Gyurkity Péter
Exobolygó által visszavert csillagfényt rögzítettek
Az elsőként felfedezett égitesttel tesztelték az új technológiát, amely nagy segítséget jelenthet.
Érdekes bejelentés jelent meg az Európai Déli Obszervatórium (ESO) honlapján, amely egy exobolygó által visszavert csillagfény rögzítéséről, annak vizsgálatáról szól. Elsőként sikerült ugyanis felmérni egy exobolygó optikai színképét, mégpedig a saját csillag fényének visszaverése, a két spektrum összevetése révén. Az eljárással nemcsak az exobolygók légköre, de a felszínük is megvizsgálható.
Az ESO által közzétett anyag szerint az 1995-ben elsőként felfedezett exobolygó, az 51 Peg b 50 szolgált a tanulmány alanyául, amely a forró Jupiterek körébe tartozik, tekintettel méretére, valamint a saját csillagához közeli pályájára. Ez az égitest nyitotta meg az új katalógust, mivel az 1992-ben megtalált két másik planéta egy pulzár, nem pedig a Naphoz hasonlító csillag körül kering. Ma már csaknem 2 ezer ilyen exobolygó szerepel a gyűjteményben, a csillagászok által alkalmazott eljárások korlátait azonban mi sem jelzi jobban annál, hogy ezen első, tőlünk mindössze 50 fényévre lévő bolygó esetében sem sikerült pontosan meghatározni annak kinézetét és összetételét.
A szakemberek most a HARPS bolygókereső spektrográfot használták fel, ennek segítségével rögzítették, majd pedig vetették össze a távoli csillag, majd pedig a bolygó által visszavert, jóval haloványabb fény spektrumát. Az eddig alkalmazott, úgynevezett transzmissziós spektroszkópiával ellentétben itt nem szükséges, hogy a csillag színképét a bolygó áthaladása közben vegyék fel, vagyis a fénynek nem kell áthaladnia a légkörön, ezáltal a jövőben jóval több jelöltet vizsgálhatnak majd meg.
A csillag spektrumát itt sablonként használták, ennek révén állapították meg a bolygó valódi tömegét, pályahajlását, de következtetéseket vonhatunk le a fényvisszaverő képességre, így akár a felszín összetétele is felmérhető. Ezek alapján az 51 Peg b 50 éppen fele a Jupiter tömegének, mérete, valamint fényvisszaverése azonban jóval nagyobb, ami tipikusnak tűnik a forró Jupiterek kategóriájában. A feladat nehézségét Jorge Martins, a chilei Asztrofizikai Intézet PhD-hallgatója egy 100 méter távolságra lévő, erősen világító lámpaoszlop körül repkedő lepke szemrevételezéséhez hasonlította, mivel az exobolygóról visszaverődő fény mintegy 10 ezerszer haloványabb a közvetlenül a csillagból eredő fényhez képest.
A jövőben a VLT, illetve a most épülő, szintén Chilében üzembe helyezendő European Extremely Large Telescope (E-ELT) révén jóval pontosabb méréseket végeznének, kiterjesztve azokat az exobolygók egy jóval szélesebb körére.
Érdekes bejelentés jelent meg az Európai Déli Obszervatórium (ESO) honlapján, amely egy exobolygó által visszavert csillagfény rögzítéséről, annak vizsgálatáról szól. Elsőként sikerült ugyanis felmérni egy exobolygó optikai színképét, mégpedig a saját csillag fényének visszaverése, a két spektrum összevetése révén. Az eljárással nemcsak az exobolygók légköre, de a felszínük is megvizsgálható.
Az ESO által közzétett anyag szerint az 1995-ben elsőként felfedezett exobolygó, az 51 Peg b 50 szolgált a tanulmány alanyául, amely a forró Jupiterek körébe tartozik, tekintettel méretére, valamint a saját csillagához közeli pályájára. Ez az égitest nyitotta meg az új katalógust, mivel az 1992-ben megtalált két másik planéta egy pulzár, nem pedig a Naphoz hasonlító csillag körül kering. Ma már csaknem 2 ezer ilyen exobolygó szerepel a gyűjteményben, a csillagászok által alkalmazott eljárások korlátait azonban mi sem jelzi jobban annál, hogy ezen első, tőlünk mindössze 50 fényévre lévő bolygó esetében sem sikerült pontosan meghatározni annak kinézetét és összetételét.
A szakemberek most a HARPS bolygókereső spektrográfot használták fel, ennek segítségével rögzítették, majd pedig vetették össze a távoli csillag, majd pedig a bolygó által visszavert, jóval haloványabb fény spektrumát. Az eddig alkalmazott, úgynevezett transzmissziós spektroszkópiával ellentétben itt nem szükséges, hogy a csillag színképét a bolygó áthaladása közben vegyék fel, vagyis a fénynek nem kell áthaladnia a légkörön, ezáltal a jövőben jóval több jelöltet vizsgálhatnak majd meg.
A csillag spektrumát itt sablonként használták, ennek révén állapították meg a bolygó valódi tömegét, pályahajlását, de következtetéseket vonhatunk le a fényvisszaverő képességre, így akár a felszín összetétele is felmérhető. Ezek alapján az 51 Peg b 50 éppen fele a Jupiter tömegének, mérete, valamint fényvisszaverése azonban jóval nagyobb, ami tipikusnak tűnik a forró Jupiterek kategóriájában. A feladat nehézségét Jorge Martins, a chilei Asztrofizikai Intézet PhD-hallgatója egy 100 méter távolságra lévő, erősen világító lámpaoszlop körül repkedő lepke szemrevételezéséhez hasonlította, mivel az exobolygóról visszaverődő fény mintegy 10 ezerszer haloványabb a közvetlenül a csillagból eredő fényhez képest.
A jövőben a VLT, illetve a most épülő, szintén Chilében üzembe helyezendő European Extremely Large Telescope (E-ELT) révén jóval pontosabb méréseket végeznének, kiterjesztve azokat az exobolygók egy jóval szélesebb körére.