszerű hatással alakulna gőzzé...

    Arról nem beszélve, hogy utána jó eséllyel szét kellene szedni az egészet ripityára és kipucolni a gőzgenerátortól a turbószivattyún át az égéstérig mindent az utolsó négyzetmilliméterig. Ezt már a Space Shuttlenál is bejátszotta a NASA, utólag rájött, hogy nem jó buli. Pedig azt még vízbe se dobták.

    Szóval a vízbedobás mellett 0 db érvet lehet felsorakoztatni.
  • saxus #45
    N-1 holdrakéta meg smafu?
  • saxus #44
    Esélyük igazából volt rá, más kérdés, hogy a 30 hajtómű szabályozása az akkori technológiai szintet meghaladta.
  • cylontoaster #43
    Az különbség, hogy a fellövésnél és visszatérésnél a felmelegedés nehezen kikerülhető probléma, míg a csobbanás elkerülhető.
    Továbbá ha vízbe esik, akkor át kell vizsgálni, ami egy rakat idő és persze pénz. És megmarad a lutri, hogy a vizsgálatkor nem tártak fel valami gyengeséget, és legközelebb felfelé mentében elpukkan.
    Ezzel szemben egy ilyen leszállásnál ez a fajta költség jelentősen csökken, mivel vagy minden jó, vagysöpörhetik össze a darabokat.
    Az meg látható a videón, hogy a leszállásos téma egyáltalán nem lehetetlen, mivel maga a leszállás művelete sikerült, csak utána nem tudott megállni. Az meg aligha olyan probléma, ami megoldhatatlan lenne, nyilván idő amíg tökéletesítik. Inkább szerencse szerintem, hogy ez a hiba most jött elő, még bőven a tesztelési időszakban, és nem okoz csúszást a megrendelőkkel szemben.
    Miért érzi mindenki úgy, hogy ő aztán okosabb azoknál, akik (valszeg szintén nem ostobák), többen vannak, sok munkájuk van ebben, nem évi 2x3 percet gondolkodnak a témán, és esetleg van ipari gyakorlatuk is?
    Olyan a fórum mint egy falusi kocsma focimeccs idején.
  • asgh #42
    A fém azt sem szereti, ha több ezer fokra hevítik, kilövik az űrbe, majd onnan visszazuhan és fékezéskor ismét jól felhevítik, mégis képesek megbirkózni a problémával. A sós víz még mindig kevésbé csökkenti az újrafelhasználhatóság esélyeit, mint ha a rakéta pofára esik és felrobban.
    A kérdés tehát az, hogy melyik megoldás ad hosszabb távon gazdaságilag elfogadhatóbb eredményt: a garantált minőségromlás, vagy a teljes megsemmisülés kockázata. Akármennyit is tökéletesítik a leszállási folyamatot, mindig ott lesz az esélye, hogy az egész elzuhan, ha nem a jegesedés, akkor más műszaki hiba miatt.
    A kísérlet mérnöki, tudományos fontossága nyilvánvaló, a gazdasági érvek szerintem sántítanak egy kicsit.
  • Ragnaar #41
    Jah meg kérdés a mennyiség, mert ha 5 rakétát fognak forgatni az megint más, mintha 100 at, mert akkor ugye egyszerűbb egy tartószerkezetet legyártani és azt telepíteni leszálláshoz, mint mind a 100 rakétát ellátni lábbal.
  • ostoros #40
    A szovjeteknél nem is volt cél...
  • Ragnaar #39
    Ami működik azt nem kell megjavítani, ha egy 10 dolláros felületkezeléssel a rakéta 10ből 10szer (100/100) le tud szállni, és nem ragad be a láb, fölösleges plusz szerkezetet fejleszteni hozzá ami további fibaforrás is lehet...


    Utoljára szerkesztette: Ragnaar, 2016.01.20. 12:15:17
  • molnibalage83 #38
    Csak tudnám, hogy a "legendásan hülye jenkik", hogy a faszba rendelkeznek a világ legfeljetebb technológiát alkalmazó iparral és ezek a "hülyék" jutottak el a Holdra olyan tempóval, hogy a szovjeteknek esélyük sem volt megelőzni őket... Bocs, röhögnöm kell...
  • saxus #37
    "A képességeit jól jellemzi, hogy először állítólag a Föld lett volna a kísérletezés helyszíne, de ezt gyorsan megváltoztatták egy kitalált bolygóra, mert Észak-Korea szépen kiszámolhatta volna a nukleáris ICBM-jeinek a pontos pályáit vele :)"

    Kérlek, mondj még hasonló baromságokat. Nyilván az égitest méretétől függ az orbitális mechanika meg a fizika működése...