Gyógyszerészek felfedezték a Cotard-szindrómát kiváltó mechanizmust. Ez a rejtélyes állapot elhiteti az emberekkel, hogy önmaguk, vagy testük egy része több nem létezik. Az úgynevezett élőhalott szindróma ki-bekapcsolásának képességével új betekintést nyerhetnek a tudatos élmények kialakulásába.

Aligha van olyasvalaki, aki ne ismerné a Zoviraxot, amit jellemzően a herpeszek kezelésére alkalmaznak. Általában nincsenek mellékhatásai, azonban az emberek 1 százalékánál, akik hatóanyagát, az acyclovirt szájon át, vagy intravénásan viszik be szervezetükbe, pszichiátriai mellékhatások lépnek fel, köztük a Cotard-szindróma. Mint kiderült ez főként azoknál következik be, akik vese problémákkal küzdenek.

Jules Cotard, francia neurológus 1880-ban számolt be elsőként egy rejtélyes tünetről, melynek következtében egy 43 éves nő meg volt győződve arról, hogy nincs agya. "Mademoiselle X" kérte testének elhamvasztását, mivel már halottnak hitte magát. Cotard "délire des negations-ként", saját létének rögeszmés tagadásaként írta le az esetet. A Cotard-szindróma oka nem ismert, több anatómiai, pszichológiai és anyagcsere rendellenességre is gyanakodnak. Az első PET letapogatás, amit egy Cotard-al élő beteg agyán végeztek el, a homloki és a fali agyterületeken olyan alacsony metabolizmust mutatott, mint amikor valaki vegetatív állapotba kerül. A tünetek enyhíthetők antipszichotikus gyógyszerekkel, kedélyjavítókkal, és elektrosokk-terápiával, a rendellenesség azonban spontán is megszűnhet.

Anders Helldén, a stockholmi Karolinska Orvosi Egyetem, valamint Thomas Lindén, a göteborgi Sahlgrenska Akadémia kutatói az acyclovir és a Cotard közötti potenciális kapcsolat próbálták felgöngyölíteni, beleásva magukat a svéd gyógyszer-adatbázisok adataiba, valamint a kórházi felvételi lapokba, melyek alapján nyolc embert azonosítottak, akiknél acyclovir következtében alakult ki Cotard-szindróma.

Egy vese elégtelenséggel küzdő női páciens övsömörre kezdte szedni az acyclovirt, majd sikítva futott a kórházba, magyarázta Helldén. Egy órányi dialízis után elkezdett beszélni: azért rémült meg, mert úgy érezte, hogy halott. "Már nem vagyok igazán biztos abban, hogy halott vagyok, de nagyon furcsán érzem magam" - mondta néhány órányi dialízis után. "Egészen biztos, hogy már nem vagyok halott, a bal karom viszont biztosan nem az enyém" - állapította meg négy óra elteltével. A tünetei 24 órán belül elmúltak.

A vérelemzésből kiolvasható egyfajta magyarázat. Amikor valaki acyclovirt vesz be, az lebomlik a testben mielőtt távozna a vesén át. A bomlástermékek vizsgálatánál kiderült, hogy egyikük, a CMMG, ami általában nagyon alacsony szinten van jelen, a Cotard tünetekkel rendelkezőknél sokkal magasabb szinteket produkált. A nyolc beazonosított embernek egy kivételével veseelégtelensége volt. Helldén és Lindén rájött, hogy a dózis csökkentésével, vagy a gyógyszer dialízissel történő eltávolításával látszólag megszűntek a tünetek.

"Számos betegnél nagyon magas vérnyomás alakult ki, így az a gyanúnk, hogy a CMMG valamilyen érösszehúzódást okoz az agyban" - taglalta Helldén, aki jelenleg azt vizsgálja, mi zajlik le azokban az emberekben, akik egyéb acyclovir által gerjesztett pszichiátriai hatásokat tapasztalnak. Véleménye szerint genetikai összefüggés lehet az acyclovir feldolgozása és az általa okozott tünetek között. Eredményeik közül a legérdekesebb az, hogy elméletben ki-be tudják kapcsolni a Cotard-szindrómát, modellezhetővé téve a tudati rendellenességek kifejlődését.

Steven Laureys, a belga Liege Egyetemi Kórház kutatója, aki a fentebb említett PET letapogatást elvégezte így nyilatkozott: "Nem tudtam az acyclovir összefüggésről. Ez rendkívül érdekes" - mondta. "Jó lenne funkcionális MRI-t végezni ezeknél a betegeknél, különösen, hogy az állapot visszafordíthatónak tűnik, így megállapítható lenne az ok és az okozat"

Etikátlan lenne azonban emberek esetében mesterségesen létrehozni a Cotard-szindrómát, az állat kísérletek azonban betekintést engedhetnek az agy önérzékelést kialakító rendszerébe.