Balázs Richárd
Fájdalommal a fájdalomcsillapításért
Életében először érezte a fájdalmat egy nő, aki születésétől képtelen erre. A hatást egy ópium túladagolás ellen használt gyógyszerrel érték el, a fájdalomérzet felélesztését azonban elsődlegesen a fájdalomcsillapítás terén szeretnék felhasználni.
A világon csak néhány ember születik fájdalomérzet nélkül, akik fiatal korukban összehasonlíthatatlanul több sérülést szenvednek el, mint fájdalomérzettel élő társaik. Csecsemőként hajlamosak véresre harapdálni ujjaikat és ajkaikat, gyerekként pedig rengeteg zúzódást, égési sérülést gyűjtenek be az éles és forró tárgyakkal való találkozások során.
A rendellenességet egy ritka genetikai mutáció okozza, ami a nátrium idegeken keresztüli szállítását biztosító, úgynevezett Nav1.7 ioncsatornák hiányának eredménye. A csatornák nélkül az érzékelő idegsejtek képteletek a fájdalomközlésére. Mindez nem új információ, a gyógyszergyárak kutatócsoportjai az utóbbi években rá is vetették magukat a Nav1.7 csatornákat blokkoló összetevőkre, abban a reményben, hogy a rendellenesség kialakulása nélkül blokkolhatják a fájdalmat. "Fantasztikus gyógyszerészeti célpontnak tűnt" - mondta John Wood, a University College London munkatársa. "A gyógyszergyártók bezsongtak és rengeteg készítménnyel álltak elő"
Bár több készítmény is hozott sikereket, egyik sem tudta visszaadni a teljes fájdalomcsillapítást, ami a csatornával születésüktől fogva nem rendelkezőknél jelentkezik. A miért megtalálásához Wood és kollégái genetikailag módosított egereket tanulmányoztak. A Nav1.7-től megfosztott rágcsálók bizonyítottan nem érezték a fájdalmat, például nem reagáltak a szélsőségesen magas és alacsony hőmérsékletekre. Az egerek idegeinek alaposabb elemzéséből kiderült, hogy az egereknél hatalmas növekedés észlelhető a test természetes fájdalomcsillapítói, az opioid peptidek kifejeződésekért felelős géneknél. A kutatók szerint ugyanez zajlik a fájdalomérzet nélkül élő embereknél is.
Wood meg volt győződve a folyamat megfordíthatóságáról, ezért az opioid receptorokat blokkoló, morfium és heroin túladagolásnál használt naloxint adott az egereknek, aminek hatására ismét érezték a fájdalmat. A csapat embereken is kipróbálták a módszert. Amikor egy 39 éves, fájdalomérzet nélkül született nőt kezeltek naloxinnal, az alany életében először érzett fájdalmat egy forró lézer hatására.
Wood szerint ez a módszer nem lesz alkalmas a rendellenességgel élők kezelésére, a naloxin tartós használatának ugyanis mellékhatásai vannak. Kutatásuk azonban új utakat nyithat meg a fájdalom kezelésében. Amikor munkatársai Nav1.7 csatorna blokkolókat és ópiumszármazékokat adagoltak az egereknek, sikerült elérniük a fájdalommal szembeni teljes érzéketlenséget. Wood szabadalmaztatta az eljárást.
Kenji Okuse, az Imperial College kutatója szerint a felfedezés megváltoztathatja az orvosok fájdalomkezelési módszereit, azonban még messze nem tekinthető kiforrottnak. "Az ópiumszármazékok és a Nav1.7 blokkolók sokkal erősebb fájdalomcsillapítást adhatnak, de ez nem feltétlenül jobb a betegeknek" - mondta. "Ha terápiás útra tereljük a kombinációt, az embereknek egész életükben ópiumszármazékokat kell szedniük, ami nem a legjobb megoldás"
A világon csak néhány ember születik fájdalomérzet nélkül, akik fiatal korukban összehasonlíthatatlanul több sérülést szenvednek el, mint fájdalomérzettel élő társaik. Csecsemőként hajlamosak véresre harapdálni ujjaikat és ajkaikat, gyerekként pedig rengeteg zúzódást, égési sérülést gyűjtenek be az éles és forró tárgyakkal való találkozások során.
A rendellenességet egy ritka genetikai mutáció okozza, ami a nátrium idegeken keresztüli szállítását biztosító, úgynevezett Nav1.7 ioncsatornák hiányának eredménye. A csatornák nélkül az érzékelő idegsejtek képteletek a fájdalomközlésére. Mindez nem új információ, a gyógyszergyárak kutatócsoportjai az utóbbi években rá is vetették magukat a Nav1.7 csatornákat blokkoló összetevőkre, abban a reményben, hogy a rendellenesség kialakulása nélkül blokkolhatják a fájdalmat. "Fantasztikus gyógyszerészeti célpontnak tűnt" - mondta John Wood, a University College London munkatársa. "A gyógyszergyártók bezsongtak és rengeteg készítménnyel álltak elő"
Bár több készítmény is hozott sikereket, egyik sem tudta visszaadni a teljes fájdalomcsillapítást, ami a csatornával születésüktől fogva nem rendelkezőknél jelentkezik. A miért megtalálásához Wood és kollégái genetikailag módosított egereket tanulmányoztak. A Nav1.7-től megfosztott rágcsálók bizonyítottan nem érezték a fájdalmat, például nem reagáltak a szélsőségesen magas és alacsony hőmérsékletekre. Az egerek idegeinek alaposabb elemzéséből kiderült, hogy az egereknél hatalmas növekedés észlelhető a test természetes fájdalomcsillapítói, az opioid peptidek kifejeződésekért felelős géneknél. A kutatók szerint ugyanez zajlik a fájdalomérzet nélkül élő embereknél is.
Wood meg volt győződve a folyamat megfordíthatóságáról, ezért az opioid receptorokat blokkoló, morfium és heroin túladagolásnál használt naloxint adott az egereknek, aminek hatására ismét érezték a fájdalmat. A csapat embereken is kipróbálták a módszert. Amikor egy 39 éves, fájdalomérzet nélkül született nőt kezeltek naloxinnal, az alany életében először érzett fájdalmat egy forró lézer hatására.
Wood szerint ez a módszer nem lesz alkalmas a rendellenességgel élők kezelésére, a naloxin tartós használatának ugyanis mellékhatásai vannak. Kutatásuk azonban új utakat nyithat meg a fájdalom kezelésében. Amikor munkatársai Nav1.7 csatorna blokkolókat és ópiumszármazékokat adagoltak az egereknek, sikerült elérniük a fájdalommal szembeni teljes érzéketlenséget. Wood szabadalmaztatta az eljárást.
Kenji Okuse, az Imperial College kutatója szerint a felfedezés megváltoztathatja az orvosok fájdalomkezelési módszereit, azonban még messze nem tekinthető kiforrottnak. "Az ópiumszármazékok és a Nav1.7 blokkolók sokkal erősebb fájdalomcsillapítást adhatnak, de ez nem feltétlenül jobb a betegeknek" - mondta. "Ha terápiás útra tereljük a kombinációt, az embereknek egész életükben ópiumszármazékokat kell szedniük, ami nem a legjobb megoldás"
