Balázs Richárd
Elaludt a Philae, a Rosetta folytatja munkáját
A Rosetta egy évtized alatt érte el célpontját a 67P jelű üstököst, majd három hónapon át térképezte fel a felszínt leszállóegysége, a Philae számára. A történelmi landolás november 12-én zajlott le, azonban nem úgy, ahogy tervezték.
A Philae-t a felszínhez rögzítő három rendszer, a gázfúvókák, a szigonyok és a jégcsavarok egyaránt csődöt mondtak, ezért a leszállóegység kétszer is megpattant, mielőtt megállapodott az üstökösön, olyan szögben, ami nem biztosított megfelelő mennyiségű napfényt akkui töltéséhez, így a kis szonda mély álomba merült. Elvileg még lehet esély a felébresztésére, amikor az üstökös közelebb kerül a Naphoz, a kutatók azonban most a Philae rövid idő alatt begyűjtött adatainak kiértékelésével vannak elfoglalva.
Mind a Rosetta, mind a Philae elsődleges célja, hogy kiderítse, milyen szerepet játszottak az üstökösök a földi élet kialakításában. Ezek a jeges űrkőzetek a Naprendszert 4,6 milliárd évvel ezelőtt kialakító poros gázfelhő anyagának maradványai, vizsgálatuk betekintést nyújt a bolygók építőelemeinek szerkezetébe, emellett a fiatal Földre számos üstökös záporozott, víz és más, az élet számára fontos molekulákat szállítva bolygónkra.
A rövid üzemidő ellenére a Philae minden műszerével sikerült méréseket és megfigyeléseket végezni, mindkét kamerája képeket sugárzott vissza, ami segíthet megállapítani az üstökös összetételét. A Philae és a Rosetta által közösen használt radarrendszer, a CONSERT felmérte az üstökös belső szerkezetét. Magának a leszállóegységnek nem sikerült végig futtatnia az előre beprogramozott vizsgálatsorozatot, ezért a földi irányításnak ki kellett választania, melyik műszert aktiválja elsőként. Mivel az egység nem megfelelő szögben helyezkedett el a felszínen, egyik lábával nem sikerült talajt fognia, ezért a mozgó alkatrészekkel rendelkező műszerekre esett a választás, abban a reményben, hogy általuk sikerül az energia visszatöltéshez megfelelő pozícióba billenteni a Philae-t.
A Philae műszerei
A kalapáccsal is ellátott MUPUS volt az első műszer, amit életre keltettek a -153 Celsius fokos felszínen, a mérnökök számítása azonban nem jött be. Három üzemmód kipróbálása után a legerősebb negyedik üzemmódba kapcsolták a kalapácsot, ami végül 7 perc után feladta a küzdelmet és eltört anélkül, hogy sikerült volna megrepesztenie a felszínt. A kutatók beszámolója szerint 10-20 centi porréteg alatt az üstökös kőkemény jégben folytatódik, ami egyben magyarázatot ad a leszálláskor tapasztalt problémákra is.
Az utolsó művelet a Philae fúrójának beindítása volt, ami elméletileg 25 centiméter mélyre fúrt volna le a felszínbe, mintákat juttatva két másik műszer, a szerves molekulák elemzésére tervezett COSAC, valamint a molekuláris izotópokat vizsgáló Ptolemy számára. Mivel az ESA nem tudta pontosan hogyan helyezkedik el a leszállóegység, nem volt egyértelmű, vajon képes-e egyáltalán elérni a fúró a felszínt. A merülőben lévő akkukkal pedig csak egy minta vételére volt idő, vagyis csak az egyik műszer vizsgálatait tudták elvégezni.
Végül a mintát a COSAC-nak adták, ami a szerves molekulák úgynevezett bal- vagy jobb kezességét tudja megállapítani. Mindkét típus egyforma mennyiségben jön létre a kémiai folyamatokban, valamilyen ismeretlen okból azonban a földi élet csak balkezes molekulákat tartalmaz. Az elméletek szerint az üstökösök egy adott kémiai reakciója felelhet ezért a kiegyensúlyozatlanságért. Az ESA munkatársai még dolgoznak annak megállapításán, hogy a fúrónak sikerült-e a mintavételezés, miközben megerősítették, hogy az üstökös körüli gázokban sikerült szerves molekulákat azonosítania a COSAC műszernek. "Végig tudtuk, hogy kiköthetünk egy lankán, ahol a fúró nem működik" - mondta Fred Jansen, a Rosetta küldetés vezetője, aki a döcögős földet érést nem könyvelte el kudarcként, így ugyanis az üstökös felszínének több pontját is sikerült tanulmányozni, a mintafeldolgozó műszerekbe ugyanis pont a szonda pattogásának köszönhetően került némi felszíni anyag. "A felszín két különböző pontjáról végezhettünk méréseket" - tette hozzá Ian Wright, a Ptolemy műszer felelőse.
Az első földet érés helye
Az űrügynökségnek még most sem sikerült meghatároznia a Philae végsőnek tűnő nyugvóhelyét, ami nélkül igen nehéz lesz újraéleszteni az egységet, esély azonban van, várhatóan 2015 nyarán próbálkoznak majd meg ezzel a művelettel a küldetés vezetői.
Egy napon maga a Rosetta is csatlakozhat leszállóegységéhez, az űrszonda 2016 végén fogy ki az üzemanyagból, ekkor az ESA-nak el kell döntenie, hogy hibernációs módba kapcsolja, vagy a felszín irányába navigálja az aszteroida körül keringő egységet. Az üstökös jelenleg sötétségbe burkolózó oldalán jókora lapos terület helyezkedik el, ami 2016-ra kellően megvilágítottá válik, ezért ideális lehet a Rosetta becsapódására, mely során kiváló közelképeket készíthet az üstökösről és mintát vehet a légköréből is.
A Philae-t a felszínhez rögzítő három rendszer, a gázfúvókák, a szigonyok és a jégcsavarok egyaránt csődöt mondtak, ezért a leszállóegység kétszer is megpattant, mielőtt megállapodott az üstökösön, olyan szögben, ami nem biztosított megfelelő mennyiségű napfényt akkui töltéséhez, így a kis szonda mély álomba merült. Elvileg még lehet esély a felébresztésére, amikor az üstökös közelebb kerül a Naphoz, a kutatók azonban most a Philae rövid idő alatt begyűjtött adatainak kiértékelésével vannak elfoglalva.
Mind a Rosetta, mind a Philae elsődleges célja, hogy kiderítse, milyen szerepet játszottak az üstökösök a földi élet kialakításában. Ezek a jeges űrkőzetek a Naprendszert 4,6 milliárd évvel ezelőtt kialakító poros gázfelhő anyagának maradványai, vizsgálatuk betekintést nyújt a bolygók építőelemeinek szerkezetébe, emellett a fiatal Földre számos üstökös záporozott, víz és más, az élet számára fontos molekulákat szállítva bolygónkra.
A rövid üzemidő ellenére a Philae minden műszerével sikerült méréseket és megfigyeléseket végezni, mindkét kamerája képeket sugárzott vissza, ami segíthet megállapítani az üstökös összetételét. A Philae és a Rosetta által közösen használt radarrendszer, a CONSERT felmérte az üstökös belső szerkezetét. Magának a leszállóegységnek nem sikerült végig futtatnia az előre beprogramozott vizsgálatsorozatot, ezért a földi irányításnak ki kellett választania, melyik műszert aktiválja elsőként. Mivel az egység nem megfelelő szögben helyezkedett el a felszínen, egyik lábával nem sikerült talajt fognia, ezért a mozgó alkatrészekkel rendelkező műszerekre esett a választás, abban a reményben, hogy általuk sikerül az energia visszatöltéshez megfelelő pozícióba billenteni a Philae-t.
A Philae műszerei
A kalapáccsal is ellátott MUPUS volt az első műszer, amit életre keltettek a -153 Celsius fokos felszínen, a mérnökök számítása azonban nem jött be. Három üzemmód kipróbálása után a legerősebb negyedik üzemmódba kapcsolták a kalapácsot, ami végül 7 perc után feladta a küzdelmet és eltört anélkül, hogy sikerült volna megrepesztenie a felszínt. A kutatók beszámolója szerint 10-20 centi porréteg alatt az üstökös kőkemény jégben folytatódik, ami egyben magyarázatot ad a leszálláskor tapasztalt problémákra is.
Az utolsó művelet a Philae fúrójának beindítása volt, ami elméletileg 25 centiméter mélyre fúrt volna le a felszínbe, mintákat juttatva két másik műszer, a szerves molekulák elemzésére tervezett COSAC, valamint a molekuláris izotópokat vizsgáló Ptolemy számára. Mivel az ESA nem tudta pontosan hogyan helyezkedik el a leszállóegység, nem volt egyértelmű, vajon képes-e egyáltalán elérni a fúró a felszínt. A merülőben lévő akkukkal pedig csak egy minta vételére volt idő, vagyis csak az egyik műszer vizsgálatait tudták elvégezni.
Végül a mintát a COSAC-nak adták, ami a szerves molekulák úgynevezett bal- vagy jobb kezességét tudja megállapítani. Mindkét típus egyforma mennyiségben jön létre a kémiai folyamatokban, valamilyen ismeretlen okból azonban a földi élet csak balkezes molekulákat tartalmaz. Az elméletek szerint az üstökösök egy adott kémiai reakciója felelhet ezért a kiegyensúlyozatlanságért. Az ESA munkatársai még dolgoznak annak megállapításán, hogy a fúrónak sikerült-e a mintavételezés, miközben megerősítették, hogy az üstökös körüli gázokban sikerült szerves molekulákat azonosítania a COSAC műszernek. "Végig tudtuk, hogy kiköthetünk egy lankán, ahol a fúró nem működik" - mondta Fred Jansen, a Rosetta küldetés vezetője, aki a döcögős földet érést nem könyvelte el kudarcként, így ugyanis az üstökös felszínének több pontját is sikerült tanulmányozni, a mintafeldolgozó műszerekbe ugyanis pont a szonda pattogásának köszönhetően került némi felszíni anyag. "A felszín két különböző pontjáról végezhettünk méréseket" - tette hozzá Ian Wright, a Ptolemy műszer felelőse.
Az első földet érés helye
Az űrügynökségnek még most sem sikerült meghatároznia a Philae végsőnek tűnő nyugvóhelyét, ami nélkül igen nehéz lesz újraéleszteni az egységet, esély azonban van, várhatóan 2015 nyarán próbálkoznak majd meg ezzel a művelettel a küldetés vezetői.
Egy napon maga a Rosetta is csatlakozhat leszállóegységéhez, az űrszonda 2016 végén fogy ki az üzemanyagból, ekkor az ESA-nak el kell döntenie, hogy hibernációs módba kapcsolja, vagy a felszín irányába navigálja az aszteroida körül keringő egységet. Az üstökös jelenleg sötétségbe burkolózó oldalán jókora lapos terület helyezkedik el, ami 2016-ra kellően megvilágítottá válik, ezért ideális lehet a Rosetta becsapódására, mely során kiváló közelképeket készíthet az üstökösről és mintát vehet a légköréből is.