Gyurkity Péter
Messze van még az emberi agy lemásolása
Az agyi tevékenység egyetlen másodpercének lemodellezése is csaknem egy órát vesz még igénybe.
A The Telegraph számolt be a napokban az emberi agy tevékenységének modellezésére irányuló legújabb kisérletről, amely inkább a kétkedőket igazolja, legalábbis annyiban, hogy igencsak messze vagyunk még az agy számítási kapacitásának elérésétől. Ez ugyanis még a legfejlettebb, leggyorsabb szuperszámítógépekkel sem igazán megy, bár mások szerint egy ettől alapvetően eltérő módon kell keresni a megoldáshoz vezető utat.
A japán K-számítógép a nyílt forráskódú Neural Simulation Technology (NEST) szoftver segítségével modellezte az emberi agy egyetlen másodpercét, mégpedig mindössze 1,73 milliárd idegsejttel (és az ezek közötti 10,4 billió szinapszissal), ami jóval elmarad a nagyjából 86 milliárd ilyen sejtre támaszkodó átlagos agy méretétől. Ezen egyetlen másodperc replikálása 40 percet vett igénybe, dacára annak, hogy a szupermasina összesen 705 ezer processzorra, valamint 1,4 millió GB memóriára alapozva végzi munkáját, vagyis a szakadék még mindig óriási. A projekt kezdeményezői igyekeztek is leszögezni, hogy nem az agyi működés további rejtelmeit szeretnék feltárni, mindössze előkészítik a terepet a jövőbeni hasonló kísérletekhez, tesztelve a szimulációs technológia korlátait.
2012 második felében az IBM SyNAPSE szuperszámítógéppel végeztek el egy ennél méreteiben jóval nagyobb szimulációt, akkor összesen 530 milliárd neuront vonva be abba, amely nyilván még az emberi agy kapacitását is jócskán meghaladja. Akkor egyetlen másodperc agyi működés kiszámítása több órába telt, meg is jegyezték, hogy a valós időnél a SyNAPSE 1500-szor lassabban dolgozik. Puszta sebességben természetesen ezek a brutális gépek jóval gyorsabbak agyunknál, ám ez utóbbi komplex rendszere, a nagyfokú párhuzamosság még mindig komoly gondot jelent a kutatóknak, hiszen ezt továbbra is szinte lehetetlen utánozni.
Mások jóval egyszerűbb fejlesztésekkel igyekeznek megkönnyíteni dolgunkat. Ilyen például a Neurogrid, amely több megawatt helyett mindössze 5 wattot fogyaszt, ennek megfelelően csak 16 chipre támaszkodik, ezek mindegyike 65 ezer neuronnak igyekszik megfelelni. A szuperszámítógépekkel ellentétben ez a fejlesztés egy folyamatos analóg szignállal végzi a számításokat, míg a megszokott digitális jelzést csak a neuronok közötti kommunikációnál használják.
A The Telegraph számolt be a napokban az emberi agy tevékenységének modellezésére irányuló legújabb kisérletről, amely inkább a kétkedőket igazolja, legalábbis annyiban, hogy igencsak messze vagyunk még az agy számítási kapacitásának elérésétől. Ez ugyanis még a legfejlettebb, leggyorsabb szuperszámítógépekkel sem igazán megy, bár mások szerint egy ettől alapvetően eltérő módon kell keresni a megoldáshoz vezető utat.
A japán K-számítógép a nyílt forráskódú Neural Simulation Technology (NEST) szoftver segítségével modellezte az emberi agy egyetlen másodpercét, mégpedig mindössze 1,73 milliárd idegsejttel (és az ezek közötti 10,4 billió szinapszissal), ami jóval elmarad a nagyjából 86 milliárd ilyen sejtre támaszkodó átlagos agy méretétől. Ezen egyetlen másodperc replikálása 40 percet vett igénybe, dacára annak, hogy a szupermasina összesen 705 ezer processzorra, valamint 1,4 millió GB memóriára alapozva végzi munkáját, vagyis a szakadék még mindig óriási. A projekt kezdeményezői igyekeztek is leszögezni, hogy nem az agyi működés további rejtelmeit szeretnék feltárni, mindössze előkészítik a terepet a jövőbeni hasonló kísérletekhez, tesztelve a szimulációs technológia korlátait.
2012 második felében az IBM SyNAPSE szuperszámítógéppel végeztek el egy ennél méreteiben jóval nagyobb szimulációt, akkor összesen 530 milliárd neuront vonva be abba, amely nyilván még az emberi agy kapacitását is jócskán meghaladja. Akkor egyetlen másodperc agyi működés kiszámítása több órába telt, meg is jegyezték, hogy a valós időnél a SyNAPSE 1500-szor lassabban dolgozik. Puszta sebességben természetesen ezek a brutális gépek jóval gyorsabbak agyunknál, ám ez utóbbi komplex rendszere, a nagyfokú párhuzamosság még mindig komoly gondot jelent a kutatóknak, hiszen ezt továbbra is szinte lehetetlen utánozni.
Mások jóval egyszerűbb fejlesztésekkel igyekeznek megkönnyíteni dolgunkat. Ilyen például a Neurogrid, amely több megawatt helyett mindössze 5 wattot fogyaszt, ennek megfelelően csak 16 chipre támaszkodik, ezek mindegyike 65 ezer neuronnak igyekszik megfelelni. A szuperszámítógépekkel ellentétben ez a fejlesztés egy folyamatos analóg szignállal végzi a számításokat, míg a megszokott digitális jelzést csak a neuronok közötti kommunikációnál használják.