Gyurkity Péter
Megindult a sarkköri olaj kitermelése
Oroszország a kimerülőben lévő szibériai olajmezőket váltaná fel a sarkköri lelőhelyek kiaknázásával.
Az elmúlt hónapokban ismét kiemelten fontos témává vált az európai országok kiszolgáltatottsága, legalábbis ami az energiapolitikát és a fogyasztók ellátását illeti. Oroszország továbbra is döntő szerepet játszik a fosszilis energiák terén, ez pedig a sarkköri lelőhelyek kiaknázásával minden bizonnyal a jövőben sem rendül meg.
A Pecsora-tengeren tavaly decemberben üzembe helyezett Prirazlomnoje olajkút most áprilisban kezdte meg a kitermelt olaj leszállítását, amelynek jelentőségét jól jelzi, hogy maga Putyin elnök is videolinken keresztül szemlélte meg az első szállítmány áttöltését egy, a platform mellett várakozó tankerhajóba. A 70 ezer metrikus tonna kitermelése csak az első lépést jelenti egy hosszú folyamatban, hiszen az orosz vezetés nagy szerepet szán a sarkköri vidékre telepítendő újabb egységeknek, amelyek a következő években ellensúlyozhatják a kimerülőben lévő szibériai mezők fokozatos visszaesését.
A szóban forgó mező egymaga mintegy 72 millió metrikus tonna olajat rejthet a tenger mélye alatt, ezt először a már említett, a parttól mintegy 61 kilométerre található olajkút csapolja meg. A kereskedelmi méretekben is jelentős kitermelést eddig a technológiai problémák és az időjárási viszonyok akadályozták, azonban az iparági fejlesztések, valamint a lassú felmelegedés mindkét területen előrelépést hozott - a munkálatokban a Gazprom partnere, a Shell is szerepet vállalt.
Egyes környezetvédő csoportok már az első tervek nyilvánosságra hozatalakor tiltakoztak a munkálatok ellen, szerintük egy-egy kiömlés hatalmas pusztítást végezhet a Barents-tenger élővilágában, ám az anyagi és politikai érdekek egyelőre nem sok teret hagynak nekik - a Greenpeace hajóját például tavaly szeptemberben orosz ejtőernyősök lefoglalták, a legénységet pedig csak egy parlamenti amnesztiát követően engedték el.
Az orosz vezetés érdekérvényesítő képességét (és hatalomban maradását is) nagyban befolyásolják az energiaárak - amíg az olaj ára hordónként 90-100 dollár felett marad, addig ezen a téren nem várható nagy változás. A 120-150 dolláros szint tartós megmaradása esetén a hatalmas kanadai olajmezők is nagyobb erővel kapcsolódhatnak be a termelésbe, ám ezek nyilván elsősorban az észak-amerikai félteke ellátásában segíthetnek majd (hasonló méretű tiltakozást kiváltva ezzel).
Az elmúlt hónapokban ismét kiemelten fontos témává vált az európai országok kiszolgáltatottsága, legalábbis ami az energiapolitikát és a fogyasztók ellátását illeti. Oroszország továbbra is döntő szerepet játszik a fosszilis energiák terén, ez pedig a sarkköri lelőhelyek kiaknázásával minden bizonnyal a jövőben sem rendül meg.
A Pecsora-tengeren tavaly decemberben üzembe helyezett Prirazlomnoje olajkút most áprilisban kezdte meg a kitermelt olaj leszállítását, amelynek jelentőségét jól jelzi, hogy maga Putyin elnök is videolinken keresztül szemlélte meg az első szállítmány áttöltését egy, a platform mellett várakozó tankerhajóba. A 70 ezer metrikus tonna kitermelése csak az első lépést jelenti egy hosszú folyamatban, hiszen az orosz vezetés nagy szerepet szán a sarkköri vidékre telepítendő újabb egységeknek, amelyek a következő években ellensúlyozhatják a kimerülőben lévő szibériai mezők fokozatos visszaesését.
A szóban forgó mező egymaga mintegy 72 millió metrikus tonna olajat rejthet a tenger mélye alatt, ezt először a már említett, a parttól mintegy 61 kilométerre található olajkút csapolja meg. A kereskedelmi méretekben is jelentős kitermelést eddig a technológiai problémák és az időjárási viszonyok akadályozták, azonban az iparági fejlesztések, valamint a lassú felmelegedés mindkét területen előrelépést hozott - a munkálatokban a Gazprom partnere, a Shell is szerepet vállalt.
Egyes környezetvédő csoportok már az első tervek nyilvánosságra hozatalakor tiltakoztak a munkálatok ellen, szerintük egy-egy kiömlés hatalmas pusztítást végezhet a Barents-tenger élővilágában, ám az anyagi és politikai érdekek egyelőre nem sok teret hagynak nekik - a Greenpeace hajóját például tavaly szeptemberben orosz ejtőernyősök lefoglalták, a legénységet pedig csak egy parlamenti amnesztiát követően engedték el.
Az orosz vezetés érdekérvényesítő képességét (és hatalomban maradását is) nagyban befolyásolják az energiaárak - amíg az olaj ára hordónként 90-100 dollár felett marad, addig ezen a téren nem várható nagy változás. A 120-150 dolláros szint tartós megmaradása esetén a hatalmas kanadai olajmezők is nagyobb erővel kapcsolódhatnak be a termelésbe, ám ezek nyilván elsősorban az észak-amerikai félteke ellátásában segíthetnek majd (hasonló méretű tiltakozást kiváltva ezzel).
