Hunter

Alábecsültük az agy számítási teljesítményét

Amikor ránézünk egy óra mutatóira, vagy egy térképen az utcák kusza összességére, agyunk könnyedén olvas a vizuális inputokból, megadva az időt vagy a keresett útvonalat. Az angliai University College London (UCL) és az amerikai Észak-Karolina Egyetem (NCU) tudósainak közös kutatása bebizonyította, hogy ezekben a számításokban az idegsejtek mikroszkopikus nyúlványai, a dendritek is jelentős részt vállalnak, melyekről eddig úgy tudták, hogy csupán az információ felvételéért és a sejttest irányába történő vezetéséért felelősek.

A Nature vasárnapi számában publikált tanulmány egerek agyának azon területeiben vizsgálta meg a neuronokat, melyek a szemtől érkező vizuális inputok feldolgozásáért felelnek. A tudósoknak sikerült egy fontos áttörést elérniük, elektromos és optikai felvételeket készítettek közvetlenül a neuronok dendritjeiből, miközben az agy vizuális információt dolgozott fel. A mérésekhez folt-feszültségzár elektrofiziológiát alkalmaztak, hogy egy mikroszkopikus üvegpipetta-elektródát csatlakoztathassanak a dendritekhez, így közvetlenül "hallgathatták" meg az elektromos jelfeldolgozást.

A felvételekből kiderült, hogy a vizuális inger szelektíven hoz létre elektromos jeleket a dendritekben, melyek a vizuális inger tulajdonságaira vannak hangolódva, vagyis a dendritek az állatok által látott információt dolgozzák fel. Az eredmény megingatta azt a széleskörben elfogadott nézetet, miszerint ezt a fajta számítást csak nagyszámú neuronok együttes munkája teszi lehetővé, és demonstrálták az agy legkisebb egységeinek kivételesen nagy teljesítményű számítási képességeit.

"Munkánk bebizonyítja, hogy a dendritek, amiket sokáig a beérkező információ egyszerű 'tölcséreinek' hittünk, kulcsszerepet játszanak annak a hatalmas mennyiségű inputnak az osztályzásában és értelmezésében, amit a neuronok fogadnak. Ezáltal a dendritek miniatűr számítási eszközökként működnek, észlelve és felerősítve adott inputokat" - kommentálta a tanulmány eredményeit a publikáció szerzője, Michael Hausser az UCL professzora. "Ez az új tulajdonság fontos új elemet ad az agy számítási eszköztárához. Ez a dendrites feldolgozás általános lehet sok más agyterületen is sok állatfajnál, beleértve az embert"

"Az agy számítási teljesítménye sokkal nagyobb, mint azt eredetileg gondoltuk" - összegzett Spencer Smith, a kutatás vezetője, az UNC idegtudósa. "Minden adat ugyanarra enged következtetni. A dendritek nem pusztán az érzékszervi inputok passzív integrálói, maguk is egy számítási egységnek tűnnek"

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Ahoy #12
    http://en.wikipedia.org/wiki/Orchestrated_objective_reduction

    Ez is egy érdekes felvetés... alapjában változtatná meg az agyról alkotott képünket, ha a neuronok mikrotubulusainak kvantumállapotai között összefonódás van... Ennek alapján teljesen máshogy működik az agy, mint ahogy feltételeztük.
  • fszrtkvltzttni #11
    Csak nem biztos, hogy a dendrit csak súlyoz egy faktorral. Inkább valószínű, hogy nemlineáris összefüggést használ, illetve lehet a dendritek kapcsolódásánál is történik valami a találkozó jelekkel, stb, és már ott tartunk, hogy az idegsejt nem a primitív feldolgozóegység, nem neuron, a szó informatikai értelmében.
  • Tetsuo #10
    A mérés mikéntjérol bovebben is írhatnának, pl. hogy hogyan mozgatták a mikroszkópikus üvegpipetta-elektródát pontosan a dendrithez stb.
  • Tetsuo #9
    Koszi a linket, neked is kvp! ;)
    Errol hallottam már jópár éve egy riportot a Kossuthon, de nem tudtam hogy keressem!
    Thx!
  • Ahoy #8
    Na az remek, talán jövőre lesz CNN-es tárgyam, amit a Roska prof tart. Most már kíváncsian várom. Persze tudom, nem egyszerű a téma...
  • kvp #7
    Igen. Jopar eve dolgoztam rajta en is. Meglepo, de mukodik.
  • Ahoy #6
    Erre gondolsz ugye? Amit a Roska profék is fejlesztettek:

    http://en.wikipedia.org/wiki/Cellular_neural_network
  • Ahoy #5
    Ez igen érdekes téma amúgy. Volt is egy cikk iponon a digitális evolúcióról. Ott annyi volt a lényeg, hogy az emberke végig tudjon menni egy labirintuson. 60000. generációnál már teljesen végig tudott menni. Mindig azokat választották ki szaporodásra, amelyek a leggyorsabbak voltak.

    Valami hasonló szimulációt tervezek most én is, de "digitális DNS-el". Ugyanis a fent említett kísérlet csak a részegységek, szenzorok közti összefüggést mutálta, (tény, hogy még így is végig tudott menni a labirintuson!)

    Másik megközelítés, az élő patkányagysejtekkel való kísérletezés. 20 ezer kitenyésztett sejt, elektródákkal összekötve (manapság többen foglalkoznak vele, és élő tanuló rendszert képes kialakítani, amellyel megtanították pl egy repülőszimulátor vezetését éjszaka!) Szóval akár vegyítve a kettőt, létre lehetne hozni ilyen automatákat.
  • kvp #4
    Mivel a legtobb szamitogepes neuralis modell mar eddig is tartalmazta a dedikalt sulytenyezot minden bemenethez (dendrithez) ezert ez ujdonsagkent kb. a spanyol viasz kategoria. Ami nagy elorelepes volt, hogy most sikerult a korabbi feltetelezest meresekkel bizonyitani. Tehat a helyes kijelentes az, hogy a tudosok regen is jol becsultek meg az agy szamitasi teljesitmenyet.

    ps: Szolofurt kereseshez gyors mintailleszo megoldas kell, erre egy cellularis neuralis halozat es annak kimenetere kotott fuzzy logika lenne az idealis.
  • gosub #3
    a vak véletlen és szelekció erre képes pár ezer lépés alatt!
    Ezt biztos nem nehéz leprogramoznod mint szoftverfejlesztő. Belerondítasz egy kódba és tesztelteted jobb lett e. Néhány száz soros programmal egy combos konfig ezt 1 másodperc alatt jó sokszor lepörgetheti. Vagy valami hasonlót és máris megtalálja a géped a szőlőfürtöket!