Gyurkity Péter
Génmódosítással küzdik le az ellenálló baktériumokat
A baktériumok saját rendszerével fosztják meg őket károkozó és ellenálló tulajdonságuktól.
A területtel foglalkozó kutatók jó ideje igyekeznek választ találni arra a kérdésre, hogy miként tudunk lépést tartani az evolúcióval, és visszaszorítani, avagy megkerülni az antibiotikumokkal szemben ellenállást (rezisztenciát) kifejlesztő baktériumokat. Most újszerű eljárással dolgoztak ki egy életképesnek tűnő megoldást.
Az MIT szakemberei a napokban tették közzé munkájuk eddigi eredményeit, amelyek bizakodással tölthetik el azokat, akik a rezisztens baktériumok gondjának megoldását szeretnék valamilyen úton-módon elérni. Újabb antibiotikumok kidolgozása helyett ők az úgynevezett CRISPR (clustered regularly interspaced short palindromic repeats) rendszert használták fel, amely a baktériumoknak segít a vírusfertőzésekkel szemben. Ezt fehérjék egy csoportjával valósítja meg, ezek egyikét (Cas9) azonban arra is felhasználhatjuk, hogy ugyanezen baktériumok DNS-ét szabdaljuk fel, megszabadulva az ellenállásért felelős NDM-1 géntől (amely egyre nagyobb problémákat okoz a széles körben használt készítmények hatékonyságának minimalizálása miatt), vagy akár a baktériumok káros hatásaiért felelős szakaszoktól, teljesen ártalmatlanná téve azokat.
Hasonló, DNS-ollónak is titulált megoldást korábban a HIV-vírus, az Alzheimer-kór, valamint rákos megbetegedések esetében is teszteltek, azonban most először igyekeznek azt felhasználni baktériumokkal szemben. Ezt viaszférgek lárvái és az E.coli esetében sikerült is megvalósítani, a következő lépésben pedig egereken folytatnának hasonló teszteket, hogy azt követően elinduljon az emberi páciensek bevonása – ehhez még némi időre van szükség. Szerencsére a másik fontos kérdést, a módosított CRISPR baktériumokba történő bejuttatását is sikerült megoldaniuk, mégpedig két eltérő eljárással. Az elsőben bakteriofágokat, vagyis a baktériumokat fertőzni képes vírusokat alkalmaztak, ezek saját DNS-üket ültetik át a baktériumokba, vírus helyett a kutatók által kidolgozott rendszert juttatva be azokba. A második eljárásban a baktériumok közötti génátadás folyamatába avatkoztak be (ennek révén terjed az ellenálló képesség is), bizonyos példányokat „árulóvá” alakítva át, majd megvárva, míg azok „megfertőzték” szomszédaikat.
Ez utóbbi akut fertőzések esetén nem ideális megoldás, mivel túl lassúnak bizonyulhat, de lehetőségként merül fel, hogy a jövőben ilyen probiotikumokat szedhetnénk, megelőzve a komolyabb fertőzéseket. A bakteriofágokkal dolgozó változat pedig terápiás kezelések részévé válhat, attól függően, hogy a rezisztenciától, avagy a baktériumok káros hatásaitól kívánunk-e megszabadulni. Amennyiben a kísérletek sikerrel zárulnak, valóban túljárhatunk a baktériumok eszén.
A területtel foglalkozó kutatók jó ideje igyekeznek választ találni arra a kérdésre, hogy miként tudunk lépést tartani az evolúcióval, és visszaszorítani, avagy megkerülni az antibiotikumokkal szemben ellenállást (rezisztenciát) kifejlesztő baktériumokat. Most újszerű eljárással dolgoztak ki egy életképesnek tűnő megoldást.
Az MIT szakemberei a napokban tették közzé munkájuk eddigi eredményeit, amelyek bizakodással tölthetik el azokat, akik a rezisztens baktériumok gondjának megoldását szeretnék valamilyen úton-módon elérni. Újabb antibiotikumok kidolgozása helyett ők az úgynevezett CRISPR (clustered regularly interspaced short palindromic repeats) rendszert használták fel, amely a baktériumoknak segít a vírusfertőzésekkel szemben. Ezt fehérjék egy csoportjával valósítja meg, ezek egyikét (Cas9) azonban arra is felhasználhatjuk, hogy ugyanezen baktériumok DNS-ét szabdaljuk fel, megszabadulva az ellenállásért felelős NDM-1 géntől (amely egyre nagyobb problémákat okoz a széles körben használt készítmények hatékonyságának minimalizálása miatt), vagy akár a baktériumok káros hatásaiért felelős szakaszoktól, teljesen ártalmatlanná téve azokat.
Hasonló, DNS-ollónak is titulált megoldást korábban a HIV-vírus, az Alzheimer-kór, valamint rákos megbetegedések esetében is teszteltek, azonban most először igyekeznek azt felhasználni baktériumokkal szemben. Ezt viaszférgek lárvái és az E.coli esetében sikerült is megvalósítani, a következő lépésben pedig egereken folytatnának hasonló teszteket, hogy azt követően elinduljon az emberi páciensek bevonása – ehhez még némi időre van szükség. Szerencsére a másik fontos kérdést, a módosított CRISPR baktériumokba történő bejuttatását is sikerült megoldaniuk, mégpedig két eltérő eljárással. Az elsőben bakteriofágokat, vagyis a baktériumokat fertőzni képes vírusokat alkalmaztak, ezek saját DNS-üket ültetik át a baktériumokba, vírus helyett a kutatók által kidolgozott rendszert juttatva be azokba. A második eljárásban a baktériumok közötti génátadás folyamatába avatkoztak be (ennek révén terjed az ellenálló képesség is), bizonyos példányokat „árulóvá” alakítva át, majd megvárva, míg azok „megfertőzték” szomszédaikat.
Ez utóbbi akut fertőzések esetén nem ideális megoldás, mivel túl lassúnak bizonyulhat, de lehetőségként merül fel, hogy a jövőben ilyen probiotikumokat szedhetnénk, megelőzve a komolyabb fertőzéseket. A bakteriofágokkal dolgozó változat pedig terápiás kezelések részévé válhat, attól függően, hogy a rezisztenciától, avagy a baktériumok káros hatásaitól kívánunk-e megszabadulni. Amennyiben a kísérletek sikerrel zárulnak, valóban túljárhatunk a baktériumok eszén.