Gyurkity Péter
Fehérjékre épülhetnek az új érzékelők
Olasz kutatók szerint megoldható a fehérjék elektronikai eszközökben történő felhasználásának problematikája.
Három olasz mérnökből áll az a csapat, amely a napokban sikeresen demonstrálta, miként működtethető egy erre kijelölt fehérje speciális kapcsolóként, megnyitva ezzel az utat az elektronika területén történő új alkalmazások felé. Az általuk proteotronics névre keresztelt terület azonban még néhány fennmaradó akadály előtt áll.
A szakemberek egy évekkel ezelőtt francia kutatók által elvégzett munkára alapozták saját kísérletüket, felhasználva az annak során levont következtetéseket. 2007-ben ugyanis kiderült, hogy a többnyire patkányok orrában megtalálható fehérje, az OR-17, receptorként működik ezen állatokban, amely gyümölcsillatú aldehidekre reagál. A kutatók ezen fehérje különböző elektromos tulajdonságaira figyeltek fel, amely az aldehidek - így az általuk kiválasztott Octanal eltérő koncentrációja esetén mutatkozott meg, ez ugyanis felvetette annak lehetőségét, hogy a fehérje a jövőben kapcsolóként lenne felhasználható az általunk alkotott elektronikai eszközökben.
Az olasz kollégák ezúttal egy arany elektródára kapcsolt OR-17 fehérjét vontak be a munkába, ennek impedanciáját mérve folyamatosan, feljegyezve annak változását az Octanal koncentrációjának módosítása esetén. Ennek alapján a fehérjék egy része speciális érzékelőkben lenne felhasználható, itt felmerül többek között a víz és a levegő szennyeződéseinek felismerése és kimutatása, vagy éppen az emberi betegségek által okozott kémiai változások regisztrálása. Az eltérő illatok felismerése azonban csak az első lépés, a további kísérletek számos egyéb potenciális alkalmazást is elénk tárhatnak majd.
Nagy kérdés azonban, hogy miként tudnák garantálni az alkalmazott fehérjék épségét és zökkenőmentes "működését" a szilícium alapú elektronikai eszközökben, erre ugyanis ma még nincs megbízható válasz - már csak azért sem, mert nem tudjuk, pontosan mely fehérjék bizonyulnak majd hasznosnak az egyes területeken.
Három olasz mérnökből áll az a csapat, amely a napokban sikeresen demonstrálta, miként működtethető egy erre kijelölt fehérje speciális kapcsolóként, megnyitva ezzel az utat az elektronika területén történő új alkalmazások felé. Az általuk proteotronics névre keresztelt terület azonban még néhány fennmaradó akadály előtt áll.
A szakemberek egy évekkel ezelőtt francia kutatók által elvégzett munkára alapozták saját kísérletüket, felhasználva az annak során levont következtetéseket. 2007-ben ugyanis kiderült, hogy a többnyire patkányok orrában megtalálható fehérje, az OR-17, receptorként működik ezen állatokban, amely gyümölcsillatú aldehidekre reagál. A kutatók ezen fehérje különböző elektromos tulajdonságaira figyeltek fel, amely az aldehidek - így az általuk kiválasztott Octanal eltérő koncentrációja esetén mutatkozott meg, ez ugyanis felvetette annak lehetőségét, hogy a fehérje a jövőben kapcsolóként lenne felhasználható az általunk alkotott elektronikai eszközökben.
Az olasz kollégák ezúttal egy arany elektródára kapcsolt OR-17 fehérjét vontak be a munkába, ennek impedanciáját mérve folyamatosan, feljegyezve annak változását az Octanal koncentrációjának módosítása esetén. Ennek alapján a fehérjék egy része speciális érzékelőkben lenne felhasználható, itt felmerül többek között a víz és a levegő szennyeződéseinek felismerése és kimutatása, vagy éppen az emberi betegségek által okozott kémiai változások regisztrálása. Az eltérő illatok felismerése azonban csak az első lépés, a további kísérletek számos egyéb potenciális alkalmazást is elénk tárhatnak majd.
Nagy kérdés azonban, hogy miként tudnák garantálni az alkalmazott fehérjék épségét és zökkenőmentes "működését" a szilícium alapú elektronikai eszközökben, erre ugyanis ma még nincs megbízható válasz - már csak azért sem, mert nem tudjuk, pontosan mely fehérjék bizonyulnak majd hasznosnak az egyes területeken.