Gyurkity Péter
A légszennyezés keresésével találnák meg a lakott bolygókat
Egy új űrteleszkóp fellövésétől azt várják a szakemberek, hogy egyes bolygókon rábukkanhatunk az intelligens életre.
Az exobolygászattal foglalkozó szakemberek jó ideje egyetértenek abban, hogy a légkör szennyezésének kimutatásával rábukkanhatunk az intelligens életre, mint ahogy egy-egy égitest felszínének összetétele választ adhat azon korai kérdésre, hogy megtalálható-e ott az élet. A megfelelő adatok kimutatása eddig komoly gondot okozott, ám egy új űrteleszkóppal megtehetjük az első lépést ezen a téren.
A főszerep itt a 2018-ban fellövendő James Webb űrteleszkópnak jutna, amelyet ugyan nem pont erre a feladatra szánnak, ám segítségével két különböző típusú, az ózonréteget pusztító úgynevezett klór-fluor-szénhidrogént (CFC) mutathatunk majd ki a távoli bolygókon. Ez azért fontos előny, mert amennyiben egy exobolygó légkörében megtalálható egy-egy CFC, az mindenképpen arra utal, hogy ott kifejlődött az intelligens élet, vagyis valamilyen civilizáció nyomaira bukkantunk. Nem mindegy azonban, hogy melyik típust mutatjuk majd ki, ezek némelyike ugyanis 50 ezer év helyett mindössze 10 év alatt lebomlik, vagyis előbbi esetben az sem kizárt, hogy egy önmagát elpusztító civilizációt fedezünk fel – mint ahogy az is előfordulhat, hogy az adott társadalom tagjai mindenáron igyekeznek elkerülni a légkör szennyezését, ami így negatív eredményt produkálna.
Az eljárásnak a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ kutatói szerint két komoly hátránya van. Egyrészt a pozitív adatok megjelenéséhez tízszer nagyobb szennyezésre van szükség, mint amit ma a Földön mérünk, vagyis meglehetősen súlyos állapotban lévő bolygókra bukkannánk majd – kivéve, ha az adott égitest a nagy távolság miatt a lakható zónán éppen kívül esik, és a civilizáció a CFC felturbózásával igyekszik elérni a kellő hőmérsékletet. A másik hátrány, hogy (legalábbis egyelőre) kizárólag a fehér törpék körül keringő, a Földhöz nagyon hasonló bolygók esetében tudjuk csak kimutatni a szennyeződést, márpedig ezen fehér törpék az eredeti csillagok halvány maradványai, ami szintén nem túl sok jót jelent az exobolygóra nézve.
Az eljárás remélhetőleg belátható időn belül tovább finomodik majd, így a 2018-as fellövésre készen állhatunk az összetettebb megfigyelésekre. A fehér törpékkel kapcsolatos kitétel sem zárja azonban ki a pozitív eredményeket, hiszen nemrég kiderült, hogy két, még 2011-ben felfedezett exobolygó túlélte csillagának vörös óriás fázisát, netán azt követően került csak a rendszerbe, vagyis ilyen bolygók is léteznek.
Az exobolygászattal foglalkozó szakemberek jó ideje egyetértenek abban, hogy a légkör szennyezésének kimutatásával rábukkanhatunk az intelligens életre, mint ahogy egy-egy égitest felszínének összetétele választ adhat azon korai kérdésre, hogy megtalálható-e ott az élet. A megfelelő adatok kimutatása eddig komoly gondot okozott, ám egy új űrteleszkóppal megtehetjük az első lépést ezen a téren.
A főszerep itt a 2018-ban fellövendő James Webb űrteleszkópnak jutna, amelyet ugyan nem pont erre a feladatra szánnak, ám segítségével két különböző típusú, az ózonréteget pusztító úgynevezett klór-fluor-szénhidrogént (CFC) mutathatunk majd ki a távoli bolygókon. Ez azért fontos előny, mert amennyiben egy exobolygó légkörében megtalálható egy-egy CFC, az mindenképpen arra utal, hogy ott kifejlődött az intelligens élet, vagyis valamilyen civilizáció nyomaira bukkantunk. Nem mindegy azonban, hogy melyik típust mutatjuk majd ki, ezek némelyike ugyanis 50 ezer év helyett mindössze 10 év alatt lebomlik, vagyis előbbi esetben az sem kizárt, hogy egy önmagát elpusztító civilizációt fedezünk fel – mint ahogy az is előfordulhat, hogy az adott társadalom tagjai mindenáron igyekeznek elkerülni a légkör szennyezését, ami így negatív eredményt produkálna.
Az eljárásnak a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ kutatói szerint két komoly hátránya van. Egyrészt a pozitív adatok megjelenéséhez tízszer nagyobb szennyezésre van szükség, mint amit ma a Földön mérünk, vagyis meglehetősen súlyos állapotban lévő bolygókra bukkannánk majd – kivéve, ha az adott égitest a nagy távolság miatt a lakható zónán éppen kívül esik, és a civilizáció a CFC felturbózásával igyekszik elérni a kellő hőmérsékletet. A másik hátrány, hogy (legalábbis egyelőre) kizárólag a fehér törpék körül keringő, a Földhöz nagyon hasonló bolygók esetében tudjuk csak kimutatni a szennyeződést, márpedig ezen fehér törpék az eredeti csillagok halvány maradványai, ami szintén nem túl sok jót jelent az exobolygóra nézve.
Az eljárás remélhetőleg belátható időn belül tovább finomodik majd, így a 2018-as fellövésre készen állhatunk az összetettebb megfigyelésekre. A fehér törpékkel kapcsolatos kitétel sem zárja azonban ki a pozitív eredményeket, hiszen nemrég kiderült, hogy két, még 2011-ben felfedezett exobolygó túlélte csillagának vörös óriás fázisát, netán azt követően került csak a rendszerbe, vagyis ilyen bolygók is léteznek.